Germán–lengyel vonalbezárás

Európa különböző országaiban általában a december első felében esedékes éves menetrendváltásra (most 11-én lesz) szokták időzíteni a személyszállítás beszüntetését egyes mellékvonalakon. A vasútbarátok ilyenkor igyekeznek utoljára még beutazni a szóban forgó szakaszokat. Egy hétvégét mi is egy lengyel és egy német vasút búcsúztatására szántunk. Persze a két helyszín között és oda- meg visszaútban is vonatoztunk.

Rogoźno Wlkp. (mint a név mögé biggyesztett megkülönböztető rövidítés is mutatja) Nagy-Lengyelországban, Poznańtól északra található. Az innen Wągrowiecbe (testvérvárosa Gyula) vezető vonal tulajdonképpen már évek óta halott a személyszállítás szempontjából, csak a 2011-es szezonra egy kicsit feléledt.

Mindkét városkából vezet ugyanis egy-egy vasútvonal délre, Poznańba, de a wągrowieci oldalt felújítják (ahogy oly sok mindent az Ukrajnával közös labdarúgó Európa-bajnokságra készülő országban), így az innen még Gołańczig vezető vasútvonal összeköttetését addig ezen a szakaszon és a rogoźnói vonalon át biztosítják.

Ahogy annyiszor, most is péntek este indultunk a Metropollal, hiszen ez a vonat Cseh-, Német- és Lengyelország felé is továbbít fekvőhelyes, illetve hálókocsikat, valamint a spórolósabbak számára ülőhelyes vagonokat. (Néhány éve még Fehérorosz- és Oroszország felé is vitt.)

Egy felüljáró-építkezéshez kapcsolódó robbantási munkák elhúzódása miatt reggel több mint másfél órát ácsorogtunk a nagysebességű központi vasútvonalon, a Centralna Magistrala Kolejowán, így a Varsó és Poznań közötti, szintén késő intercityről igencsak sietni kellett a Rogoźno felé induló öreg villamos motorvonathoz. Különösen azért, mert a szerelvény egy nagyon távoli, a pályaudvar átépítése miatt ismét használatba vett (és már felújított) peronról indult.

A szóban forgó vonalon (jelentős részén meglepően jó állapotú volt a pálya) a PESA néhány évvel ezelőtt gyártott dízelmotorvonatával utaztunk. Jelenleg hétköznaponként kilenc, szombaton és vasárnap hét vonatpár közlekedik itt. Ha már ott voltunk, és a programunkba is belefért, elutaztunk Gołańczig, majd ugyanazon az úton vissza Poznańba, ahová már sötétben értünk.

Az éjszakai amszterdami vonattal Kölnig utaztunk, frankfurti (repülőtéri) átszállással a német ICE és IC már át is vitt minket az egykori NDK területére, Türingiába. Gothában szálltunk le, hogy alaposan bejárjuk a gräfenrodai vonalat. Először egy csonkajárattal Crawinkelig mentünk a kis Alstom motorkocsival, majd persze az egész vonalat bejártuk.

A két vonatozás között volt egy kis idő egy pillantást vetni a gothai főpályaudvar előtti villamos-végállomásra. Gotha két tekintetben is nevezetes villamosfronton. Egyrészt az itteni üzemben készültek a híres gothai villamosok, másrészt a négyes villamos a Türingiai Erdei Vasútnak nevezett Überlandstraßenbahnon, azaz városközi (interurbán) vonalon egészen a 22 kilométerre lévő Tabarzig jár.

De a Thüringerwaldbahn még marad, a gräfenrodai vonal viszont nem, úgyhogy most ezt próbáltuk ki. Többször is láttuk a vonatokat még utoljára fotózó vasútbarátokat, bár ők, ahogy ez általában Németországban szokás, nem szálltak föl a szerelvényekre. Viszont együtt utaztunk feltehetően búcsúzkodni jövő helyi családokkal.

„Rendes” utas kevés volt, de persze hiba is lenne bármilyen következtetést levonni a vasárnap déli forgalomból. (December 10-ig naponta öt-hat vonat megy végig a vonalon egy irányban.) Gräfenrodából erfurti átszállással Naumburg volt a cél, ahol jutott még idő délután megnézni a múzeumvillamost, mielőtt Lipcsén át Drezdában elértük a Metropolt, de ez már egy másik történet.