Chicagóban fejlesztett a Burlington Northern-Santa Fe

Mindenek előtt néhány száraz adat: az Egyesült Államok vasúti forgalmának egynegyedét adja az intermodális szállítás (konténerek vagy félpótkocsik). Tavalyelőtt tizenhárom és félmillió intermodális rakományt szállítottak vasúton (összevetésül: 1980-ban még csak hárommilliót), ennek 91 százaléka konténer volt, és mindössze kilenc százalékot tettek ki a félpótkocsik. A statisztika szerint a konténereknek csak egy százaléka nem negyven láb hosszú. A vasúti konténerforgalom fele import vagy exportáru. Kanada és Mexikó irányába a vasúti szállítás adja a modal split hatodát, ez a második legerősebb közlekedési nem ezen viszonylatokban, de a vasúti export-import a kikötőkön át a tengerentúlra is jelentős.

Mindebből kiderül, hogy nagyon erős igény van a vasúti konténerforgalomra az Egyesült Államokban, többek között a Kína felé eső, csendes-óceáni kikötők irányába. Az USA két legnagyobb konténerforgalmat lebonyolító terminál-csoportja – évente ötmillió TEU – a nyugati parti Long Beach/San Pedro/San Bernandino körzet (Kalifornia), illetve az éves szinten közel hatmillió TEU forgalmú Chicago/Joliet/Elwood háromszög.

Itt álljunk meg egy szóra: a fentiekből is látszik, hogy az amerikai logisztikai rendszer egyik nagy központja Chicago. Innen akár már hajóval is el lehet jutni a Nagy-Tavakon át Kanadába, ugyanakkor ez a körzet Magyarországgal megegyező lakosságával (de jóval nagyobb össztermékével) önmagában is jelentős felvevőpiac, a harmadik legnagyobb agglomeráció az Egyesült Államokban. Ezt a körzetet szolgálja ki több vasúttársaság, közülük a legnagyobbak: a Burlington Northern-Santa Fe (BNSF), Union Pacific (UP), Norfolk Southern (NS), CSX és a két kanadai vasútvállalat, a Canadian National (CN) és a Canadian Pacific (CP). Rajtuk kívül még legalább kéttucatnyi kisebb vasúttársaság is tevékenykedik Illinois államban. A BNSF és az UP sínpárjai a nyugati partig tartanak, kelet és dél felé az NS és a CSX vonalai vezetnek, de a BNSF-nek is vannak vonalai Texas és Mexikó irányába.

A BNSF Chicago–Kalifornia, Chicago–Seattle és Chicago–Portland forgalmát a BNSF Logistics Park Chicago (LPC) intermodális központ bonyolítja le. A hétszázhetven hektáros terület Chicago központjától mintegy ötven kilométerre, délnyugatra található. Érdekessége, hogy szinte közvetlen szomszédságában helyezkedik el az UP Joliet Intermodal Centre, azaz a konkurens vasúttársaság saját konténer-átrakó központja. A kettő terminál közötti logisztikai területen találhatók a legnagyobb raktározó-elosztó cégek bázisai (Maersk, Cargill, Walmart és még sokan mások).

Az LPC-t úgy képzeljük el, mintha Bicskénél egy deltavágánnyal kiágazna egy szárnyvonal a hegyeshalmi fővonalból, majd tenne egy nagyon nagy hurkot, és visszatérne a vasútvonal a saját deltavágányos kiágazásához – ebben a nagy hurokban kap helyet az LPC. Ez az intermodális központ alkalmas arra, hogy a legtöbb esetben emeletes konténervonatokat fogadja, a daruk lekapják a szerelvényekről a konténereket, átrakják őket teherautókra vagy másik tehervagonokra, esetleg elraktározzák őket, és viszont. A helyzet az, hogy ezek a konténerszállító vonatok akár százötvennél több vagonból is állhatnak, hosszuk a három kilométert is meghaladhatja. Továbbításukhoz jellemzően három-öt nagyteljesítményű dízelmozdonyra van szükség. A hurok egyik oldalán elhelyezkedő terminál tehát nem kicsi, sőt! Miután a konténeres forgalom mértéke már meghaladja a 2009-es gazdasági világválság előtti szintet, a kapacitás bővítése elengedhetetlen volt. Az LPC korábbi, 42 kilométer vágányhálózatát jelentős mértékben, hetven kilométeresre bővítették. A rakodásra használt vágányok hossza tizenkettőről huszonnégy kilométerre duplázódott, így kétszer annyi vágányon folyhat egyszerre a rakodás. A vonatfogadásra és indításra tizenhat kilométerrel több vágány jut.

Ami meglepő: korábban csak egy-egy vágányt kiszolgáló darukkal dolgoztak, mindössze három vágány felett. A hat új portáldaru egyszerre hat vágány felett ível át és végzi a rakodást. A rakodóvágányok mellett a konténereket külön erre a célra szolgáló darukkal helyezik egymásra. Megnövelték a konténertároló területét is, így kettőezer-ötszázzal több konténer raktározható a terminálon. Mindezekkel együtt negyven százalékkal növekedett a rakodási kapacitás. A magántulajdonú BNSF a fejlesztést – amelynek költségére nem sikerült adatot találnunk az interneten – saját forrásaiból fedezte. (Az amerikai vasútvállalatok a bevételeik negyven százalékát forgatják vissza infrastrukturális fejlesztésekbe.)

Évente körülbelül egymillió konténer fordul meg az LPC területén (a BNSF által szállított mennyiség tizede), ami így jelentősen növekedhet. Ha hozzátesszük, hogy a vasúttársaság vonalhálózata 52 ezer kilométer (ezzel övék az Egyesült Államok második legnagyobb hálózata – a Union Pacific után), és csak mozdonyból van neki nyolcezer (nem tévedés: 8000) – talán nem is meglepő, ha eláruljuk, az LPC csak egyike a négy chicagói intermodális központjuknak! A konténerek mellett a BNSF másik két legjellemzőbb szállítmánya a szén és a gabonaféle.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!