Ötven éve volt a nagy vonatrablás
A Glasgow–London között futó postavonatot a Bridego hídon, Buckinghamshire grófságban, Mentmore közelében állította meg a rablóbanda a jelzők átállításával. A tizenöt fős csapat Bruce Reynolds vezetésével gondos tervezés után, egy csak Ulstermanként emlegetett férfi precíz információira támaszkodva hajtotta végre a rablást. Fegyvert nem használtak, a mozdonyvezetőt azonban egy fémrúddal úgy vágták fejbe, hogy ez vasúti pályafutásának is véget vetett. A postakocsiból összesen 2,6 millió fontot (mai értéken ez 46 millió lenne) raboltak el, és bár tudják, hogy a közeli Leathersdale Farm volt a rejtekhely, az összeg nagy része sohasem lett meg.
A postavonat augusztus 7-én reggel 6.40-kor indult Glasgowból. A tizenkét kocsit a Type 4 D326, a későbbi számrendszer szerint 40 126 pályaszámú dízelmozdony húzta. A tizenkét kocsin hetvenkét főnyi postaszemélyzet dolgozott, főleg a leveleket válogatták. A gép mögötti második kocsiban volt a pénzszállítmány. Általában 300 000 fontnyi összeget szállítottak, de a skóciai bankszünnap (Bank Holiday) miatt aznap ez a többszörösére rúgott.
Amikor másnap, augusztus 8-án hajnal három órakor a vonat megállt a ledburni tilos jelzésnél, a második mozdonyvezető leszállt, hogy a pályatelefonon érdeklődjön a megállás okáról – nem tudván, hogy a jelzőt a rablók állították át. Ugyanő volt az, aki az egyik rablót a vonatról a töltés oldalába lökte le. A rablók szét akarták akasztani a vonatot, hogy a mozdonyt és az utána következő két kocsit egy alkalmas helyre vigyék, ahol egy teherautó várt rájuk. Egyikük hónapokat töltött a vasút környékén, barátkozott a személyzettel, megismerte a jelzők működését, de ennek ellenére erről az ötletről is letettek. Volt egy tartalék mozdonyvezetője is a bandának, ám ő a Class 40-es gépekhez nem értett, mozdonyvezetői gyakorlata csak bizonyos tolatógépekre korlátozódott. Az ő feladata végül a mozdonyvezető kényszerítése volt az elindulásra, és a kijelölt helyen újbóli megállásra.
A terveknek megfelelően aztán a vonat a Bridego hídon (azóta Vonatrablók hídja a neve) megállt, és a rablók felszálltak a pénzszállító kocsiba. A postai személyzet nem tanúsított különösebb ellenállást, őket megbilincselve a vagon sarkába fektették. A pénzszállító 128 zsákból álló rakományát huszonöt perc alatt, élőláncot alkotva rakodták át a teherautóra, öt perccel később távoztak a helyszínről. A szemtanúk megtévesztésére két, egyforma rendszámot viselő Land Rover terepjáróval menekült a csapat egy része.
A zsákmányt dűlőutakon, a rendőrségi rádióforgalmazás folyamatos figyelésével a 17 mérföldre levő Leatherslade Farmra szállították, és ott azonnal fel is osztották egymás között. A búvóhelyen azonban nem sikerült teljes alapossággal eltüntetni a nyomokat, a rendőrség időközben felfedezte azt. A tizenöt elkövetőből nyolcat napokon belül elfogtak. A tárgyalást 1964. január 20-án kezdték, az április 15-i ítélethozatalkor hét rablóra harmincéves börtönbüntetést szabtak ki.
Bár nem játszott főszerepet a támadásban, a leghíresebb vonatrabló Ronald Biggs lett. 1965. június 8-án megszökött a börtönből, majd Párizsban tűnt fel, ahol egy kisebb plasztikai műtét után, hamis személyazonosító iratokkal előbb Ausztráliába, majd Brazíliába menekült. Mivel Nagy-Britannia és Brazília között nincs kiadatási egyezmény, teljesen nyugodt, békés körülmények között élte az életét. A harmadik agyvérzése után, 2001-ben, 71 évesen önként jelentkezett a brit hatóságoknál, rövid tárgyalás után nyolc évet ült még börtönben, 2009-ben egészségi állapota miatt, méltányosságból szabadult. A rablás kiagyalója, Bruce Reynolds 81 évesen, 2013 februárjában hunyt el.
