Újra tanfolyamon
... és még sorolhatnám, és ezerféleképpen elkezdhetném, a lényeg akkor is egy marad: elkezdődött a tanfolyam, és immár túl vagyok az első négy héten, és még mondanivalóm is akad a történtekkel és a tapasztaltakkal kapcsolatban.
Nos a svédekre jellemző módon, az iskolában sem kapkodnak el semmit az oktatók, és hogy ne legyen túlterhelő, még jókora kávészüneteket is beiktatnak az órák közé. És hogy végképp ne legyen nehéz dolgunk, maximum két tantárgy van egy nap. Pár idősebb ember már viccesen hozzánk is vágta, hogy: ˝Ni har kontorstider˝, ami annyit jelent, hogy irodai munkabeosztásunk van. Reggel 9 órakor kezdünk, és délután 3 órára már végzünk is. A délelőtti rész fél 12-ig tart, míg a délutáni rész hivatalosan fél 4-ig, és ha még ez sem lenne elég, akkor mindennek a tetejében még van kétszer fél órányi kávé szünetünk is. Gyakorlatilag jó ha van napi négy órányi intenzív oktatás. A déli egy órányi ebéd-szünet amúgy itt mindenhol egy megszokott dolog. Ezt az egészet már csak azzal tudom fokozni, hogy péntekenként úgynevezett házi tanulmányok néven nincs iskolai oktatás, helyette otthon kell a heti anyagot átnézni, tanulmányozni, és esetleg egy beadandó házi dolgozatot megírni. Hát csak annyi jut eszembe erről az egész oktatásról, hogy "laza, mint a Riga lánc".
Röviden megpróbálok visszaemlékezni és érdemben összefoglalni, hogy mi is történt ezalatt a négy hét alatt velem a tanfolyamon.
Az első hét első napján csak ismerkedtünk az iskola területével, a különböző szabályokkal, fényképezésen vettünk részt, és három csoportra osztva körbejártuk az iskola területét. Szemügyre vettük a különböző helységeket, és hát alig akartam hinni a szememnek, mert egy adott pillanatban azt hittem, hogy egy másik iskolában vagyok, és nem egy mozdonyvezetői tanfolyamon. Hogy erre mi adott okot? Nos a válasz egyszerű: a gyengébbik, ám szebbik nem jelenléte. Láss csodát, mert a 35 főből 8 lány, illetve nő. Az osztálytársaim átlag életkora 20 és 40 közé tehető átlagosan, tehát nem én vagyok a legfiatalabb, de nem is a legidősebb. Hát érdekes látvány volt, amikor tőlem balra felfedeztem a csinos 21 éves kékszemű padtársamat.
Szigorú ültetési rend szerint kellett helyet foglalnunk, mivel igazodni kell az órarendhez is, másrészt már előre ki volt osztva mindenkinek pár kellék, ami névre is volt írva. Kaptunk egy hatalmas mappát, füzetet, írószereket, szekrénykulcsot és egy mágnes-kártyát is. A legérdekesebb számomra a mágneskártya volt, mivel fogalmam sem volt, hogy mire fog kelleni. Hát hamar ki is derült, hogy itt aztán nem lesz mellé beszélés, és hiányzás. Minden nap elején egy kártyaolvasóban le kell húzni a kártyát, és ezzel elektronikusan rögzítve van az aznapi jelenlétünk. Na de térjünk is vissza az iskola épületeinek a bejárásához. Egy hatalmas több épületből álló komplexum az egész, ami a Trafikverket kezelésében áll. Az hogy parkosított az egész terület, hogy van teniszpálya és hogy tisztaság mindenhol, az egy dolog, na de hogy még úszómedence is van és konditerem... na itt már nálam elszakadt a cérna. Azt már meg sem említem, hogy saját belső kis pályaudvar, fordítókorong, vagonok, és jól felszerelt tanműhelyek állnak rendelkezésre, mert az magától értetődik.
Tanfolyamunk következő napjain a vasút kialakulásával foglalkoztunk, az egésznek a történelmi hátterével, a hatékonysággal, károsanyag-kibocsájtással, valamint magával a Vasúti Törvénnyel. Oktatóink nagyon fontosnak tartják azt, hogy tudjuk pontosan milyen törvények vonatkoznak ránk, hova is tartozunk pontosan, és mennyi alkohol vagy drog elfogyasztása után börtönbüntetést kapunk. Hát ezen valahogy már nem lepődtem meg, amikor az orvosi vizsgálatoknál is tételesen kitérnek eme tiltott anyagok és dolgok vizsgálatára. Végezetül ezt az egészet megfűszereztük egy délutáni múzeumlátogatással, ahol megismerkedtünk tárgyakon keresztül is a vasút fejlődésével és annak szakaszaival.
Az első hetet tűzvédelmi és balesetvédelmi oktatással zártuk. Délelőtt egy dia-sort vetítettek számítógépről, majd bábúkon gyakoroltuk az újjáélesztést és kint a szabadban a tűzoltást.
Második héten végre elkezdtem érezni, hogy tényleg mozdonyvezető-tanfolyamra járok, mert előkerültek a tényleg vasúti dolgok, mint az alépítmény, felépítmény, távközlés-technika, SIR, GSM-R hálózat és társai. A hetet vasúti jármű szerkezettel zártuk, ahol első nap a padban a tábla előtt elmélkedtünk, második nap pedig az iskola udvarán tapogattuk az olajos mozdonyokat, nyitogattuk a géptér ajtókat és próbáltunk kérdéseinkre választ találni. Második hét végén végre úgy mentem haza a feleségem örömére, hogy gépolaj és műhelyszaga volt a vasalt ingemnek.
A harmadik héten elérkeztünk egy fontos pillanathoz, ami feltétlenül kell ahhoz, hogy törvényesen is a sínek között tartózkodhassunk. Gyakorlatilag a tantárgy neve is az, hogy "Egyéni tartózkodás a sínek között". Itt gyakorlatban is megtanultuk, hogyan és miként tartózkodhatunk, és hogy milyen ruhában illetve ruházatban mehetünk veszélyes területre. Hát azóta is hordom magammal a láthatósági mellényt, és az nélkül még szinte a mellékhelységbe sem megyek az iskolában.
A hetet két érdekes tanulmányi kirándulással folytattuk. Kedden a Hallandsås alagutat látogattuk meg. Külön turisták és látogatók számára létrehozott épületben megnéztünk egy filmet, egy kiállítást, majd egy külön erre a célra kijelölt kilátóhelyen megnéztük az építkezés területét. Terveim szerint erről az alagútról egy külön cikkben fogok részletesebben beszámolni.
Szerdán meglátogattuk a helsingborgi teherpályaudvart, majd kimentünk a város szélén egy olyan elzárt helyre, ahol megtapasztalhattuk azt az érzést, amikor a vonat 160-180 kilométer per óra sebességgel haladnak el a közvetlen közelünkben. Hát érdekes élmény volt, én biztos hogy magamtól oda soha nem mentem volna, de mivel két szaktanár kísért minket, így gondoltam, hogy talán nem lesz baj.
A harmadik hetet szimulátor és mozdony vezetéssel zártuk. Hát ez is egy érdekes élmény volt számomra, mivel még soha életemben nem láttam egy igazi mozdony-szimulátort. A fülke zárt, és hidraulikusan felfüggesztett. Nem tudom, hogyan csinálták, és mi a titka, de tényleg az volt az érzésem, hogy egy igazi mozdonyt vezetek, amikor a szimulátorban ültem. A hab a tortán egy kis két tengelyes tolató mozdony vezetése volt. Ezt inkább egy kis gyerekjátékhoz tudnám hasonlítani. Legfeljebb 10 kilométer per órával lehetett száguldozni az iskola udvarán, de véletlenül még 15-el is mentem. Bár az oktató nem örült neki, azért én nagy előszeretettel nyomtam a kürtöt az iskola területén minden egyes útátjáró előtt, amiből 100 méteren 3 darab is van.
Negyedik héten a biztosító és jelző berendezésekkel folytattuk tanulmányainkat, majd látogatást tettünk a malmöi irányító központban, ahol olyan dolgokat láttam, amiket még filmben sem lehet látni. Annyit mondtak nekünk, hogy életünkben először és utoljára vagyunk ott, és csak azért engednek be minket tanulmányi látogatás címén, mert az iskola kéri. Magán emberként oda bejutni eléggé kicsi az esély, és nemcsak bejutni, hanem kijutni sem volt egyszerű. Kísérőket és belépő kártyákat kaptunk, valamint külön kellett engedélyt kérnem a fényképezéshez is. Azt kikötötték előre, hogy mindent nem fényképezetek le és túl sokat se fényképezzek, de azért így is sikerült megörökítenem a lényeget.
A linkre kattintva a Trafikverket oldala nyílik meg, ahol Svédország teljes vasúti térképe megtalálható:
Hamarosan folytatom...
