Katonai repülés

Helikopteres rajtaütés, még egy Gripen is beszállt. Magyar részről ott volt – szinte az összes működő gépünk, jönnek vissza a nagyjavított Mi-17-esek.

A kormányfő és még néhány fő elfér rajta, más országok nagyobb gépeket is használnak ilyen célokra. Végleg elválik egymástól a VIP- és szállítógép-beszerzés.

Magyarországon még be sem mutatott alkotások is szerepelnek a programban. A díszvendég a francia ejtőernyős-kommandós parancsnok.

A vadászbombázók még maradnak a görögöknél. A hatvanas–hetvenes évek legendás harci gépéből ezek lesznek az utolsó továbbszolgálók Európában.

Úgy látszik, sokfelé volt turbulens az idő: egy amerikai és egy izraeli bemutató is légi ütközéssel járt, szerencsére súlyos következmények nélkül.

Újságírók, fotósok, operatőrök kíséretében ismerkedtek külföldi személyzetek a Dunántúllal. Az egyik gépen ott volt portálunk tudósítója is.

Szentgyörgyi Dezső, a harci pilóta, a Maszovlet majd a Malév kapitánya, emlékművén immár ott a polgári repülés momentuma is.

Az argentinok nem hitték, hogy a britek elérhetik őket... Az első Vulcan Port Stanley fölött, az utolsó Vulcan utolsó repülése, hatósági rosszallás mellett.

Csak a svédek kínálnak elérhető áron újonnan gyártott gépeket, sőt, aláígértek az amerikai–portugál felújított F-16-osoknak is, amelyeket Románia vásárolt.

Az elegáns egyhajtóművesből ma is még sok repül, az egyik leggyorsabb, egyben leginkább jóindulatú helikopter, az első Fenestron-farokrotorral.

Észtországban az ötödik generációs gépek, kétszáz kilométerre az orosz határtól. Repült-e bevetést izraeli F-35-ös szíriai célpontok ellen?

Ha nincs forszázs, kérdés a szuperszonikus sebesség. Közeli támogató vagy manőverező légiharc-típus?

Piros–fehér–kékben New York felett, a Patrouille de France megnyerte Amerikát.

Az olasz légierő vehette át a közös európai harcigép ötszázadik példányát. De vajon hogyan alakul az Eurofighter jövője?

Sasok, Sólymok, Tornádók, Mirage-ok és Euróvadászok. Ahol a rádióforgalmazás is nyilvános, nemhogy a reptéri forgalom...