Hol van már az a nyár…

A régi csehszlovák jelölési rendszer szerint E499-es (gyári számozása Škoda 12E volt) egyáramnemű (3000 V, egyenáram) villamos mozdonyokat 1953 és 1958 között gyártották. Fejlesztésüknél az akkori modern külföldi technológiákat is bevetették, így részben svájci és német licenc alapján jöhetett létre a Csehszlovák Államvasutak (ČSD) új üdvöskéje. Az E499.001-es prototípust már 1953-ban próbáztatták a prágai vasúti csomópont villamosított szakaszain (itt csak félgőzzel fitogtathatta erejét, hiszen itt akkoriban még 1,5 kilovoltos áramrendszer volt az elterjedt). Csak ezt követően jutottak le a zsolnai fűtőházba.

A Railpage.net partneroldalunkon megjelent fotók hűen tükrözik a Bobinák mindennapi igavonó tevékenységét a nyolcvanas évek közepétől egészen a kilencvenes évek elejéig. Ezekből a képekből kapunk mi is egy kis ízelítőt. Tisztázzuk, hogy miért éppen Bobina lett a becenevük: a tengelyelrendezés adta a ragadványnév alapját, ami a Bo' Bo'.

Alapjában véve elmondható, hogy a később 140-es sorozattá váló (új csehszlovák jelölési rendszer szerint) villamos mozdonyok sokáig, legalább 40 éven át a legelterjedtebb és egyik legmegbízhatóbb mozdonyai voltak a Kassa-Oderbergi Vasútnak, s mint a képeken is látszik, nem okozott gondot számukra a nehéz pályaviszonyokkal rendelkező csorbai emelkedő (Štrba) sem. Hozzá kell tenni, voltak olyan gépek, amelyek a legmeredekebb emelkedőn segédgépként, az akkor még akár tizenhat kocsis (szovjet hálókocsikból álló) gyorsvonatok végén dolgoztak.

A 82 tonnás, 2 032 kilowatt állandó teljesítményű mozdonyok megbízhatóak és strapabíróak voltak, sőt mind a mai napig azok, hiszen még néhány mozdony napjainkban is szolgál, igaz, inkább már csak teherforgalomban, s magán vasúttársaságoknál. A személyforgalomból már teljesen kiszorultak.

A Bobinák, azaz a 140-es (korábban E499-es) sorozatú villamos mozdonyok gyártásukat követően szinte azonnal munkába is álltak, az akkori Csehszlovákia több nagy fűtőházába jutott belőlük (ahol 3 kilovolt, egyenáramú feszültségrendszert használtak), így megfordultak Prága, Ústí nad Labem, Ostrava, Zsolna és Kassa környékén is.

Ami a mozdonyok festését illeti, voltak elegáns, igazán jól sikerült, a gép idomait kiemelő mázolások is, de voltak olyanok is, amelyeket inkább érdemes lenne elfelejteni. Az 1977. január 1-jétől használatos egységes festés az egyenáramú feszültségrendszer alatt közlekedő mozdonyoknál, így a Bobináknál is a sötétzöld–krém kombinációja volt, szürke tetővel. Aztán jött 1982, amikor egy újabb elem, a 30 centiméter széles narancs színű biztonsági sáv (így hívták ezt akkor) került rá a gépszekrényre. Ennek következtében egyszer csak eltűnt a gyárilag felvitt ezüst sáv a mozdony egészéről. Kis idő után azért néhány szepességi (Spišská Nová Ves) és kassai Bobinán újra megjelentek az ezüst sávok. Majd jött 1988, amikor egy újabb egyenruhát terveztek meg a mozdonyoknak, amely már egyáltalán nem vette figyelembe a Bobinák mesteri dizájnját – zöld–sárga konzervdobozokká alakították a 140-es sorozatú gépeket. Aztán egy kis időre még visszatért az eredeti, körablakai között csíkokkal díszített festés, de ekkor már a Bobinák jóval a fénykoruk után voltak már.

Még több pompás fotót a híres Bobinákról a railpage.net partneroldalunkon találnak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről,ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!