Katonai repülés: számok, trendek 2.

Márványi Péter   ·   2012.01.25. 20:02
c-130cim

A földgolyón jelenleg 52 ezernél is több az aktív katonai repülőgépek száma. A Flight International összeállítása ezen belül rendkívül érdekes adatokat hozott nyilvánosságra arról például, hogy – a minden kategóriában vezető Egyesült Államok után – mely országok tartják hadrendben a legtöbb felfegyverzett harci gépet és helikoptert, elgondolkodtató például, mekkora lehet a stratégiai jelentősége annak, hogy Észak-Koreában hány vadász és vadászbombázó repül, mlg ha nem is épp a legmodernebb fajtából. Előző cikkünkben tehát elsősorban a felhasználó államok és a rendelkezésre álló különböző feladatra szánt géposztályok összefüggéseiről esett szó. De nyilván sokakat érdekel az is, hogyan alakult 2011-ben a katonai gépek globális állománya típusok szerint.

Nos, miközben néhány évvel ezelőtt a harci gépek mennyiségi listáját a kínaiak elavult, de hatalmas darabszámban aktív MiG-leszármazottai vezették, addig mostanra egyértelműen átvette az első helyet az amerikai Lockheed Martin F–16 Falcon-család, 2311 példánnyal: ez a világ teljes állományának 15 százaléka. A második és harmadik helyen is az USA típusai szerepelnek: a Boeing F/A–18 Hornet, amelynek különböző változataiból 1009 repül. A Hornet és a Super Hornet Ausztráliától Svájcig, Finnországtól Spanyolországig jó néhány légierő alaptípusa lett. A harmadik helyet pedig a nagy nehézvadász, illetve vadászbombázó, a Boeing F–15 Eagle csípte el, amelyből az USA-n kívül Japántól Szaúd-Arábiáig ugyancsak több ország tart példányokat a hadrendjében, a gépszám összesen 859.

Boeing F–15-család: sokan vannak, még sokáig maradnak is <br>(fotó: f15model.com)

Innentől uralják a pozíciókat a lista öt helyén keresztül a szovjet-orosz gépek: a legtöbb még mindig a MiG–21-esekből repül, 797, legfőképp a fejlődő országok légierejében, bár a szomszédunkban is van belőlük: Horvátországban és Romániában, persze mindkét helyen erősen forszírozzák a leváltásukat. A nálunk 2010 decemberében búcsúzott MiG–29-esekből 794 hasítja az eget máshol. Ezután következik az orosz Szuhoj Szu–27-es, illetve az abból továbbfejlesztett vadász- és bombázóváltozatok (Szu–30/32/34/35) sora, nyilván a kínai és indiai licencgyártást is beleértve, 784 géppel. Érdekes, hogy ezek után az a Szu–24-es variaszárnyú, földközeli légtérbetörésre is alkalmas bombázó következik, amely még a hetvenes években az amerikai F–111-es szovjet megfelelőjeként született. Az F–111 utolsó példányait Ausztráliában tavaly elbúcsúztatták, a Szu–24-es pedig az orosz légierőből korábbi koncepciók szerint ugyancsak kivonásra került volna. Azonban egy újabb döntés inkább a felújításukról rendelkezik. És ugyancsak érdekes a következő Szuhoj, a Békalábnak becézett földi támadó, a Szu–25-ös, amelyből 541 gép repül, és amelynek sokadszorra modernizált változatát épp most tervezi piacra dobni a cég.

A Szu–25-ös csatarepülőgép nem éppen a kényességéről ismert <br>(fotó: walkarounds.airforce.ru)

Kilencedik helyen szerepel az amerikai Northrop F–5 Tiger II, amely ugyancsak elterjedt, viszonylag olcsón beszerezhető kedvelt típus volt a hatvanas évek óta. A tizedik pedig még mindig az elnyűhetetlen, robusztus vietnami veterán, a McDonnell Douglas F–4 Phantom II.

A szállító- és tankergépek listáját az 1954-ben(!) először repült C–130 Hercules vezeti 1150 példánnyal. Utána következik a bevált, strapabíró, de már az Egyesült Államokban is cserére érett Boeing KC–135, a híres Boeing 707-es közeli rokona, modernizált és hajtóműcserélt példányaiból még 404 szolgál több légierőnél is. Két kisebb madár következik a listán, az oroszok An–24/26-osa: a 26-osokból repül több a Magyar Légierő kötelékében is, és az amerikai Beech King Air-család, ez a mozgékony, ügyes kis gép, amelyet szívesen alkalmaznak kisebb légierők is kisebb terhek és magasabb rangú katonák mozgatására. Sőt mint Afganisztánban is látható, a gépek számos biztonsági cég kötelékében is végrehajtanak félig-meddig katonai feladatokat – civil színekben.

A veterán KC–135-ös még sokáig hadrendben marad <br>(fotó: defenceindustrydaily.com)

Az 5. és 6. helyen két nagygép: érdekes, hogy az amerikai Boeing C–17 Globemaster III-as már előbbre van a listán, mint az Iljusin Il–76 és tankerváltozata, az Il–78 Midas. A példányszám mindkettőnél még emelkedhet: a C–17-es drágasága ellenére nagyon bevált és kelendő típus, az Iljusin gépnek pedig elkészült a gazdaságos hajtóművekkel és digitális pilótafülkével immár Oroszországban épülő új, Il–476-os típusjelzésű változata, amely az orosz légierőnél fog majd várhatóan komolyabb számban szolgálatba állni.

Az Il–476-os a világpiaci sikerre is számíthat <br>(fotó: globalmilitaryreview.blogspot.com)

Érdekes, hogy a harci helikopterek listájának első két helyén olyan gépek vannak, amelyeket alapvetően szállító szerepkörre terveztek, de nagyon is felfegyverezhetők és használják is őket bőven támadó szerepkörben is. Ezek az amerikai Sikorsky S–70/UH–60-asok (2722), és a szovjet-orosz Mil Mi–8/17-esek, illetve ezek továbbfejlesztett változatai (2523). A kifejezetten földi csapásmérésre alkotott gépek közül a Mil Mi–24-es vezet (1494), amely a Mi–8/17-esekkel együtt nálunk is szolgálatban áll, majd következik az az UH–1-es (1366), amelynek UH–1N szállító és HH–1H kutató-mentő változatát hírek szerint ugyancsak használja majd a magyar haderő. Ezek után jön a sorban megint egy kifejezetten fegyveres szerepkörre tervezett, páncélozott csatahelikopter, talán a legsikeresebb a kategóriában, az AH–64 Apache, amelyből 951 repül.

Afganisztán és Irak veteránja, az AH–64D Apache Longbow <br>(fotó: army.mil)

2012-ben nyilván változik majd a lista, bár konkrét gépszámban nem várható túl nagy áttörés, viszont az idei rendelések sok mindent elárulnak majd az egyes típusok jövőjéről. Persze csak akkor, ha eldől az indiai és a brazíliai tender, ha döntenek az Emirátusokban és másutt is a beszerzésekről.

Egyvalami hiányzik ezekből az adatokból: a felsorolt katonai gépek mind a fedélzeten lévő pilóták vezette szerkezetek, de egyre több és egyre több lesz a távolról vezérelt, felderítő és harci feladatokat végrehajtó repülőgép. Ezeket felmérni sem könnyű, hiszen a tenyérnyi példányoktól kezdve a Lockheed U–2-eseket váltó, nagy fesztávolságú RQ–4 Global, illetve Euro Hawkig rengetegféle eszköz tartozik ide. A pontos darabszámhoz képest azonban fontosabb maga a trend: az információgyűjtéstől a hajók közti teherforgalomig, a korlátozott csapásméréstől a légtérellenőrzésig egyre több szerepkörben repülnek UAV-ok, ember nélküli légi járművek. Egyfajta fontos jelzése lesz majd előretörésüknek az is, ha egyszer majd, netán már jövőre, a Flight International a maga éves összefoglalójában egy kategóriában elemzi ezeknek a gépeknek a példányszámát az ember vezette katonai eszközökkel.

Kapcsolódó hírek