Solar Impulse: irány Marokkó!
Különleges útra készül a világ egyik legkülönlegesebb repülőgépe: a friss bejelentés szerint a Nap által hajtott Solar Impulse májusban vagy júniusban a svájci Payerne-ből indulva átkel a Pireneusok felett, majd Madridon keresztül Marokkóba repül.
Az 1600 kilónyi szerkezetből, amely könnyű kompozitokból épült, 400 kilónyi a lítiumakkumulátorok súlya, miközben a gép teljes szárnyfelületét napelemek borítják, szám szerint összesen 12 ezer. A szárny fesztávolsága csaknem 63 és fél méter, ami megfelel a 380 utassal repülő A340-600-as fesztávolságának.
A gép tehát azért képes komolyabb távolságokat is megtenni, amit egy tavalyi Brüsszel–Párizs repüléssel bizonyított, mert a napelemek nemcsak közvetlenül hajtják meg a négy, egyenként tíz lóerős motort, de a nappali napsütés energiája eltárolható, és a gép éjszaka is folytathatja az útját.
Marokkó nemcsak azért fontos és vonzó úti célja ennek a gépnek, mert a mediterrán övezetben több a napsütés és ezért több az energia, hanem mert az észak-afrikai ország élen jár a napenergia hasznosításában, és a Solar Impulse sikeres repülése egyben egyik fontos momentuma lenne annak az ünnepségnek, amelynek keretében megkezdik a világ legnagyobb napenergia-erőműve építését.
Az idei marokkói repülés pedig annak a felkészülési folyamatnak a része, amelynek eredményeképp 2014-ben a Solar Impulse körberepülné a földet – vagyis az első repülő szerkezet lenne, amely ezt a klasszikus feladatot egyetlen csepp üzemanyag nélkül teljesíti.
A Solar Impulse két fő megalkotója és pilótája, Bertrand Piccard és André Borschberg ugyanakkor különleges nehézségekkel kell, hogy megküzdjön a feladat teljesítése érdekében. Az optimális repülési magasság 8000 méter, ahol azonban már akár mínusz negyven fokos külső hőmérséklettel kell számolni, nagyon fontos tehát a gép és a pilótakabin megfelelő szigetelése. A törékeny szerkezetnek ugyanakkor el kell kerülnie a felhőket, a turbulens zónákat, a túl erős szél még akkor sem barátja, ha egyébként iránya szerint segítené az előrejutást.
Ugyancsak kihívás, nem volt könnyű a tavalyi repülés alkalmával sem megoldani, hogy a gép érthető mód rendkívül lassú, optimális körülmények között óránként ötven kilométert tesz meg, vagyis az ebben a magassági övezetben mozgó repülőgépek számára szinte állni látszik: a biztonságos útvonalrepülés ezért különleges feladatot jelent, precíz tervezést és tökéletes összehangolást igényel a földi irányítással.
Végül ugyancsak fontos kérdés a pilóta állóképessége: André Borschberg nemrég hetvenkét órára zárkózott be a gép szimulátorába, hogy kipróbálja, milyen megterhelést jelent a hosszú repülés: a madridi leszállással és cserével együtt pilótánként 48 órányi repülési időre kell számítani a marokkói átkeléshez.
