A légihíd szülötte volt: Tegel búcsúja

Zárás, Berlin Brandenburg nyitánya után. Air France járat volt az első és utolsó. Német gép és német személyzet csak az egyesülés után szálhatott le, mégis itt őriznek egy 707-est Lufthansa-festéssel…
Új információ: lehet, hogy szétbontják a gépet.

A BER nyitányával párhuzamosan, ahogy ezt korábban jeleztük, szombaton elbúcsúztak a légitársaságok egy másik berlini repülőtértől. A német főváros légiközlekedését mostantól szinte kizárólag az új légikikötő szolgálja majd, beleértve a terminállá lefokozott Schönefeldet.

Igazából Tegel repülőtér Berlin Brandenburgnak köszönheti, hogy csak most zárták be: amíg tartott a kilenc évre elhúzódó beruházás, addig az északnyugati légikikötőnek is működnie kellett, hiába minősítették elavultnak, túlzsúfoltnak. Még a koronavírus járvány sem érte el, hogy már tavasszal bezárják. Mint a búcsúztatásokból is érzékelhető, a berliniek maguk kifejezetten szerették ezt a légikikötőt, különös tekintettel a remek kilátóteraszra, amit októberben a zárásig nyitottak meg újra, az időbeosztással foglalható jegyeket pillanatok alatt elkapkodták.

Történelmi pillanatokhoz köthető Tegel megszületése. 1948-ban, amikor a szovjetek blokád alá vették Berlin nyugati szövetségesek által megszállt övezeteit, és Nyugat-Berlin lakosait csak a levegőből lehetett ellátni élelemmel, tüzelőanyaggal és minden mással, az amerikai-angol-francia szállítóerők legnagyobb gondja nem az volt, hány gépet és személyzetet tudnak beállítani, hanem hogy hol tudnak leszállni a város nyugati részén a gépek.

Tempelhof és Gatow után brit Sunderland hidroplánok egy berlini tó vizén is landoltak teherrakománnyal, de mindez nem volt elég: a brit és az amerikai után a francia övezetben is kellett leszállóhely. Az egykori lebombázott Luftwaffe-kiképzőbázis helyén kilencven nap alatt nemcsak a légihíd, de az egész akkori Európa leghosszabb pályáját építették ki, 2500 méterrel, elsőre minimális kiszolgáló létesítményekkel.

A legendával ellentétben nem francia, hanem amerikai gép landolt itt először, egy C-54-es, majd a blokád feloldása és a sikeres légihíd leállása után a franciák légibázist alakítottak ki Tegelen. Az ötvenes évek végére azonban új nehézségei támadtak Nyugat-Berlinnek: Tempelhof házak közé szorított rövid pályája nem volt igazán kockázatmentes leszállóhely az új, főképp a sugárhajtású gépeknek, ehhez képest az első – valóban Air France – járatot a kereskedelmi reptérré alakult Tegelen egy légcsavaros Super Constellation teljesítette. A francia gépek is jelentős részben nyugat-német városokból repültek ide, mert nyugatnémet gépek és pilóták nem teljesíthettek járatot Berlinbe. Innentől kezdve Tegel vált az angol-amerikai-francia zónák legfontosabb repülőterévé, ide költözött át a Pan Am és a British Airways meg a többi társaság. A reptér pedig felvette a repülés német úttörője, Otto Lilienthal nevét.

A hetvenes években a meghosszabbított pályát már szélestörzsű gépek is használhatták. A terminálépületek közül a hatszögű A vált ikonikussá. A berlini fal ledöntése után a Lufthansa is járhatott ide, 2019-re már több mint 24 millióra nőtt az utasszám. Ugyanakkor ez lett az egyesülést követően a Berlinbe költöző német kormány VIP-gépeinek egyik bázisa is, jelentős lett a business-forgalom, a hírességek és politikusok is ezt a légikikötőt használták legszívesebben, hiszen elég közel esik a városközponthoz.

A szombati járatokat – a legutolsó természetesen az Air France volt – mind megtisztelték vízsugaraikkal a repülőtér tűzoltói. A légitársaságokon kívül a kormány VIP-járatai is átkerülnek Berlin Brandenburgra, megmarad a kormányzati helikopteres üzem a reptér északi részén. A mostani búcsú és a korábban jelzett 180 napos határidő közti ellentmondás abból adódik, hogy a közforgalmi gépek kivonulásától fél év kell, hogy a szabályok szerint még elteljen a teljes bezárásig.

Hírek szerint a reptér területén új városrész és ipari-kutatási központ születik Urban Tech Republic néven, illetve iparvállalatok is megtelepedhetnek itt, a lehetséges munkahelyek száma 18 ezer. Két terminál-épületben pedig egy berlini egyetem alakít ki technológiai-fejlesztési centrumot 2500 diáknak.

Nincs hír arról, mi lesz a 08-as küszöb környékén parkoltatott Boeing 707-es sorsa: a gép eredetileg az El Al utasszállítója volt, majd 1986-ban Lufthansa-színekre festették és éjszakai repülte át amerikai személyzet Tegelre, leragasztott jelzésekkel. Reggel szedték le a fehér takarásokat, előkerült a Lufthansa-festés: a gépet a légitársaság adományozta kiállítási tárgyként a nyugat-berlinieknek, a város alapításának 750. évfordulójára.

Új információ:

Vasárnap délelőtt szerkesztőségünk kérdésére a Berlin Brandenburg Airport közölte, a Boeing 707-es nem hozzá tartozik, hanem a Deutsches Technikmuseum tulajdona, tehát a múzeum dönt a sorsáról. A reptéreik szerint sajnos valószínű, hogy az egyelőre továbbra is ott parkoló gép sorsa a szétbontás lesz.