Két nyomtáv, három nap, négy ország

Mint ahogy azt olvasóink tudják, idén is elindult a Kárpátalja Expressz és meg is érkezett, de a kettő között történtekről most számolunk be. A vonat ugyan a beharangozóban említett módon tíz kocsival indult útnak, de az egyik Schlieren helyett a szintén nosztalgiás Orfeum bulikocsit sorozták be a vonatba. Az első nagyobb esemény Sárospatakon történt, ahol az egyik Schlierent ünnepélyesen a város nevére keresztelték. A kisújhelyi irányváltás után Perbenyik következett, amely a közeli Királyhelmec állomása. Itt ünnepséggel, népdallal, tánccal köszöntötte a vonat utasait a helyi közösség, egyúttal „felavatva” a vonatot a Felvidéken is. Az ágcsernyői határellenőrzés után lépett be a vonat Kárpátaljára, ahol az ukrán hatóságok útlevélvizsgálata következett.

Csap állomáson rögtön az első vágányra érkezett a különvonat, ahonnan hamar át lehetett sétálni az ünnepségre, amellyel az ottaniak fogadták az utasokat. Az eddig kizárólag a 17-es Nohab által húzott szerelvény egy előfogatot kapott, a tavalyihoz hasonlóan ismét egy CSME3-ast Munkács fűtőházának állományából. Az ünnepség és az útlevelek ellenőrzése után immár két mozdonnyal indult tovább a vonat Bátyú, majd Beregszász felé. Innentől a Székely Gyorshoz hasonlóan több megállás során szálltak le az utasok, hogy őket a házigazdák kisbusszal vagy autóval vigyék a szállásra. Így a szerencsésebbek igazi időutazásként Zsigulival, Moszkviccsal vagy Volgával érkezhettek meg szállásukra. Beregszász után Nagybaktán, Nagyborzsován és Csetfalván szálltak le az utasok, majd a vonat Tiszaújlakra ment irányt váltani, hogy aztán visszatérjen Csapra, ahol vasárnap reggelig állt.

A második napon kevésbé volt a vasúté a főszerep, de az a kevés igazi kuriózum volt. Reggel a Kárpátalja Expressz utasait különbuszok gyűjtötték össze, hogy felváltva vegyenek részt a szervezett programokon. Beregszászi városnézés, a környező falvak meglátogatása és a nagyberegi kirakodóvásár megtekintése volt a program, viszont Nagyberegre a borzsavölgyi kisvasút jelenleg menetrend szerint nem járt szakaszán jutottak el az utasok. Mint ahogy már bemutattuk, a hajdan még jóval kiterjedtebb kisvasúti hálózatnak már csak a Nagyszőlős–Ilosva szakaszán van menetrend szerinti személyszállítás, ám mivel a telephely Beregszászon van, így Komlós és Beregszász-átrakó között üzemi célú menetek továbbra is használják a pályát. A Kárpátalja Expressz utasainak kedvéért azonban Beregszász és Nagybereg között ismét lehetett utazni a kisvasúton, de csak a különvonat résztvevőinek. Irányváltás viszont csak Komlóson lehetséges, így a szerelvénynek tovább kellett mennie. Az átrakó és Komlós közötti út mintegy két órát vett igénybe. A harminc kilométeres távot figyelembe véve ez 15 kilométer per órás utazósebességet jelent, hiszen megállás csak Nagyberegen volt. A négykocsis szerelvény összesen kétszer fordult Beregszász és Komlós között, az első alkalommal a menetrend szerinti vonattal érkező angol, német és osztrák vasútbarátok (emellett szintén a Kárpátalja Expressz utasai) is beutazták a „szünetelő” szakaszt.

A kisvasút állapota sajnos elég lehangoló. A jellemző menetsebességről már esett szó, de a járművek is siralmasan néznek ki. Az ablakok némelyikét vaslemez helyettesíti, de nem ritkán két-három darabból összehegesztve. A kocsik világítása már múlt idő, a fűtés sem működik, az ülések szerencsére még megvannak és ülni is lehet rajtuk a ruházat sérülésének kockázata nélkül, de kényelmesnek nem lehet mondani. A kis TU2-es mozdony még alapjáraton is elég komoly füstöt eregetett némi kartergázzal súlyosbítva, amelyet még a negyedik kocsiban is lehetett érezni. Ennek megfelelően a kocsik teteje jócskán olajsáros. A vonal mellett elszórtan halomba állított friss talpfák némi reménysugarat jelentenek a fennmaradásra. Az infrastruktúrában még vannak olyan elemek, amelyeket még a megnyitás környékén építettek be, de a kisvasúti pálya nyíltvonali szakaszainak jó részét már kicserélték 50 kilós sínekre.

A harmadik nap reggelén a Csapon tároló szerelvény reggel negyed kilenckor érkezett Beregszászra, hogy az utasokat felvéve Nagyszőlősre menjen, ahol a tavalyihoz képest szerényebb keretek között ünnepelték az ottaniak a vonat érkezését. Így mintegy háromnegyed óra után indult tovább a vonat Nevetlenfalu felé. Az ukrán-román határ melletti színmagyar falu a tavalyi fogadtatás után idén is kitett magáért. Immár nemcsak a peronon, hanem mögötte is kínálták áruikat a helyiek, illetve büfésátrakat is felállítottak. A művészeti iskola növendékei zenével, tánccal és énekkel hódították meg az utasok figyelmét. A román vaspályát Halminál érte el a vonat, ahol az ukrán előfogatot egy Sulzerre cserélték. A laza menetrendnek köszönhetően a mintegy félórás késés Érmihályfalváig öt percre csökkent. Szatmárnémetiben és Nagykárolyon viszont a tavalyival ellentétben nem volt ünnepség, csak forgalmi okból állt meg a vonat néhány percre. Érmihályfalván viszont ismét komoly ünnepséggel és műsorral kápráztatták el a helyi magyarok a vonat utasait, még ebéddel is megvendégelték a leszállókat. Az útlevélellenőrzés miatt viszont ismét húsz percre növekedett a vonat késése, aminek a Nagyváradról Debrecenbe tartó személyvonat látta kárát, amely emiatt Nyírábrányból késve tudott indulni. Ezt a késést szerencsére Szolnokig be tudta hozni a vonat, de Üllőnél kitérőbe járatták, ahol utolérte a kör-IC. Innentől ennek blokkjára közlekedett végig a vonat, és mintegy 25 perces késéssel nem sokkal este tíz óra után megérkezett a Nyugati pályaudvar tízes számú vágányára.