Nagy sebességű vonattal négy országon át

Ha az ember külföldön, mondjuk Angliában dolgozik, nemcsak repülővel utazhat haza szeretteihez, hanem vonattal is! Az út bár hosszabb, de annál érdekesebb. Több ország vasútját ismerhetjük meg rövid időn belül, és beszélgethetünk külföldiekkel, utunk végére pedig több élményünk és fényképünk lesz, mintsem azt gondoltuk volna. Lássuk tehát, hogyan lehet hazajutni Londonból Budapestre a síneken!

Mindenekelőtt gondos tervezés szükséges. Manapság az interneten minden információ egy kattintással elérhető. Most is mindössze két honlap elegendő volt. Az egyik a „Hogyan utazzunk Londonból Budapestre 24 órán belül?” számos tippet és jó tanácsot tartalmaz. A másik honlapon (http://www.raildude.com) Európa országainak és nagyvárosainak vasúti csatlakozási lehetőségeit vehetjük szemügyre, utazzunk bárhová. Úti célunkat többféleképpen is elérhetjük, nem kell tehát ragaszkodni ahhoz, hogy 24 órát egyfolytában a vonaton töltsünk, hiszen ez még egy vasútbarátnak is fárasztó lehet.

Ha az ember ilyen messzire utazik, szeretne kicsit körülnézni az adott országban, amennyire lehetséges. Mi két nap alatt tettük meg a hosszú utat hazáig. Kiindulási pontunk London, St. Pancras nemzetközi pályaudvar volt, innen indulnak a Eurostar járatai Párizsba és Brüsszelbe.

Fontos megjegyezni, hogy érdemes az indulás előtt legalább egy órával már ott lenni az állomáson, mert szigorú átvizsgálás van, olyan, mint a repülőtéren: sorban állás, útlevél-ellenőrzés. A beszállás amúgy húsz perc alatt lezajlott, tizennyolc kocsiból álló vonatunk pontosan, délelőtt 10.25-kor indult. Az utastájékoztatás angol és francia nyelvű volt. Az ülések kényelmesek voltak, a nagy sebességet alig lehetett érezni, vonatunk csendesen robogott a Csalagút felé. Az ötven kilométeres Csatorna-alagúton mintegy húsz percig tartott átmenni. Olyan érzés volt, mint egy gyorsan száguldó metró, amely egyik állomáson sem áll meg.

Pontosan bő két óra múlva, ottani idő szerint 13.47-kor érkeztünk meg Párizs északi pályaudvarára, Paris Gare du Nord állomásra. Itt történt meg az első átszállás, ami azt jelentette, hogy át kellett sétálni a keleti, azaz Paris Gare de l’Est állomásra. A két állomás nincs messze egymástól, csupán öt perc séta.

Rövid városnézés után visszatértünk a pályaudvarra. 19.10-kor, egy kis késéssel indult tovább éjszakai vonatunk Münchenbe. A szerencsésebbeknek jutott hálófülkejegy, a maradék néhány kocsiban csak ülőhely volt, tizenkét órás útnak néztük elébe. Rövid ismerkedés után megbeszéltük a fülkében utazókkal, hogy este mindenki aludni fog. Jegyünket csak egy alkalommal ellenőrizte egy német kalauzhölgy. Érdekes, hogy online jegyünk miatt elkérte a bankkártyánkat. Az utazás eseménytelen volt, éjjel Forbachnál cseréltek mozdonyt franciáról németre, így már az egész szerelvény német lett, nemcsak a kocsik.

Másnap reggel 7.30-kor, húsz perc késéssel érkeztünk meg München főpályaudvarára (Hauptbahnhof), ami egy kicsit olyan volt, mint a debreceni vasútállomás, csak nagyban. Innen kétóránként indulnak Railjet vonatok Budapestre, úgyhogy ennek tudatában már félig otthon éreztük magunkat. Körülnéztünk az állomáson és a környékén, majd izgalommal vártuk, melyik vágányra érkezik vonatunk, amely már egészen hazáig repít majd minket. 9.27-kor indultunk tovább. A Railjet szolgáltatásait összehasonlítva a másik két vonattal, elmondhatjuk, igen színvonalas járatok ezek! Kényelmes, gyors és egyedülálló a minden kocsiban megtalálható kijelző, amelyen a sebességünkön kívül a térképen is nyomon követhetjük, éppen merre járunk.

Bécsig többször is kérték a jegyet, Salzburg környékén civilruhás rendőr ellenőrizte az útlevelünket. A bécsi Nyugati pályaudvaron (Westbahnhof), húsz percet várakoztunk, így volt idő az ott tartózkodó vonatokat lefényképezni. 13.48-kor indultunk tovább. Délután öt órára érkeztünk meg a Keleti pályaudvarra.

Egy szomorú tapasztalatot mindenképpen szeretnék megosztani. A vonatablakból kinézve, Budapesthez közeledve rengeteg szemét látható a vasúti sínek mentén! (A hajléktalanok sátrairól az erdőben meg ne is beszéljünk!) Ezzel az a baj, hogy ez sehol máshol nem tűnt fel végig az utazás során, csak itthon. Kicsit szégyelltem is magam, hiszen belegondoltam, hogy ezt nemcsak én látom, hanem azok a külföldiek is, akik hazánkba érkeznek ezen az útvonalon.

Összességében viszont elmondhatom, nem bántam meg, hogy vonattal utaztam. Jobb volt, mint repülővel.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!