Erdélyi légikatasztrófa – most és 44 évvel ezelőtt
A két halálos áldozatot követelő január 20-i erdélyi légi baleset helyszínétől nem messze, hasonló körülmények között zuhant le 44 évvel ezelőtt egy román utasszállító repülőgép, amelynek katasztrófáját mindössze egy utas, egy magyar férfi élte túl. Az incidenst államtitoknak nyilvánították a kommunista hatóságok – olvasható a Krónika című romániai magyar napilapban.
Sokan párhuzamot vonnak a nemrég történt repülőgép-szerencsétlenség és a közel fél évszázaddal ezelőtt bekövetkezett erdélyi légi katasztrófa körülményei, a hatóságok akkori és mostani reakciókészsége között, folytatódik az összefoglaló, amely utal arra, hogy a mostani baleste kapcsán rengeteg bírálat éri a román speciális távközlési szolgálatot, a légi irányítást, a titkosszolgálatokat és más illetékes állami szerveket amiatt, hogy több órán keresztül képtelenek voltak lokalizálni, pontosan hol hajtott végre kényszerleszállást a múlt hónap végén az Erdélyi-szigethegységben egy orvosokat szállító kisrepülőgép.
A történtek negyvennégy évvel ezelőtti keserű emlékeket idéztek fel a Nagyváradon élő Aurora Şincában, aki annak idején a férjét veszítette el hasonló repülőgép-katasztrófában. 1970. február 4-én a román állami légi társaság, a Tarom menetrendszerinti járata tizenöt utassal és hat fős személyzettel a fedélzetén Bukarestből a bihari megyeszékhelyre tartott, amikor lezuhant Kolozs és Bihar megye határán.
A Vigyázó-hegységben (közismerten Vlegyásza, egykori nevén Kalota-havas) bajba jutott Antonov 24-es gépmadár kettétört a becsapódáskor, amelynek nyomán tizennégyen szörnyethaltak, heten csodával határos módon túlélték a balesetet. A hozzátartozók mindhiába fordultak tájékoztatásért, a kommunista hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el, és semmiféle információt nem adtak ki a tragédiáról.
A jelenleg 76 éves nyugalmazott újságírónő – akkori nevén Pop – kétségbeesetten próbált megtudni valamit a gépen utazó férje sorsáról, a baleset körülményeiről, a katonai ügyészségtől, a légi társaságtól és a szállítási minisztériumtól is ugyanazt a választ kapta: államtitok. Főleg az 1989-es rendszerváltást követően folytatott magánnyomozása során sikerült feltárnia, hogy a sűrű ködben a pilóta nem vette tekintetve a figyelmeztetést, hanem a nulla látótávolság ellenére leszállási manőverbe kezdett, mert azt hitte, már Nagyvárad közelében jár.
„Gheorghe Maurer miniszterelnök házipilótája ráripakodott az irányítótoronyra, hogy ne oktassák őt, aki hivatalosságokat szokott szállítani" – nyilatkozta Aurora. A kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáte a helyi lakosoknak is megtiltotta, hogy megközelítsék a baleset helyszínét, ahol három nappal később nemcsak szétroncsolódott holttesteket, hanem olyanokat is találtak, amelyeken nem voltak külsérelmi nyomok. Ők minden bizonynyal fagyhalált szenvedtek.
Mindezt hosszú idő elteltével megerősítette az özvegynek a katasztrófa egyetlen túlélője, Sarkadi Sándor, aki törött lábbal és karral fél napig és egész éjszaka vonszolta magát egy patakmederben, míg eljutott egy erdei menedékházig. „Felfele, patak, repülő" – a később családjával együtt Németországba emigrált nagyváradi magyar férfi csak ennyit tudott kimondani. A hatóságok azonban még ekkor sem igyekeztek a bajba jutottak megsegítésére.
Az áldozatok holttestét lezárt koporsóban adták át a hozzátartozóknak, a halotti bizonyítványokban pedig annyi szerepelt, hogy valamennyien munkahelyi baleset során vesztették életüket. A kommunista rezsim perverzitására vall az is, hogy a három hónapos terhesen özvegyen maradt Aurora Pop számára az akkori abortusztilalom ellenére a megyei pártfőtitkár azt javasolta, hajtson végre művi terhességmegszakítást, nem büntetik meg. A nő azonban megtagadta, fia pedig ma a Világbank washingtoni központjában dolgozik – írja érdekes cikkében a kolozsvári Krónika.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!