Solaris Urbino: húsz éve a magyar utakon

Az első kocsik azóta is forgalomban vannak.

2002-ben szokatlan formavilágú és csak keveseknek ismerősen csengő márkanevű buszok tűntek fel Nyíregyháza útjain, ezek a lengyel Solarisok voltak. Mint az talán közismert, a cég múltja a kilencvenes évek közepéig nyúlig vissza, ekkor kezdtek el Neoplan buszokat összeszerelni hazai piacra, de néhány év elteltével, 1999-ben már be is mutatták a saját fejlesztésű és gyártású típuscsaládot, az Urbinót.

A buszok igyekeztek felvenni a versenyt a korabeli nyugat-európai konkurenciával (sikerrel), ennek érdekében a karosszéria teljes hosszban alacsonypadlós volt, a szólónál három, a csuklósnál négy széles utasajtóval, 2550 milliméteres szélességben, rozsdamentes acél vázszerkezettel és műanyag/alumínium burkolattal legyártva. A főegységek már a kezdetektől neves nyugat-európai gyártóktól származtak, illetve a formatervet is egy profi dizájnstúdióra bízták; a buszok védjegye, az aszimmetrikus szélvédő, a mai napig megmaradt.

A Szabolcs Volánnál 2002 őszén nyolc Urbino 12-es állt forgalomba, eredetileg IFR-191–198 rendszámokkal. Motorjuk MAN D0836 LOHO2 típusú, Euro III-as, a sebességváltó Voith 854.3, automata. Futásteljesítményük jelenleg egymillió kilométer körül alakul, és úgy tudjuk, hogy ezt komolyabb felújítás nélkül érték el, tehát így húsz év távlatából talán kijelenthető, hogy jó vételnek bizonyultak.

További öt ugyanilyen busz érkezett Nyíregyházára 2005-ben, ezek a KAX-531–535 rendszámot kapták, majd 2006-ban folytatódott a beszerzés, immár tizenkettő harmadik generációs Urbino 12-vel (KLH-416–427), amik erősebb és környezetkímélőbb DAF-motort kaptak.

2008-ban már csuklósfronton is ráfért a vérfrissítés a nyíregyházi buszparkra, viszont a Szabolcs Volán úgy döntött, hogy az Ikarus 280-asokat Solaris Urbino 15-re cserélik, amiből végül tízet vettek, szintén DAF erőforrásokkal (LHD-755–764). A döntés mellett a már akkor is csökkenő utasszám, valamint a csuklósoknál kedvezőbb vételár és üzemeltetési költségek szóltak érvként, bár városi forgalomban az ilyen extra hosszú szóló buszok nem igazán terjedtek el, később több gyártó – így a Solaris is – ki is vezette a kínálatából.

Még a Szabolcs Volán érában egy Urbino 10-es is forgalomba állt Nyíregyházán: ezt a kék-fehér buszt eredetileg a debreceni Rotary Club vásárolta 2003-ban, majd a szintén debreceni Piremon Kht.-hoz került, de gyakorlatilag egyik helyen se használták; 2012-es nyíregyházi szolgálatba lépésekor még mindig csak kevesebb, mint 7000 kilométer volt benne. A busz azóta is gyári fényezéssel közlekedik a városban.

Sokáig a szabolcsi megyeszékhely sajátosságai voltak a lengyel buszok, aztán 2007-ben megtört a jég: a Hajdú Volán hat csuklóst és három szólót, majd 2008-ban további négy szólót vásárolt. A sors fintora, hogy a szolgáltatóváltás miatt ezek a korszerű buszok csak 2009 első félévében közlekedhettek Debrecenben, utána egy részük Nyíregyháza könyékére, illetve helyközi járatokra kerültek át.

Néhány használt példány is bekerült az országba, jelenleg nyolc midi Solaris van a BKV tulajdonában, de korábban például varsói eredetű tizenöt méteresekkel is lehetett találkozni a Volánbusz alvállalkozós vonalain.

Az utolsó hazai Solaris busz vásárló – egyelőre – Paks volt 2020-ban: ott négy midi és hat tizenkét méteres Urbino fut, mindegyik elektromos üzemű.

A Solaris gyakorlatilag a kezdetek óta gyárt trolibuszokat is, ebben az első komoly partnere az azóta sajnálatosan megszűnt Ganz Transelektro volt. A hazai trolis városok közül mindenhol üzemelnek Solaris trolibuszok:

• Debrecenben huszonegy szóló,
• Budapesten negyvenhat szóló és harminc csuklós,
• Szegeden pedig hat használtan vásárolt Solaris található.

Jó hír, hogy Budapestre 2023. év végéig további harminchat csuklós és tizenkét szóló Solaris troli érkezik, így a fővárosi trolibusz flotta is száz százalékban alacsonypadlóssá válhat.

(Nyitóképünkön a másodjára vásárolt adag egyik példánya még a forgalomba helyezés előtt, Debrecenben.)