Metamorfózis
Karcag nem tartozik a fiatal állomások közé, a várost érintő fővonal az elsők között, a mellékvonal a millennium évében épült. A Tiszavidéki Vasút folytatta a reformkor alföldi vasútépítkezését, a már meglevő Pest–Szolnok vasút folytatását 1857-ben adták át. Karcagról Tiszafüredre a berekfürdői vasútnak is nevezett, MÁV-kezelésű helyiérdekű vonalon 1896. május 17-én indult a forgalom, csatlakozva az öt évvel azelőtt átadott Debrecen–Füzesabony vasútvonalhoz.
A Szajol–Püspökladány közötti pályafelújítás során megújulnak az állomások is: az SK+55 (sínkorona fölött 55 centiméteres magasságú) peron és a gyalogaluljáró minden állomáson megépül, a leglátványosabb változással mégis Karcagon találkozhatnak az utasok. A valaha komoly teherforgalmat is látott állomás vágányhálózata is átépül, két új magasperont létesítenek, a – szinte minden állomáson megszokott – rakodóvágányt is megszüntetik.
