Újévi kirándulás Csehországba 1.
Általános hiedelem, hogy az újév első cselekedetei az egész évre hatással lesznek. Ezért január első hétvégéjét Benő és Zsolt barátommal egy csehországi utazásnak szenteltük. A kirándulás most csak vasútvonalak beutazására korlátozódott, amolyan külföldi ötszázplusz formájában. Elsősorban azokat a vonalakat céloztuk meg, amiket még csak a térképről ismertünk, így most az északnyugati, valamint a középső régió került terítékre.
Péntek este fél nyolc körül elsőnek érkeztem a Keletibe, és hamarosan megérkeztek a többiek is. A Metropol Euronight már bent állt a hatodik vágányon, így a Berlinig közlekedő CAF gyártmányú fekvőhelyes kocsi felé vettük az irányt. A fülkében rajtunk kívül még három amerikai fiatal utazott Berlinbe. Az utazás eseménytelenül telt, Pozsonyt elhagyva kértük meg a hálókocsi-kalauzt, hogy alakítsa át az ülőhelyeket fekvőhelyekké.
Hajnalban fél hat körül ébredtünk, és mire a vonatunk begördült Ústí nad Labem állomásra, már a reggeli kávét is elfogyasztottuk. Az útiterv szerint a városba még aznap visszatérünk, így nem is töltöttünk itt sok időt, a Most felé közlekedő gyorsvonat felé vettük az irányt. A személykocsiból nem sok mindent láttunk a sötétben, csupán egy-két város és erőmű fényei tűntek fel a sínek mellett.
Most város pályaudvarán egy 163 sorozatú villamos mozdony állt személykocsikkal, egy Búvár (753-as sorozat) teherkocsikkal, egy úgynevezett „Nagybézé” (843) és végül a Moldava v Krušných horách állomásig közlekedő studenka (810) várt indulásra. Mi a bézével utazunk a végállomásig, majd onnan vissza Litvínovig. A vonal érdekessége Dubí állomáson a csúcsfordító. Litvínovban egy-két villamosos fotó elkészítése után átszálltunk a „cseh ikerbézére” a Regionovára (814). Ezzel a járművel Řetenice állomásig utaztunk, ahol átszálltunk egy másik Regionovára, amivel Lovosicére mentünk. Itt ma már egyszer voltunk, igaz, akkor még aludtunk.
Most nappal utaztunk az Elba folyó partján futó fővonalon a szintén már ismerős Ústí nad Labemig. Benő és Zsolt a negyedórás átszállási időt elemózsia vásárlására fordította, addig én az állomás előtt közlekedő trolibuszokat nézegettem. Ústí nad Labem és Most között két kétvágányú, villamosított vonal fut. Hajnalban az északi vonalon utaztunk, ezért most a déli vonalon mentünk.
Bár a vonal kétvágányú és villamosított, mégis szóló bézé közlekedett Bílináig, ahol átszálltunk az északi vonal felől érkező gyorsvonatra. Mosttól Postoloprtyig ismét a szóló Studenkáé volt a főszerep. Postoloprtytól Lounyn át érkeztünk meg Slaný városába. Rövid városnézésre is sor került a továbbindulásig. Lassan, de biztosan közeledtünk a főváros felé, azonban a rövid Velvaryi szárnyvonalat is beutaztuk. A szárnyvonal a hazaiak közül leginkább a romhányi vonalhoz hasonlít azzal a különbséggel, hogy itt járnak a vonatok.
Kralupy nad Vltavoun szálltunk fel a nap utolsó vonatára, mely egy City Elephant szerelvényből volt kiállítva. A vonaton természetesen az emeleten foglaltunk helyet, majd összegeztük a nap eseményeit. Prága Masarykovo pályaudvarára érkeztünk, ezt követően a szállásunk felé vettük az irányt. A szállás elfoglalása után következett egy kiadós vacsora helyi fogással. Az első napot villamosozással és metrózással zártuk.
