Civil kritika
Az egyesület fő problémája, hogy a menetrendeket (és ezzel együtt a közlekedő járatok számát) nem regionálisan, hanem központilag határozzák meg, egy évekkel ezelőtt bevezetett volumenkorlát alapján. Ha valahol sűrítenek járatokat, akkor ez máshol ritkítást jelenthet. A Derke szorgalmazza a regionális közlekedésszervezők létrehozását, amelyek számok helyett a valós igényeknek megfelelően szervezhessék meg a közlekedést.
Debrecen környékén egy kivétellel megvalósult a vasútvonalakon az ütemes menetrend, ám igazán kielégítőnek csak a 100-as számú, Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza fővonal forgalma nevezhető. A 106-os számú, Debrecen–Nagykereki vonalat leszámítva a többi mellékvonalon kétórás ütem szerint járnak a vonatok.
Megszűntek a közvetlen, Fehérgyarmat–Eger vonatok, ezzel a Debrecen–Eger között utazók ismét átszállásra kényszerülnek (az ok: egyik végállomáson sincs olajkút, ahol a mozdonyok gázolajat tudnának vételezni, és a kis befogadóképességű egri állomáson is nehézkes a szerelvények fordítása – a szerk.). A 105-ös, Debrecen–Nyírábrány vonal visszakapta az áprilisban megszüntetett két, kora reggeli és esti vonatát, ehelyett egy délelőtti személy- és egy délutáni iskolásvonat került ki a menetrendből.
A Derke szintén nehezményezi a Miskolc–Debrecen és a Debrecen–Békéscsaba–Szeged közvetlen expresszbuszok indítását, véleményük szerint ez az intercityk utasszámának csökkenését eredményezi majd. Ezen buszjáratok indításáért cserébe más vidéki buszjáratokról kellett lemondani a cívisváros utasainak.
