Új TGV-állomás Lorient-ban
Lorient Bretagne negyedik legnagyobb városa, de nem kell nagy számokra gondolnunk, mindössze 57 ezer lakosa van (Eger!). Most átadott intermodális központja a „Bretagne à Grande Vitesse”, azaz a Bretagne, nagysebességgel-elnevezésű projekt része, melynek keretében a francia TGV-hálózat nyugat felé is kinyújtja karmait. Elkészültével Quimper, Brest és Párizs között három órára csökken az utazási idő. A projekt keretében az ideális, városközponti elhelyezkedésű állomás épült át úgy, hogy a város és az agglomeráció teljes közlekedési rendszerének szíve lehessen: mellette a távolsági és a helyi buszpályaudvar is helyet kapott, a taxiállomásokkal és kiss-and-ride-felületekkel együtt. A parkolókat és a kerékpártárolókat viszont a szomszédos, még folyamatban lévő ingatlanfejlesztések fogják elnyelni. Hozzá kell tenni, hogy az ideális fekvés nem teljesen a véletlen műve: Lorient a második világháborúban igen nagy bombázásokon esett át, lakosainak háromnegyede elpusztult, a háború utáni újjáépítések során pedig sikerült érvényesíteni a modern városépítészeti alapelveket.
Az épület a szervesen hozzáillesztett, akadálymentesen kiképzett gyalogoshídon át a vasút által eddig egymástól elválasztott városrészek között is átjárást kínál – egyelőre csak üzemidőben.
Az épület látványos anyagválasztása – a ragasztott fatartók – rögtön egy vasúttól távoli közlekedési módra utalnak: a két folyó torkolatában fekvő Lorient a középkor óta jelentős hajóépítő iparral rendelkezik. A nyitott struktúrájú épület egészét áthatja a meleg tónusú fa és a magas minőségű, gondosan formatervezett acélalkatrészek hideg csillogásának kontrasztja. A nyitottság önmagában is fontos elem: az épület a város felől nem eltakarja a vasúti területeket, hanem a tartószerkezet által keretezve többféle képkivágáson át mutatja meg a vágányok között zajló életet.
Az épületet szemlélve két gondolattól nem tudunk szabadulni. Az egyik, hogy ez gyakorlatilag Kőbánya-Kispest. Nagyforgalmú, többféle vonatnemet kiszolgáló állomás egy viszonylag heterogén, modernebb városi építészeti szövetbe illesztve, mely a városi közlekedés minden eszközét maga köré szervezi. Az épületet mégsem a látszólag ellenálló acél és beton dominálja, hanem az azokhoz képest sérülékeny fa. Ez mindent elmond a fenntartás várható színvonaláról. Kőbánya-Kispestet igyekszünk gyorsan magunk mögött hagyni, Lorient-ban pedig maradnánk még, mert itt időzni jó. Előbbi kivet magából, utóbbi befogad és nem ereszt.
A másik az elképzelt magyar szakhatóság, legfőképpen a tűzoltók sírásrívása: nem, ilyen nagyforgalmú csomóponton a faszerkezet alkalmazása lehetetlen, nincsen meg az átégési idő, a menekülőutak faburkolata elfogadhatatlan, és egyáltalán, hol van a füstmentes lépcsőház?
Az épületet a francia vasúttársaság és Lorient önkormányzata rendelte meg, és a közlekedési létesítményeiről ismert AREP-iroda jegyzi, az építésztervezők Etienne Tricaud, Jean-Marie Duthilleul, François Bonnefille, Olivier Boissonnet voltak.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
