Kellemest a hasznossal
Az utóbbi hetekben jócskán felértékelődött a Komárom-Székesfehérvár vonal a vasútfotósok szemében. Az árvíz miatti tehervonat-terelések miatt megsokszorozódott a vonalon átkelő szerelvények száma és ezzel szinte egyidőben kezdte el róni a köreit a Púpos a győri fürdőssel. Amúgy két pár bézés személyvonat és a tolatósokon kívül havi néhány átmenős tehervonat akad a vonalon.
A fotózás azonban nem túl könnyű, hiszen az ember nehezen tud mobil lenni egy olyan vonalon, ahol napi két pár személyvonat szaladgál, ráadásul egy csomó helyen meg sem áll. Marad az autó, vagy valami más, ha az ember nem egyféle képeket akar kattintgatni egész nap.
Én természetesen a kerékpárt választottam, júniusban legalább ötször elmentem Fehérvár környékére biciklis vonatfotótúrára. Néha csak leugrottam Moháig, kétszer viszont 100 kilométeren felüli táv jött ki a végére. Egyébként mindenkinek tudom ajánlani túrázásra a vidéket, nagyon szép, a kisforgalmú utak mentén pedig érdekes, néha vicces nevű falvak fekszenek.
A két hosszú útból az egyik Székesfehérvárról indult, az állomások: Fehérvárcsurgó, Börgönd, Seregélyes, Zichyújfalu, Pusztaszabolcs. Látható, hogy itt elsősorban a Púpos első szereplése volt érdekes az ötösön, tehervonat ráadásul akkor épp nem mehetett Komárom-rendezőbe az árvízkárok miatt, így inkább a 44-es vonalon próbálkoztam. Jött is két mmv-s és néhány kargós vonat, hatékony volt a nap.
A másik túra Tatáról indult, a terv szerint Kisbéren a Púpossal kezdtem, majd a Floyd köfémes vonatát fotóztam le véletlenül kétszer is, hiszen Nagyigmándon olyan sokáig megfogták, hogy még némi tájképfotózás után is - legnagyobb meglepetésemre - megelőztem. Az út a wachaui különvonat fotózásával folytatódott, a Nohab orrát csak Csémpusztánál sütötte a nap... Délre meg is voltam a képekkel, és mivel már vártak a Balatonon, eltekertem Fehérvárra gyakorlatilag végig az 5-ös vonal hosszában, vele párhuzamosan, és fölszálltam a tekergőre. Hogy másnap megkerüljük a tavat (220 km)!
