Lábhajtású függőkapszulák a dugók ellen
A Flinstone család mindennapjai ihlethették Geoffrey Barnett feltalálót, aki a lábhajtású autót gondolta tovább a mai kornak megfelelően. Az elképzelés nem más, mint egy lábbal hajtott függővasút. Barnett meg is építette a működő prototípust Új-Zélandon. Jelenleg egy vidámparkban csodálhatják meg, vagy éppen próbálhatják ki az érdeklődők a jövő városi közlekedési eszközének megálmodott járművet.
A vízió lényege, hogy a városi utak fölött, a dugókat elkerülve haladhatnának az emberek. A könnyű szerkezetű lábvasút óriási előnye, hogy üzemeltetéséhez semmi másra nincsen szükség, mint izommunkára. Sem fosszilis üzemanyag, sem nap-, víz-, vagy villamos energia nem szükséges hozzá. A lábmunka eredményeképpen mégis akár 90 kilométer/órára is fel lehet gyorsítani az átlátszó, egyszemélyes műanyag kapszulával. A tervekben felmerült már a többszemélyes változat is, ami adott esetben még könnyebbé tenné a tekerést.
A feltaláló kiemelte az eszköz nagy előnyét, ami nem más, minthogy a kezek végig szabadon vannak, így azok útközben bármire használhatóak, például munkába, vagy iskolába menet. Ahhoz, hogy a Shweeb névre keresztelt jármű beváltsa a hozzá fűzött reményeket, az egész várost behálózó függővasút-rendszerre van szükség.
Nem mindenkinek tetszik azonban az ötlet, vannak akik szerint éppen elég, hogy a vidámparkban élvezhető a lábbal hajtott függővasút, annak nincs keresnivalója a városokban. Szerintük az ötlet közel sem olyan jó, mint ahogyan azt kitalálója állítja. Ellenérvként azt hozzák föl, hogy a pálya kiépítése nagyon drága, ha pedig mindennapossá válna, az ugyanolyan dugókat eredményezne, mint amiket a közúton már megszokhattunk.
