Közös európai harci gép? Török–orosz összjáték hatodik generációért?

Az Airbus katonai divíziójának vezetője hozzátette, a koronavírus-járvány következményeként amúgy is várható, hogy a kormányok „nyomás alá helyezik” a katonai költségvetéseket. A programok egyesítése kapcsán kiemelte, hogy Európának erősebben kellene fókuszálnia a védelmi beszerzésekre és stratégiákra, hogy elkerüljék az ismétlődéseket, és hogy közben „ne ássák alá Európa szuverenitását”. Sőt, szerinte az ilyen programok segítik a járvány után Európa gazdaságának helyreállítását.

Hoke hangsúlyozta, Európának szüksége van az FCAS és a Tempest képviselte technológiai fejlődésre, ugyanakkor nem szabad megismételni az olyan hibákat, mint az Eurofighter, a Rafale és a Gripen párhuzamos fejlesztése.

Ez az elképzelés az Aviation Week szerint azonban süket fülekre találhat, mert brit politikusok már korábban úgy nyilatkoztak, hogy igenis van hely két harci gépnek Európában, és hogy a francia–német–spanyol koncepció nem egyezik a brit program célkitűzéseivel. Az Egyesült Királyság a Tempesthez korábban bevont Svédország és az olasz Leonardo mellett inkább a kontinensen túli partnereket keres, jelesül Japánt, ahol néhány évvel ezelőtt komoly kísérletek folytak egy ötödik generációs technológia-demonstrátorral.

Mint erről beszámoltunk, az FCAS dolgában megszületett az első másfél évre szóló, 168 millió eurós megállapodás a résztvevők között. Az alapkoncepciók kialakítása az Airbus, a Dassault  feladata, a fegyverzet és avionika terén a Thales és az MBDA, a hajtóművek dolgában pedig az MTU és a Safran közreműködésével, a spanyolok csak a következő szakaszban kapcsolódnának be. De azt is hozzá kell tenni mindehhez, hogy a szerződést a járvány kitörése előtt írták alá...

A gazdasági helyzet, illetve a stratégiai átrendeződés a hasonló programok között máshol is érdekes együttműködésre vezet. A legutóbbi párizsi szalon meglepetése volt, hogy a törökök is beneveztek az ötödik-hatodik generációs harcigépversenybe a maguk TF-X programjával. Nos a friss hír, hogy ehhez Oroszország ajánlott fel segítséget, úgymond „kritikusan fontos részegységek” szállításával. Dimitrij Sugajev, az orosz katonai repülési konszern igazgatója szavaiból az derült ki, hogy Moszkva gyakorlatilag nem beszállítója, hanem a fő komponensek gyártója lenne ebben az együttműködésben, orosz cégek készítenék hozzá a hajtóműveket, az avionikát, a fedélzeti rendszereket és magát a sárkányt – vagyis szinte az egész gépet... Vagyis tulajdonképpen mintha sokkal többről lenne szó, mint „technikai segítségről”. Ami azért is érdekes, mert például a Szu-57-esek még mindig nem azzal a hajtóművel repülnek, amit a típushoz terveztek.

Sugajev ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy az oroszok a most még csak az elősorozatnál tartó Szu-57-est nem ajánlották fel eladásra a törököknek. Annak ellenére, hogy Erdogan a tavalyi MAKS alkalmával, Putyin vendégeként alaposan körbejárta a Szuhojt, be is ülhetett a pilótafülkébe.

A tavalyi jelenet a moszkvai repülőszalonon sokaknak egyfajta nyomásgyakorlás képzetét keltette – az amerikaiak felé, lám, lehet Ankarának más megoldása az F-35-ösök blokkolására. Az S-400-as rakétaügy után a Szu-57-es megvásárlása gyakorlatilag egyet jelentene Törökország és a NATO végleges szakításával: amit most az oroszok felajánlanak, mintha az lenne, hogy részenként kapják meg a törökök az ötödik generációs orosz típust...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!