Mit ér a mozdonyvezér, ha nő?
Sokszor hallani Magyarországon, hogy ellentétben a fejlett nyugat-európai országokkal, nálunk sokszor hátrány éri a nőket nemük miatt. Erre számtalan statisztika létezik, kereseti, illetve munkaköri kimutatások sora bizonyítja, hogy van még mit tanulnunk az emancipációról. Kevés szó esik azonban a nehéz fizikai munkát végző hölgyekről. Nyugaton járva akár már az osztrák határnál nagy meglepetés érheti az utazót, amikor meglát egy-egy ÖBB-s mozdonyvezetőt, akik ing helyett blúzt viselnek.
Az iho arra volt kíváncsi, mik a lehetőségei azoknak a nőknek, akik hazánkban mozdonyt akarnak vezetni. Eláruljuk: bár szabály nem tiltja, igen kicsi a valószínűsége annak, hogy efféle karriert futhat be valaki, ha a gyengébbik nemet képviseli.
És éppen a kissé pejoratívnak ható „gyengébb” jelzőn van a hangsúly. Abban mind a MÁV-nál, mind a GYSEV-nél, mind pedig a mozdonyvezetők szakszervezeténél egyetértettek, hogy komoly gondot okoznának a munkavédelmi szabályok, hiszen egy mozdonyvezérnek nem csak a szerelvény irányítása a feladata.
A MÁV jelenlegi előírásai szerint a mozdonyvezetői munkakörhöz tartoznak bizonyos kiegészítő feladatok. Ilyen például a járművek (kocsik, mozdonyok) össze-, illetve szétkapcsolása. Ehhez a járművek közé az ütközők alatt bebújva kell az úgynevezett csavarkapcsot rá- illetve leakasztani a vonóhorogra/ról. Ehhez a 43 kilogramm összsúlyú csavarkapocs felét, azaz 21,5 kilogrammot kell előnytelen testhelyzetben megemelni. Igaz, a munkavédelmi szabályok konkrétan nem tiltják, hogy nők végezzenek ilyen feladeatokat.
Az állami vasúttársaságnál látnak elméleti lehetőséget arra, hogy a központi ütköző- és vonókészülékkel szerelt motorvonatokon nők is lehessenek vezetők, úgy mint például a villamoson, metrón és most már a HÉV-en is. Ennek azonban komoly akadálya, hogy jelenleg nincs olyan képzési tematika, amely csak motorvonatokra biztosít felkészítést. Ezen felül a mozdonyvezetők szolgálati beosztása sem garantálja, hogy valaki biztosan csak motorvonaton teljesítsen szolgálatot. Ráadásul műszaki probléma esetén a mozdonyok motorvonatokkal történő összekapcsolása, az úgynevezett segély-vonókészülék felhelyezése a fentiekhez hasonló fizikai igénybevételt jelent.
A MÁV-Trakció munkavédelmi szabályzatának életbelépése óta egy alkalommal hirdetett a cég felvételt mozdonyvezető-gyakornok munkakörbe, de a 489 jelentkező között egy nő sem akadt. Mivel nem tapasztaltak rá igényt, nem terveznek külön intézkedési programot indítani az ügyben. A MÁV-csoportnál kérdésünkre külön kiemelték, hogy más munkakörben foglalkoztatott – mozdonyvezető vizsgát tett – női munkavállalók dolgoznak a vállalatnál. Ők nem azért tettek vizsgát, mert főállású mozdonyvezetők szeretnének lenni, nekik a munkakörük betöltéséhez követelmény a mozdonyvezetői vizsga.
A GYSEV-nél sem találtunk női mozdonyvezetőt. Az okok nagyjából megegyeznek a MÁV-nál tapasztaltakkal. Mint azt elmondták, a szerelvény le-, illetve ráakasztása akkor okozna problémát, ha a vonatkísérő személyzet is nőkből állna. Ilyen esetben ugyanis "senki nem végezhetné el" a feladatot.
A fizikai akadályokon kívül lelki és egészségügyi problémák is adódhatnak, amennyiben nők állnak a vezérállásban. Kiss László, a mozdonyvezetők szakszervezetének elnöke példaként említette, hogy egy tizenkét órás műszak esetében olyan kihívások elé állnak a vezetők, amelyeket a férfiak sokkal egyszerűbben meg tudnak oldani. Szerinte a higiéniás gondok mellett egy gázolás esetében bekövetkező lelki traumát is figyelembe kell venni. Arról nem is beszélve, hogy egy esetleges vonatszakadásnál akár 700-800 métert is gyalogolni kell a töltésen az éjszakában, ami a nők esetében "különösen nagy kihívás", egyebek mellett a személyes biztonság miatt.
Gyakorlati kérdések is nehezítenék a hölgyek helyzetét. A MÁV-nál a mozdonyvezetők számára biztosított szociális blokkokban jelenleg nincsenek külön női-, illetve férfi szakaszok. A jogszabályok azonban a szociális helyiségek váltott használatát nem zárják ki, így ez a terület – igény esetén – szabályozással megoldható lenne.
