Adó adok-kapok az óceán mindkét oldalán

A legnagyobb brit légitársaságok egységesen tiltakoznak a légiutas-adó (Air Passanger Duty, APD) drasztikus emelése ellen, ami szerintük nemcsak a légi közlekedésnek, hanem a brit gazdaságnak is árt. Az easyJet, a British Airwayst birtokló IAG csoport, a Ryanair és a Virgin Atlantic vezetői által aláírt nyilatkozat szerint az adó már eddig is 25 ezer állásába került az iparágnak, és rombolja a brit gazdasági fellendülés kilátásait, mert azt üzeni a világnak, hogy Nagy-Britannia bonyolult és drága hely ahhoz, hogy ott üzleti tevékenységet folytassanak.

A légitársaságok azt követelik, hogy a kormány végeztessen független felmérést az adó gazdasági értékéről és hatásairól. „Nincs kétségünk afelől, hogy ez igazolni fog minket abban, hogy az APD negatív hatásai az Egyesült Királyság gazdaságára túlnőnek a pénzügyminisztérium remélt bevételén” – hangzik a kissé nyakatekert nyilatkozat, amelyet Carolyn McCall az easyJet, Willie Walsh az IAG, Michael O'Leary a Ryanair, és Steve Ridgway a Virgin Atlantic részéről jegyez. O'Leary a BBC-nek azt mondta, hogy a légi utasok megadóztatása az elmúlt öt évben 30 millió látogatót riasztott el az Egyesült Királyságtól. És mivel a brit állampolgároknak januártól külön környezetvédelmi adót kell fizetniük, légi utasokként ők duplán adóznak.

A kincstár, vagyis a londoni pénzügyminisztérium novemberben jelentette be, hogy jövő év áprilisától, vagyis az üdülési szezon előtt, alaposan, tíz százalékkal megemeli az adót, amelyet maguknak az utazóknak kell fizetniük minden olyan légiutazásért, amely az Egyesült Királyság valamely repülőteréről tíz tonnánál nagyobb felszállósúlyú vagy húsz utasnál többet szállító repülőgéppel történik. Az adót a nemzetközi járatokon érkező utasoknak csak akkor nem kell kifizetniük, ha útjukat 24 órán belül folytatják ugyancsak nemzetközi járaton, ha azonban ennél több időt töltenek érkezés és indulás között az Egyesült Királyságban, akkor továbbinduláskor nekik is ki kell fizetniük a teljes összeget.

1994-es bevezetésekor az adó mértéke öt és negyven font között mozgott jegyenként, ma már 12 és 170 font között alakul, attól függően, hogy milyen osztályra és európai vagy interkontinentális járatra szól-e a jegy. A sarc emeléséről április óta tartanak a konzultációk a légi közlekedési iparág vezetőivel, ezeket a konzultációkat minősítette mostani közleményében a négy nagy társaság vezetése szégyenletesnek és az adófizetők pénze elfecsérlésének.

Az adóemeléstől a londoni kormány a mostani pénzügyi évben befolyó 2,2 milliárd font helyett a következő időszakra 2,6 milliárdos bevételt remél, a 2012/13-as pénzügyi évben  pedig már 2,8 milliárdot. Az adóemelés a következő évi kölltségvetés részét is képezi, 2013-tól pedig az újabb emelés mellett bevezetik a magángépek légi utasainak adóztatását is.

A környezetvédők üdvözölték az adóemelést, arra hivatkozva, hogy szerintük a légi közlekedés az egyik legfontosabb oka a klímaváltozásnak, és felszólították a minisztereket, utasítsák el a légitársaságok lobbiját. A légiipar képviselői eközben nemcsak azt sérelmezik, hogy az adóemelés mértéke a duplája az inflációnak, hanem azt is, hogy ha az APD valóban a légi közlekedés környezetszennyezésének ellensúlyozására szolgál, miért nem veszik figyelembe az adó mértékének megállapításakor, hogy milyen repülőgép utasára vetik ki. Most már ugyanis hatalmas a különbség a modernebb és kevésbé modern repülőgépek szennyezőanyag-kibocsátása között.

A légitársaságok mellett különösen érzékenyen érinti az adóemelés az utazási irodákat, amelyek már amúgy is nagyon bizonytalan helyzetbe kerültek a pénzügyi nehézségek miatt, nemrég a Thomas Cook is tiltakozott a változások ellen. A légitársaságok már novemberben gazdasági öngólként minősítették az intézkedést, mert az a turistákat éppúgy elriasztja Britanniától, mint a befektetőket, miközben a fiatal munkavállalóktól még több álláslehetőséget vesz el, így keresztbeveri a kormány munkahelyteremtő próbálkozásait is.

A társaságok képviselői arra emlékeztetnek, hogy a kormány részéről elhangzott az ígéret, miszerint az állam nem fogja „adókkal kibombázni a világgazdaságból” a brit cégeket, ez az intézkedés nincs összhangban a korábbi ígéretekkel.

Közben élesen tiltakoznak az óceán túloldalán is az ottani adóintézkedések ellen. A washingtoni kormányzat januártól duplájára akarja növelni a terrorizmus visszaszorítására szolgáló, és az utasok által fizetendő biztonsági adót, és be akarja vezetni a légitársaságok által fizetendő járatindulási adót. Mindez az amerikai légitársaságok szövetsége szerint a légi közlekedésben és a várható forgalomcsökkenés miatt a kapcsolódó iparágakban is, összesen 181 ezer állást fenyeget.

Az Egyesült Királyságba utazó magyarokra az APD ugyanúgy vonatkozik, mint bárkire, aki egy napnál tovább marad ott, majd repülővel távozik. A díj része a repülőjegynek, mint olyan illeték, amit a légitársaság automatikusan hozzátesz a bruttó jegyárhoz. Úgy működik, mint egy repülőtéri illeték, vagyis nem az utas fizeti be közvetlenül  a brit hatóságnak, hanem a légitársaság szedi be a díjat és fizeti ki az „illetékes szervnek”. Mindezt figyelembe véve némi jegyáremelkedésre az APD áprilisi emelésekor a magyar utasoknak is számítaniuk kell. A jelenlegi tarifa szerint a Magyarországra induló utasnak az olcsóbb jegykategóriában 12, business vagy első osztályon 24 angol fontot kell fizetnie, az APD a most megváltott és április másodika után érvényes jegyekre nézve is már 13 és 26 fontra nő.

Magyarországon ilyen APD-szerű adó nem terheli a repülőjegyeket, de mint ismeretes, a reptéri illetéken túl nálunk van kerozinpótdíj, és Ferihegyről is repülnek olyan járatok, amelyek üzemeltető légitársasága a jegyárba beépíti a biztonsági költségekhez való hozzájárulást, vagyis beszedi a security tax nevű pluszdíjat.