Klasszikus kísérők kirepülése

A 66 éves T-33-asok a sugárhajtású harci gépek első generációjának vonalait viselték… A Boeing prototípusok mellett mostantól T-38-as vagy TA-4-es repül majd.

Amikor idén januárban élő közvetítésben figyelhette a repülésszerető világ a 777X első repülését, akkor láthattuk legutóbb a két klasszikus Canadair T-33-es egyikét (N109X), amint a felszálló prototípus startjához igazodva – illetve a startot hozzá igazítva – együtt repült a hatalmas kéthajtóművessel. Amint pedig ezt a mostani búcsúzáskor láthattuk a Boeing fotóösszeállításán, amelyet a Flightglobal közölt, a Boeing nem egy, hanem két ilyen gépet használt eddig a kísérő (chase plane) szerepkörében, az egyik piros-fehér, a másik kék-fehér színekben (N416X), a Tripla Hetest a piros kísérte.

A T-33-as elődje az első amerikai sugárhajtású katonai gépek egyike, a Lockheed P-80-as Shooting Star, 1943-ban repült először, klasszikus, egyenes szárnyakkal, természetesen szubszonikus volt, és épp, hogy néhány példánya került át a világháború végén az európai hadszíntérre. A géppel kapcsolatban két érdekes név: az egyik Kelly Johnson, megannyi sikeres és különleges Lockheed-típus tervezője, aki a P-80-asnak is szülőatyja volt, illetve egy pilóta, aki sajnos az egyik példánnyal Angliában szerencsétlenül járt: Frederic Borsodi őrnagy. A gép a harcokban nem vett részt, továbbfejlesztett változatait a koreai háborúban vetették be, ekkor és ezzel a típussal zajlottak az első jet-jet légiharcok MiG-15-ösök ellen, az elsőben a (már új jelzéssel szereplő) F-80-ast lőtték le, a másodikban az amerikai volt a győztes.

A kétüléses sugárhajtású kiképzőgép kialakításához több, mint egy méterrel megnövelték a törzs hosszát a hátsó kabin beépítése érdekében. Összesen 6557 épült, jelezve a típus sikerét, merthogy szerencsésen eltalálta a légierők igényét, hogy legyen lehetőség az átmenetre a dugattyús alapkiképző és a nagyteljesítményű harci típusok között. A hatvanas évekre azonban már kiszorult a piacról, következtek a konkurensek, köztük az egymás melletti üléssel készült T-37, és a szuperszonikus, ma is használatos Northrop T-38. De jónéhány példánya fennmaradt, többek közt ez a két, a Canadair-nél gyártott, most 66 éves(!) gép, amellyel a Boeing dolgozott.

Az első prototípus, amelyet kísértek, a nyolcvanas években a 767-es volt, mostanra azonban a Boeing szerint már nagyon nehéz volt az üzemben tartásuk a hiányzó alkatrész-háttér miatt. A két gép még egy utolsó „hivatalos” repülést tett az everetti Paine Field és a Seattle-től délre eső Boeing Field között, amint a 777-es prototípus is ezt a két repteret használta a piros kíséretével, csak persze közben jó nagyot repültek másfelé is a szűzfelszállás során.

A kísérőgépek szerepe nagyon fontos egy-egy vadonatúj konstrukció első repülései során, innen figyelhetik a prototípus viselkedését a repülés különböző fázisaiban, a kormányfelületek és a futó működését, ne adj isten valami rendellenességet is innen észlelhetnek, például, ha bármi szivárog, legyen az üzemanyag, olaj vagy hidraulika-folyadék. És persze most is a T-33-as remek látást nyújtó hátsó üléséből készülnek az első gyönyörű légifotók is az újdonságról, rendszerint a Mount Rainerrel a háttérben (feltéve, hogy a csúcs nincs épp felhőben).

A két gép sorsáról egyelőre nem tudni biztosat, az internet repülést szerető közönsége egységesen reméli, hogy nem kerülnek szétbontásra, az egyik, kézenfekvő verzió, hogy legalább az egyik kapjon helyett a Boeing Fielden lévő pazar repülőmúzeumban.

Ami pedig a kisorolást illeti: az világos, hogy miután a 777X berepülésének alapfokozatait már végrehajtották, a tesztprogramban most már inkább kísérőt nem igénylő feladatok várhatók, például az ultrahosszú repülések, illetve a kondirendszer, a kabinban lévő berendezések működésének, a szórakoztató és információs rendszernek vagy akár a felhajtható szárnyvégeknek az ellenőrzése. Új utasszállító berepülése a Boeing részéről pedig a közeljövőben már csak egy várható, a 737 MAX leghosszabb, 10-es változatáé.

A gyártó most elsősorban azokat a kísérőit használhatja, amelyek a katonai konstrukciók prototípusaival, például az új, a svédekkel együtt fejlesztett T-7-esekkel repülnek együtt, ezek pedig az ugyancsak jólismert A-4-es harci gépek kétüléses kiképző változatai, a TA-4-esek, illetve a Boeing üzemeltet három T-38-ast is.