Kudarcos kutatás az eltűnt 777-es után: 200 kilométeres vitorlázás?

iho   ·   2016.08.10. 16:15
cim3
Lassan felhagynak a kereséssel a Malaysia 2014 márciusában eltűnt 370-es járata után az Indiai-óceánnak abban az Ausztráliától nyugtra eső zónájában, ahol a roncsokat megtalálni remélték a tengerfenéken. A Flightglobal híradása szerint a három kutatóhajó egyike, a Fugro Discovery csütörtökön hagyja el a zónát, hogy Szingapúrba hajózzon újabb feladatra, amely már „nem kapcsolatos” az MH370-es járat sorsának felderítésével.

A tengeri kutatásnak mindenképp határt szab a rossz időjárás

A két másik kutató hajó, a Fugro Equator és a Dong Hai Jiu 101 még folytatja a munkát, a Dong Hai Jiu közben előre tervezett kikötői látogatást tett, de amúgy a várhatóan rossz időjárás, a déli féltekén a téli időszak beköszönte amúgy is lehetetlenné teszi a következő hónapokban a kutatást. A műveletet vezérlő ausztrál hatóság már korábban világossá tette, ha a kijelölt 120 ezer négyzetkilométernyi tengerfenék átfésülése véget ér, amiből mintegy tízezer van még hátra, lezárják, legalábbis felfüggesztik a keresést, amíg új információk nem kerülnek elő. Ugyanakkor minderről a hivatalos döntést Kína, Ausztrália és Malajzia illetékeseinek tárgyalásain hozzák majd meg.

Mint arról korábban beszámoltunk, az Afrika keleti partvidékén talált roncsdarabok mindegyikéről bebizonyosodott, hogy valóban a Boeing 777-esről származtak, ugyanakkor a gép által sugárzott automata jelzések révén kikövetkeztetett óceáni övezetben semmit nyomát nem lelték az utasszállítónak. Egyes magyarázatok szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy a gép az óceánba zuhanáskor olyan kis darabokra tört, amelyek nem alkottak összefüggő roncsmezőt, mivel az „Ív” kutatása és a gép eltűnése között rengeteg idő telt el, mert az áramlás szanaszét sodorta a részeket. Vagyis ezek a magyarázatok evidenciaként kezelik, hogy a gép szinte függőlegesen zuhant az óceánba, miután elfogyott az üzemanyag.

Zaharie és otthoni szimulátora

Más feltételezések szerint viszont a gépet mégiscsak máshol kellett volna keresni, illetve amint nyilvánvalóvá válik a mostani kutatás kudarca, úgy kerülnek előtérbe eltérő variánsok. Már az eltűnés utáni hetekben elterjedtek a hírek arról, hogy Zaharie Ahmad Shah kapitány otthon berendezett szimulátorán már úgymond lerepülte a halálos utolsó utat. Idén júliusban konkrétan arról szóltak a híradások, hogy Zaharie az Indiai-óceán déli vidékei felé próbálta le a repülést, vagyis olyan zónákba, amelyek a lehető legmesszebb vannak a kontinensektől, a radarfedett területektől, és ahol a gigantikus óceáni régióban szinte lehetetlen megtalálni az utasszállítót.

A malajziai közlekedési miniszter néhány napja annyit elismert mindebből, hogy a kapitány személyi szimulátorának vizsgálatakor valóban találtak végrehajtott repüléseket az Indiai-óceán déli zónáiba is, de számos más útvonalat is, és a szimulátorban végrehajtott repülések nem jelentenek semmiféle bizonyítékot a gép valóságos eltűnésével kapcsolatban.

Az eddigi kutatási zóna: lehet, hogy még délebbre kell keresni a gépet?

A kutatást koordináló holland cég vezetője szerint a gép roncsait valóban máshol kell keresni: délebbre a mostani kutatási zónánál. Szerinte ugyanis nem kizárható, hogy a 777-es nem egyszerűen belezuhant a vízbe, hanem az üzemanyag kifogyása után tovább „vitorlázott”, vagyis még komoly távolságot repült azután is, hogy a hajtóművei leálltak. De ez egyben annak elismerése, legalábbis erős feltételezése, hogy az eddigi hivatalosan valószínűsített teóriákkal ellentétben valaki igenis vezette a gépet ezen a végső szakaszon – is. Az érintett hatóságok, elsősorban a malajziaiak ezt eddig mereven elutasították.

Hogy mekkora távolságot tehet meg a gép siklásban utazómagasságról, hajtóművek nélkül, erről vita zajlik, vannak 777-es pilóták, akik szerint csaknem kétszáz kilométerre képes a gép vezetve elvitorlázni. Ha viszont az üzemanyag akkor fogy ki, amikor a gépet robotpilóta vezeti, akkor a gép nem siklik, hanem lezuhan.

Vagyis mindez ismét azt a feltételezés-rendszert erősíti, ráadásul félhivatalos forrásból először, aminek lényege, hogy nem valamiféle „szellemgép” történetről van szó, mint például a Helios nyomását vesztett 737-esének esete, amikor senki nem vezette a gépet, hanem valakiknek vagy valakinek, feltehetően a repülőszemélyzetnek, illetve egyik tagjának szándékos tettéről. Amit egyébként a kezdet kezdetén is már sokan feltételeztek, miután kiderült, hogy a 777-es transzpondere és a műszaki datokat sugárzó ACARS-rendszere egyszerre állt le az út első szakaszán, azokban a percekben, amikor megszűnt a géppel a rádiókapcsolat.

A kanadai kivizsgáló szerint a flaperont kitérítették

Hasonló, legalábbis ezt a teóriát erősítő következtetésre jutott egy ismert kanadai baleseti kivizsgáló, Larry Vance, aki egyebek mellett a Halifax közelében óceánba zuhant Swissair MD-11-es ügyét göngyölte fel sikeresen. Szerinte a 370-es járatot teljesítő 777-esről származó, és Reunion partjainál megtalált egyik roncsdarab, egy flaperon állapotából arra lehetett következtetni, hogy ez a kormányfelület kitérített állapotban volt a gép pusztulásakor, ami azt jelentheti, hogy a gépet vezették, amikor a víz felszínére ért.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek