Villamossal Görlitzben

Németország keleti határvidékén, közvetlenül a Lengyelország határát is jelentő Neisse partján fekszik az 55 000 lakosú Görlitz. Az itthon főleg a vasútijármű-gyártásáról híres városban 1882-ben indult meg a lóvasút, amelyet tizenöt évvel később villamosítottak, és az addigi normál nyomtávról méteresre építettek át. Az egykor kiterjedt hálózatból mára mindösszesen alig tíz kilométer maradt meg, amellyel az ország egyik legkisebb villamosüzeme – igaz, a város is kicsi. A folyó túlpartjára, az azóta Lengyelországhoz tartozó Zgorzelecbe is átjárt a villamos, ez a háború után természetesen megszűnt, illetve Rauschwalde is elérhető volt villamossal. A mélypont az NDK utolsó évtizede volt, amikor Weinhübel felé is megszűnt a villamosközlekedés, bár ezt a vonalat még a megosztottság utolsó teljes évében, 1989-ben egy másik nyomvonalon újra megnyitották.

A vonalhálózat ma egy fejjel lefelé fordított Y alakot formáz, amelynek szárából még egy rövid, egymegállós szakasz ágazik ki Königshufen városrészben. Az Y két ága Weinhübel és Landeskrone felé halad. A két viszonylat 20-20 percenként közlekedik, így a belvárosi közös szakaszon 10 perces követést adnak. A járműállomány mára tisztán a korszerűsített KT4-esekből áll, ezek immár bő húsz éve uralják a városképet. A város közösségi közlekedését a Verkehrsgesellschaft Görlitz üzemelteti, de ez a Veolia tulajdonában áll.

Mint a legtöbb kis villamosüzemnek, Görlitznek is finanszírozási nehézségei vannak. Ennek ellenére egyelőre biztosnak látszik a villamos jövője, még nagyívű tervek is születtek új vonalak építésére. Eszerint ismét villamos járna Rauschwalde felé, illetve a lengyel szomszéd városba, Zgorzelecbe. Sokkal inkább reális terv a villamos meghosszabbítása Königshufen felől a város kórháza felé, ez egymegállónyi új szakaszt jelent.