Váci morgások

Az utazóközönségnek kezdetben az egekig lángoló általános indulatai mintha csappantak volna, ám egy-egy váratlan esemény most is képes kontrollálhatatlannak tűnő felháborodást gerjeszteni. Aztán következő nap megy minden a megszokott kerékvágásban. Egy hangsúlyozottan elfogult és a (vasút)szakmai beidegződésektől mentes, szubjektív hangú kis írásban némi összegzésre és iránymutatásra vállalkozunk. Hálás műfaj!

A problémák két téma körül összpontosulnak, a Vác és Göd közötti egyvágányozás, illetve az állomás területén folyó munkák adnak okot külön-külön az elégedetlenségre.

Előbbi témában számtalan riport, cikk foglakozott már az elviselhetetlenség határát súroló helyzettel, megszólalt a váci polgármester is, volt már szó a teljes vonatközlekedés feladásáról és Vác–Göd vonatpótló buszok beállításáról, gyakoroltak nyomást a menetrendszerkesztőre több oldalról, így ezt tovább nem ragoznánk. Érdekesebb viszont az utóbbi téma, mert nem csak a vasúti forgalomszervezésnek a világ teremtésétől fogva adott rugalmatlanságára, hanem az építési logisztika kétségbeejtő elmaradottságára és a személyszállító üzletág érdekérvényesítésének képtelenségére is rávilágít.

Vácott az átépítés előtt kilenc vonatfogadó vágány volt, a teljes keresztmetszetet érintő átépítés az egyetlen elképzelhető módszer szerint folyik, az egyik oldal teljes lezárásával, bontásával, az új vágányok és keresztező műtárgyak erre az oldalra eső megépítésével, majd a forgalom átterelésével és a másik oldalon ugyanennek a műsornak az eljátszásával. Az átépítéssel sújtott és a még átépítetlen terület egy elméleti vonal mentén találkozik, nyilván lényeges kérdés, hogy a munkaterületen folyó munkákat sikerül-e a vonal egyik oldalán lokalizálni, vagy a kényelmességre törekvő kivitelező időnként és helyenként elzabrál-e időt és helyet a másik oldalról. Ahol elvileg egy fővonali, két elágazó vonallal is rendelkező, ütemes menetrendi struktúrában kiszolgált, nagy utasszámú állomás próbálja élni mindennapi életét.

Ha a vágányszámokat tekintjük, azt mondhatnánk, hogy a kivitelező igazságosan 4,5 vágányt bontott el, ami 50 százalékos arányt jelent, a fél vágány ebben az esetben egy Verőce felől elbontott, Budapest felé még folytatólagos, az állomás közepén elvágott sínpárt jelent, ami forgalomszervezési értelmetlenség, ezt felismerve a kivitelező nem is átall rajta folyamatosan önürítős, vagy betonaljak szállítására szolgáló pőrekocsikat tárolni. Maradt tehát a kilenc vágányból négy.

Mindez a Budapest és Szob közötti közlekedés szempontjából nem oszt és nem szoroz, a zónahatár Gödre áthelyezésével Vácon már nem fordul meg helyi személyvonat, csak áthalad. Jelentősége ennek ott lenne, hogy elvileg a veresegyházi és a balassagyarmati vonatok is be tudnának jönni az állomásra, hiszen van a fordításukra két vágány, ha a felvételi épület előtti vágányt technológiailag megfelezzük (ahogy ez korábban gyakorlat volt), akkor három. Csurig töltöttük az állomást, de minden működik, még az induló és érkező veresegyházi vonatoknak is lenne helye.

Ehhez képest Vác-Alsóváros és Kisvác között vonatpótló buszozás van, ennek van a legnagyobb a szerepe abban, hogy a Budapest és Diósjenő közötti, korábban másfél órás út két és fél órásra növekedett. A vonatpótló buszok – az utasok elmondása szerint – vagy eltalálják a vonatindulást, vagy nem. A dolog óramű-pontosságú vonatérkezések és -indulások esetén működne, de mivel a veresegyházi vonal indulását-érkezését a fővonali késések befolyásolják, ezért a rendszer óhatatlanul összekuszálódik és fenntarthatatlan lesz.

De miért is nem jönnek be ezek a vonatok az állomásra? Természetesen szintén a kivitelező kényelmessége miatt, bár az állomás két végén különböző okokra hivatkoznak. Balassagyarmat felől a vágánykapcsolat még sértetlen, minden további nélkül „bebilleghetne” a Bz az első vágányra, ha a kivitelező nem lebegtetné további kocsitárolási igényét az első vágányon, azonkívül az állomási személyzetnek el kellene térni a negyven éve jól bevált technológiától, miszerint Diósjenő felől vonatot a fővonali átmenővágányokat keresztezve nem járatunk. Utóbbi pontosan annyira megalapozott, mint az előző: a kivitelezés eltelt két hónapja alatt soha egyetlen kocsit sem tároltak ezen a vágányon. A forgalomirányítás ugyan kikönyöröghetné a kivitelezőtől ezt a vágányt, de esze ágában sincsen, hiszen akkor ugyanennyi fizetésért még napjában többször váltót is kellene állítani, ez pedig rossz dolog.

Veresegyház felől más az ok, látszólag valóban bonyolult egy háromvágányos folyópályán a középső vágányt valamelyik szélső vágány bolygatása nélkül cserélni, de megoldható, léteznek erre technológiák, ahogy ezt a www.itf.hu igazán szakmai cikkei is igazolják. Természetesen odafigyelést, precizitást és nagyfokú szervezettséget igényel a dolog, amelyre itt nem volt igény. Egyszerűbb volt a járatokat Vác-Alsóvárosig visszavágni, hogy a forgalom nélkül maradt vágányt elbontva, annak helyén járhassanak a zúzottkövet szállító teherautók.

A két vonal utazóközönsége különbözőképpen szenved hátrányokat. Veresegyház felől érkezve Vác-Alsóváros városszerkezetileg nem fekszik olyan előnytelen helyen, mint Diósjenő felől Kisvác, számos célpont innen ugyanannyi, vagy valamivel több gyaloglással megközelíthető, mint a nagyállomásról. Kisvácon viszont csak a Szérűskertbe telepített iskolák vannak elérhető közelségben, minden más célpont valamilyen további járművet igényel. Mindez több mint két hónapon át – kissé erős.

Aki még emlékszik az 1999-es nagy pályaátépítésre, sokkal utasbarátabb szervezésről számolhat be. Nem véletlenül: az akkori felújítást a még feldarabolatlan MÁV végezte el, jórészt saját munkaerővel, ismeretlen volt tehát a kivitelezői diktátum és az üzemeltető meghunyászkodása. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a jelenlegi átépítésben kicsiben lemérhető a magyar politika és közélet minden működésképtelensége. A korszerűsödő vasúti infrastruktúra hátterében – annak éles kontrasztjaként – ott húzódik egy bizáncias politikai rendszer, kegyeltekkel, kenőpénzekkel, hiányos szaktudással – és persze a kárvallottak, elszenvedők csendes többsége.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!