Miskolc leépülő közösségi közlekedése

Csütörtökön újabb súlyos járatritkítási és tarifaemelési csomagot terjesztenek a miskolci közgyűlés elé. A közösségi közlekedési akciórádiusz megcsonkítása nem példa nélküli a városban.

„Miskolc közgyűlése csütörtökön tárgyalja a tömegközlekedés brutális és végiggondolatlan leépítését. (...) valójában a tervezett és egyes vezetők által már lebegtetett budapesti járatritkítás főpróbája zajlik januártól Miskolcon. A terv szerint 14%-kal csökkentik a buszok teljesítményét, és ez ráadásul 25, majd júliustól újabb 13%-os jegyáremeléssel párosul. Miskolc minden részén jelentősen romlik a tömegközlekedés színvonala, számos járat megszűnik, egyes városrészekben 50%-kal csökken a buszok száma, pedig nem kihasználatlanok. A 40000 lakosú Avas lakótelepre például feleannyi busz, az eddig 6 járat helyett csak 3 fog közlekedni. Romlik az egyetem kiszolgálása is: az eddigi 4 helyett mindössze két járat éri majd el. Szétdarabolják a várost átszelő hosszú járatokat, ami azért is érthetetlen, mert a több rövid járatra történő szétvagdosás önmagában épphogy növeli a költségeket és nem csökkenti. A javaslat szerint az utasok többletátszállásra kényszerülnek, az eddigi 65 ezer helyett naponta 108 ezer átszállás történik majd, elviselhetetlen kényelmetlenséget okozva ezzel. Az alátámasztásra szánt cinikus ferdítések sorában a legkirívóbb, amikor azzal érvelnek, hogy a környezetszennyezés csökkenése szól a buszok ritkítása mellett. Azzal azonban nem számolnak, hogy az elriasztott utasok hatására az autóforgalom és így a szennyezés is nőni fog. Miskolcon használják arányaiban a legtöbben a tömegközlekedést és itt üzemel az ország egyik legjobb városi hálózata. (...) ha meg is valósul a változtatás, néhány éven belül az utasok visszacsábításáról és az elviselhetetlen dugók csökkentéséről fognak majd a városvezetők álmodozni.”

Nem, ez nem friss keltezésű hír, hanem tizennégy évvel ezelőtti. Példázza ugyanakkor, hogy Miskolcon szakmai becsípődésnek tekinthető a járatritkítás, mint megoldás egy város közösségi közlekedésének a problémáira. Holott a járatritkítás sehova sem vezet, valós megtakarítások elérésére nem alkalmas, csak elriasztja az utasokat és a végén a kasszában még kevesebb marad. De nem ez volt az egyetlen megszorítás a miskolci tömegközlekedésben: bár a tarthatatlan helyzetet konstatálva még 2007-ben azonnal visszapakoltak teljesítményeket a rendszerbe, a konszolidáció folyamata 2012-ben véget ért. Ekkor újabb járatritkításra került sor, igaz, ezúttal is csak ideiglenesen, a város közösségi közlekedésének helyzete az átmeneti minimumot követően többek között a VEKE szakmai segítségét is figyelembe véve – rövid időre – normalizálódott. A közelmúlt azonban újra a romlásról, leépülésről szól.

És most folytatása következik: a városi közgyűlés következő, február 28-án 27-én esedékes ülésén fogadja el az újabb megszorításokat. Ezek ütemezése:

• április 1. Összhálózati szinten hozzávetőlegesen hat százalékos (a villamosoknál nyolc százalékos) járatritkítás, ettől 286 millió forintos megtakarítást vár az önkormányzat.
• május 1. Tíz százalékos bérletáremelés, a diákbérlet például jóval drágább lesz, mint a budapesti, holott a fővárosban 3450 forintért 24 órás nonstop szolgáltatás jár a Volánbusz és a MÁV bevonásával, sűrű, ütemes közlekedéssel, garantált csatlakozásokkal, teljes értékű éjszakai hálózattal!
• június 15. Összhálózati szinten a nyári menetrendben az összes menetrendi járatszám (a menetrendi indulások száma) 11 százalékkal csökken (villamos és busz együtt). Erről még tavaly decemberben szavaztak az elöljárók.

További részletek Miskolc város honlapján.

Kétségtelen, hogy Miskolc áldatlan anyagi helyzetben van,  az új városvezetés tavaly ősszel már krízishelyzetet emlegetett. Kevés a buszsofőr, viszonylatok szűntek meg ideiglenesen, az álláshirdetésre (a kampány „Legyél Veres Pali buszsofőrje” néven futott – Veres Pál Miskolc polgármestere) alig jelentkeztek, a potenciális jelölteket nem ejtette gondolkodóba az 1300 forintos órabér. A városvezetés kommunikációja és valós idejű történések ugyanakkor kognitív disszonanciát okoznak a szemlélőben, és a miskolci közösségi helyzetet elszenvedőkben is. A belső feszültség oka, hogy a mondás és a tények többsége nem egyezik. Vegyünk egy példát, mondás: Veres Pál utasította az MVK Zrt.-t, hogy lehetőségeihez mérten vegye figyelembe az utasok igényeit. Tény: jelentős mértékű járatritkítás; ez lenne az utazóközönség érdeke/igénye? Következmény: mivel a két tényező között nincs egyezés, feszélyező érzés lép fel az elmében, ami még a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy a miskolci utasok durva szolgáltatásromlást kell elszenvedjenek, igaz ezt eddig szó nélkül tűrik...

Fejér Balázs, a VEKE miskolci ügyvivője szerint senki sem vitatja, hogy fontos a költséghatékony üzemeltetés. Megtakarítani észszerűtlen teljesítménycsökkentéssel azonban csak rövidtávon és csupán papíron lehet, később pedig további megszorításokra lesz szükség. „Valódi eredményt kizárólag rendszerszintű megoldásokkal lehet elérni. Számos olyan eszköz is rendelkezésre állna, amelyek a szolgáltatás használhatóságának és az eljutási idők javítása mellett is lehetőséget nyújtanának gazdaságosabb üzemeltetésre. Ehhez viszont nem a szolgáltató kényelmét, hanem az utasok igényeit kéne méltányolni. Ám amíg ebben nincs szemléletváltás, ne legyenek illúzióink” – fogalmazott.

Kérdésünkre válaszolva Fejér megerősítette, Miskolc az összes többi magyar városhoz képest kiemelt fejlesztésekben részesült az utóbbi években: teljes villamoshálózatát és villamosparkját vadonatújra cserélhette, az autóbuszparkjának több, mint fele is új jármű (tény: csuklós helyett sokszor azért adnak ki szólóbuszt, mert nincs keret előbbiek műszaki levizsgáztatására...). Ehhez képest manapság Miskolcon az egyik legrosszabb a közösségi közlekedés helyzete. Mindent a kalkuláció ír felül, a lényeg, csak a költségvetési számok stimmeljenek.

Nevetséges, de a városban nincs jegyautomata. A jegyárbevétel gyarapítása érdekében az MVK a „jegyváltás a járművezetőnél” megoldást favorizálja – vonaljegy elővételben autóbuszon és villamoson háromszáz,  járművön váltva négyszáz forint. A járművezetőknek azonban nincs ellátmánya, maguk veszik meg a jegyet a ritka, nyitva tartó jegyárusító helyek valamelyikénél. Miskolc-Tiszai pályaudvaron, a hurokban lévő bérletpénztár a nagyközönség előtt szombaton és vasárnap is négykor bezár, és a lehúzott roló mögül hatig kizárólag a járművezetőket szolgálják ki jeggyel.

Nem vagyunk idealisták, valószínű, hogy megannyi szakmai tanács, jóindulatú közreműködői szándék ellenére Miskolc bebetonozza a közösségi közlekedés regresszióját. De emlékeztetünk arra, annak idején a BKV erős emberének tartott Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes végső soron egy kevesebb, mint tíz százalékos fővárosi járatritkításba bukott bele...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!