Újraindulhat a berlini Siemensbahn

A Deutsche Bahn feléleszti a német főváros S-Bahn-hálózatának egykor részét képző, négy és fél kilométer hosszú, évtizedek óta nem használt vonalat.

Bejelentette a pálya felújítására kiírt szerződés nyerteseit a DB; az alábbi kilenc céget választották ki a négy szerződéses csomagra:

• a tervezésért az Obermeyer Group és a Schüßler Plan felel;
• az új szerkezetépítési munkálatokat Porr, a Kemna Bau és az MCE hajthatja végre;
• a meglévő szerkezetépítési munkálatok helyreállítását az Eiffage SEH Engineering, az Eiffage STC és a Leonhard Weiss végezheti el;
• az egyenirányító alállomások és a közlekedési infrastruktúra megvalósítását pedig a Sächsische Bau nyerte el.

A projekttel először valósulhat meg az úgynevezett vasúti partnerségi modell Németország keleti régiójában. Az innovatív modell integrált együttműködésen alapul, kezdettől fogva minden fél hozzájárul mind a tervezéshez, mind pedig a megvalósításhoz, lehetővé téve a tudományágakon átívelő szinergiákat, garantálva a minőséget, valamint az ütemtervek és a költségvetések betartását.

A DB Grouptól elmondták, a Siemensbahn partnerségi modelljével új korszakot nyitnak az infrastruktúra-beruházásoknál az együttműködés és a megvalósítás terén, a partnerekkel együtt újraindítják a Siemensbahnt. A cél a Jungfernheide és a Gartenfeld közötti vonal hatékony és fenntartható újraélesztése, hozzájárulva a korszerű, környezetbarát mobilitáshoz a berlini nagyvárosi térségben.

Az eredetileg 1929-ben létrehozott, de 1980-ban felhagyott Siemensbahn reaktivizálása az „i2030 – Több vasút Berlinnek és Brandenburgnak” elnevezésű kezdeményezés része, melynek tervezési szakaszát Berlin városa finanszírozza. A főbb építési munkálatok közé tartozik négy és fél kilométernyi pálya felújítása, új hidak és más közlekedési műtárgyak építése, a meglévők felújítása, úgy alállomások létrehozása, innovatív jelző- és biztosítóberendezési rendszerek telepítése, továbbá az állomások műszaki fejlesztése és akadálymentesítése.

A vonatok a tervek szerint 2029-től közlekednek majd a Siemensbahnon a városon körbevezető vasúti körgyűrű, a 37,5 kilométer hosszú Ringbahn felől a Siemensstadt tér felé – jelenti a Railway Pro.

A Berlin nyugati szélén fekvő Spandau kerületben található Siemens-gyár 1905-ben saját vasútállomást nyittatott, hogy alkalmazottai gyorsabban eljuthassanak a munkába. A Berlin–Hamburg vasútvonalon fekvő állomás Fürstenbrunn néven jött létre (1925-től Siemensstadt-Fürstenbrunn) és annak ellenére is már kezdetben magas utasforgalmat bonyolított le, hogy a gyár okán Siemensstadtnak elnevezett, a kerület legkeletibb részén elhelyezkedő városrész déli szélétől is távolabb, nem éppen a legideálisabb helyszínen volt. Mivel a Siemensstadt fő üzemterületét az 1920-as években észak felé bővítették tovább, a Siemens és a német birodalmi államvasút, a Deutsche Reichsbahn Gesellschaft (DRG) 1925-ben egy új vonal építéséről állapodott meg.

A Siemensbahn építése 1927-ben kezdődött meg a Siemens & Halske és a Siemens-Schuckert által alapított leányvállalat, a Siemens Bauunion által. A normál nyomtávú vonal a két évvel későbbi megnyitás idején meglehetősen modernnek számított: különszintű, kétvágányú, 750 voltos egyenárammal betáplált harmadik vágánnyal villamosított nagyvasúti szárnyvonalként indult el. A Jungfernheide állomástól kiágazó vonal három új vasúti megállót: Wernerwerket, Siemensstadtot és Gartenfeldet szolgálta ki. A vonatokat a DRG üzemeltette, a járatok kezdetben ötpercenként közlekedtek. A Siemens akkoriban körülbelül 90 ezer alkalmazottat foglalkoztatott Siemensstadtban, akik közül körülbelül 17 ezren használták az S-Bahnt.

A Spree folyó felett a vonal kiágazása után átívelő híd a második világháború során megsemmisült, 1945 szeptemberére egy ideiglenest építettek helyette, az egyik vágányt viszont később háborús jóvátételként elbontották, a vissznyeremény anyagot a szovjeteknek adták. A hanyatlás elkerülhetetlenül megkezdődött: Németország kettéosztása miatt a Siemens 1948-ban Berlinből Münchenbe tette át székhelyét, néhány gyártósort viszont már korábban Nyugat-Németországba költöztettek át.

A második vágányt csak 1956 decemberére állították teljesen helyre, az új Spree-híddal egyetemben. A berlini fal 1961-es felépítését követően a kelet-németországi államvasút, a Deutsche Reichsbahn (DR) továbbra is üzemeltette a kettévágott S-Bahn-hálózatot. A hetvenes évek során számos gyárat zárak be és bontottak le, az évek során a vonal a berlini S-Bahn egyik legkevésbé használt pályájává vált. Az utolsó években húszperceként jártak a vonatok, mindössze 30–40 utast szállítva. Az alacsony utasmennyiséget és a pálya elmaradó fejlesztéseit végül az 1980. szeptemberi vasutassztrájk koronázta meg, melyet követően leállították a Siemensbahn forgalmát. A siemensstadti Siemensdamm és Rohrdamm metrómegállók októberi átadásával pedig meg is pecsételődött a vonal sorsa.

A Siemensbahn a hidakkal, viaduktokkal és melléképületekkel együtt 1995 óta a Berlini Állami Történelmi Emlékhelyek Hivatala (Landesdenkmalamt Berlin) műemlékvédelmi listáján szerepel műemlékegyüttesként.

A vonal reaktivizálása azt követően merült fel, miután a Siemens AG 2018-ban úgy döntött, hogy kutatóközpontot épít Siemensstadtban, a vállalat és a Siemensbahn újraindítása mellett foglalt állást, 2019 júniusában a DB és a Siemens 2,3 millió eurós finanszírozási megállapodást írt alá az előzetes tervezési szolgáltatásokra. 2019 végén az akkori vasúti infrastruktúra-kezelő DB Netz európai szintű pályázatot írt ki a Gartenfeld–Hakenfelde szakasz második építési fázisa megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. A tanulmány célja egy kétvágányú, száz kilométer/óra sebességre tervezett vonalhosszabbítás különböző útvonalainak bemutatása, Gartenfeld, Wasserstadt Oberhavel és Hakenfelde köztes megállókkal.

(Nyitóképünkön a Siemensbahn egykori Wernerwerk megállója, elhagyatottan, 2017-ben. Kép forrása: Ralf Roletschek / Wikipedia)