Látnivalók Adonyból hazafelé

Az amfíbia fotózása után beiktattam egy kis vasútfotózást is hazafelé.

Pénteken az adonyi révnél kellett fotóznom egy amfíbiát, jó fogalmazunk erősebben, a hazai vízi repülés újraindulásának első, tényleg felemelő pillanatait. Gondolkoztam, hogy mivel menjek oda, messze nincs, az autó a praktikus nyilván, de a busz is ott áll meg a közelben. De én vonatozni szeretek, úgyhogy megnéztem, mikor megy vonat arrafelé – azt tudom, hogy óránként, meg azt is, hogy Adonyban nem nagyon állnak meg a dunaújvárosi járatok. Hát reggel ez esélytelen is volt, mivel csak a páratlan járatok állnak meg ott, előbb el kéne menni Dunaújvárosba, majd visszafelé leszállni Adonyban. Plusz majdnem egy óra a semmire... Úgyhogy megnéztem a térképet, és Iváncsára mentem, majd onnan bicajjal tovább az adonyi révhez. A 6-os utat elkerülve ez 13 kilométer, nem vészes, és úgysem tekertem még erre.

Pár óra Adonyban, zúg a repülő, sikeres a próba, gyönyörű idő van, egy álom, még nekem is, akit a repülés annyira sosem fogott meg. De látom, ahogy ott a projekt megálmodóinak csillog a szeme! Délben ők szünetet tartottak, és mivel újdonság már nem volt várható, én elindultam hazafelé. Most persze a páratlan vonatok sem álltak meg Adonyban, csak két órával később az első, így eltekertem Iváncsára. Az orrom előtt ment el a budapesti Flirt, de nem baj, van itt egy kiváló felüljáró, hátha jön valami jó tehervonat a következő vonatig! Azért Adonyban is benéztem előbb a kikötőbe, hogy áll a két napja érkezett CD cargós gabonavonat rakodása. Haladgat... A Kocúr még nem mutatkozott érte, de a helyi traktor szerencsére mozgott pár kocsival.

Közben a Facebook megfelelő csoportjában olvasom, hogy Dunakesziről megindult a legújabb egyiptomi kocsiszállítmány, ezúttal Nohabbal. Érd alsó felé megy majd, tán nem maradok le róla, főleg ha az Ercsiben fölszállt fura népek balhéját a jegyvizsgáló kordában tudja tartani. Persze sikerült neki, errefelé ez nem újdonság, végül még a jegyet is eladta nekik. Hát minden elismerésem! Késés nélkül futottunk be Érdre, sőt, a vonat szinte folyamatosan mínuszban volt – elbírná a 40a a kcisit feszesebb menetrendet is talán...

Bicajjal az érdi nagyállomás és a fotófelüljáró öt perc, kirongyoltam, de a Nohab akkor még csak Kelenföld felé járt, így végül bőven elértem. Előtte még jött egy LTE-vonat is, örültem neki. A Nohab után pedig a CRS Laminátkája konténerrel, a 40a-n fölfelé a CER etanolvonata, voltak történések, végül egy szép giccses naplemente tette föl az i-re a pontot.