Auf Wiedersehen, Tatra!

A türingiai fővárosban lezárul egy harminchat éves történet, kivonják a forgalomból a ČKD egyetlen rövidcsuklós típusát, a KT4-est, pontosabban az NDK igényei szerint kifejlesztett KT4D-t. Hosszas potsdami próbafutások és tesztek után 1976 áprilisában érkeztek az első kocsik az erfurti méteres nyomközű hálózatra, ahol alig egy hónap múlva a Munka Ünnepén forgalomba is álltak. Így ez volt az első város, ahol ezek a villamosok menetrendszerűen közlekedtek – igaz, ehhez a helyi pártbizottság kérésére az Állami Vasútfelügyelet (Staatliche Bahnaufsicht) külön engedéllyel járult csak hozzá.

Nagy szükség volt a járművekre, az újonnan épült lakótelepekről sok ezer utast kellett minden nap elszállítani, amelyeket sem a megfelelő minőségben, sem a megfelelő sebességgel nem lehetett már a régi gothai kocsikkal teljesíteni. A forgalom növekedésével a húsz méter hosszú kocsik kettesével, majd 1981-től hármas csatolásban is közlekedtek. Annak ellenére, hogy ehhez megerősítették az áramellátást, így is korlátozni kellett a kocsik áramfelvételét. Így a menetpedál két utolsó pozícióját mechanikusan lezárták, illetve csúcsidőben az utastér fűtését is le kellett kapcsolni. Meg kellett hosszabbítani a megállóperonokat, illetve a jelzőlámpás csomópontokban a villamosok zöldidejét is megnyújtották, ahol erre szükség volt.

Mivel a hármas szerelvény 57 méter hosszú volt, a járművezetőnek nem volt könnyű az utascserét figyelemmel kísérni. Ennek megkönnyítésére egy lámpát helyeztek el a hátsó kocsi utolsó ajtajánál a padlószint magasságában. Ha ezt a vezető látta, akkor lehetett ajtót zárni.

Az újraegyesítésig 155 kocsit szállítottak Erfurtba, 1987-től csak ezzel a típus közlekedett. Az 1990-ben érkezett utolsó húszas sorozatból hetet még újonnan továbbadtak Cottbusba. Ezek közül kettő ma Szegeden jár 210-es és 211-es pályaszámmal, természetesen normál nyomközű forgóvázakkal, illetve a Cottbusban alacsonypadlós középrésszel átépített 172-es pályaszámú kocsi is Erfurtban kezdte pályafutását, de Szegedre érkezése óta még nem alakították át normál nyomközűre.

A társadalmi és politikai változásokkal együtt a közlekedés is átalakult. A csökkenő forgalom miatt az 1991-re tervezett további 30 villamos megrendelését visszamondták, de a meglévőek egy része is feleslegessé vált, így sok kocsit félreállítottak, illetve eladták a szomszédos Gotha kis villamosüzemének. A megmaradó kocsikat felújították, de ez jórészt csak ráncfelvarrást jelentett, az árammal cseppet sem takarékos akcelerátoros vezérlés az eredeti szándék ellenére megmaradt. Érdekesség, hogy a Budapesten is jól ismert eredeti ráncajtók helyére Duewag- stílusúak kerültek.

Egyre több KT4-es vált feleslegessé az alacsonypadlós villamosok beszerzésével. A Duewag MGT6D-k 1994-től, majd a Siemens Combinók 2000-től szorították ki a rövidcsuklós Tátrákat, amelyek mivel még jó állapotúak voltak, jórészt a volt Szovjetunióban találtak gazdára, így fiatalíthatta járműparkját Tallinn, Lviv, Liepaja, Kalinyingrád és Pjatigorszk is. 2009-re már csak húsz kocsi maradt Erfurtban, amely a Combino-utánrendelésnek köszönhetően tovább csökkent, mára mindössze kilenc maradt. Forgalomból kivonásuk után tartalékként szolgálnak tovább.