Utas kerestetik!

Annak a felismerése, hogy nemcsak a napi utasszámokkal kell törődni, hanem jóelőre gondoskodni kell a jövő utazóközönségéről, olyan előrelátást és stratégiát kíván, amely napjaink közlekedési szolgáltatóiból nagyobbrészt hiányzik. Ezért esik jól olvasni az ÖBB és a karintiai Hohe Tauern nemzeti park közös kezdeményezéséről.

Az ÖBB közleménye szerint a korai találkozás a természettel és az óvodáskorú gyerekek környezettudatosságának emelése közös társadalmi érdek, melyet a vasúttársaság is támogat. A gyermekkorban megszerzett természeti élmények hozzásegítenek ahhoz, hogy felnőttként is érzékenyebbek legyünk a környezetünk állapotával szemben. Mindezt megkönnyítendő, az osztrák vasútvállalat és a Hohe Tauern nemzeti park közösen rendez akcióheteket óvodások számára. Az értelmes időtöltésről a nemzeti park gondoskodik, a gyerekek oda- és visszautazásáról a vasút gondoskodik. Először a friesachi katolikus óvoda vendégeskedhetett ennek keretében Mallnitzban, hatvan kiskorú résztvevővel.

Túl az egyszeri ÖBB-közleményen, a mindennapi utasszámlálás és modal-split tanulmányok során sajnos ritkán gondolunk bele, hogy a közösségi közlekedés rendszerét nem csak ma és holnap, hanem egy-két évtized múlva is utasokkal kell feltölteni. Akkor azok lesznek az utasok, akik ma gyerekként még csak a példát veszik le szüleikről, vagy környezetükről a közlekedés lehetséges módozatait illetően. Botladozó közösségi közlekedési rendszerünk pedig a lehető legkevésbé családbarát. Az aránytalanul túllőtt, kilencven százalékos nagycsaládos távolsági utazási kedvezményen túl szinte semmit nem kínál a társadalom legnagyobb részét kitevő egy- és kétgyerekes családoknak, a helyi közlekedésben pedig fel sem merül a család fogalma. Beszédes példa erre a korábban létezett, de már megszüntetett családi jegy a BKK-nál, amely helyett most a körülbelül kétszer olyan drága csoportos 24 órás jegyet lehet megváltani – ez jól mutatja, hogy a családok kiszolgálása és ezzel együtt az utánpótlás-nevelés a BKK-nál azonos fontosságot élvez egy Budapesten hosszúhétvégéző holland csoport utaztatásával.

Mindennek az (egyik) eredménye a családi kocsi, amely a munkahely felé elosztó-, ellenirányban pedig begyűjtőmódban üzemel, az iskolák környékén reggel tapasztalható dugók, a hátsó ülésről az iskolakapu előtt kilökött gyerek(ek). Minden egyéb megfizethetetlen és bevállalhatatlan. Ennek egyenes következménye, hogy a most felnövekvő generáció számára a közlekedés fogalma egyenlő lesz az autózással – városon belül is.

És ez nem csak a gyerekkorban látott és sokszorosan megerősített példa miatt történik így, hanem az egyoldalú látásmód miatt: ezek a gyerekek nem tanulnak meg közlekedni, már ami az autón kívüli világot jelenti. Számukra az utca ellenséges terület marad, hiszen (jellemzően) kimarad az az egyszerű, de fontos élmény, amikor apa, vagy anya kezét fogva először megyünk át a zebrán, először balra nézünk, aztán jobbra, aztán elindulhatunk, na, most fogd a kezem, és te vezess engem, én nem szólok bele. Autóból más a világ.

És ez még csak a legegyszerűbb mozzanat, később jönnek a bonyolultabbak, mint közösségi közlekedés, hálózat, jegyek, menetrendi táblázatok kezelése. Amikből az autó hátsó ülésén semmit, de semmit sem lehet megtanulni. Kik fognak tömegközlekedni húsz–harminc év múlva?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!