Egy nap Villányban

A két ünnep közti pangós időszak nem a vasútfotósok kedvence. De Dél-Baranyában nem állt meg az élet most sem!

A Pécs–Villány vasútvonalon szerencsére viszonylag élénknek mondható a teherforgalom. Napi egy-két tehervonatpár közlekedik a magyarbólyi határon át Pélmonostorra, a mohácsi tolatós pedig heti három alkalommal kerekedik fel, igen gyakran Szergejjel az elegytömeg miatt. A tehervonatok az ütemesen közlekedő személyekkel osztoznak a 65-ös és 66-os vonalon, ezeket szinte száz százalékban Desiróval adják ki – de járműhiba esetén mozdonyos pótlószerelvényre is sokszor van példa.

Pénteken a fönti állítás megdőlni látszott, amikor kora reggel a magyarbólyi tehervonat szokásos idejében a 332-es Szergej gépmenetben indult el dél felé. De szerencsére csak Villányig volt magában, itt már két oszlatott tehervonat is ácsorgott. Az egyik, egy gabonás vagy műtrágyás kocsikból álló szerelvény továbbítása lett a remot Szergej feladata. Nagyjából egy órányi villányi készülődés után indult meg alig pár kilométeres útjára a tehervonat, a magyarbólyi határállomásra. Itt újabb másfél órányi várakozás következett, majd folytatta útját Pélmonostorra.

Közben a 312-es Szergej is elindult Pécsről – szintén mozdonyvonatként. A gép egészen Mohácsig elkocogott, majd a szokásos farostlemezgyári kiszolgálást követően indult meg rendkívül hosszú, késztermékeket szállító szerelvényével vissza Pécsre.

A fölösleges időt buszfotózással töltöttem, kár, hogy korábban nem tettem, mert szinte kizárólag Credo autóbuszok jöttek-mentek, de azért egy Ikarus C56-os is előkerült a kora délutáni Villány–Pécs járaton. Az egyik busz miatt még a 332-es Szergej belépő vonatáról tervezett fotó is odalett, valahogy érdekesebbnek tűnt az Illocska zsákfaluban megforduló falujáró busz. Azért a a Pécsbánya-rendező felé robogó tartályvonatról is készült kép, még ha nem is olyan nagy szám.