WTO-csata: vissza a tárgyalóasztalhoz

Az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak a tárgyalóasztal mellett kell(ene) megegyezésre jutnia a vádak és viszontvádak rengetegéről. Az ügyet a végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy az EU szerint az amerikai kormány különböző eszközökkel jogellenesen támogatja a Boeing repülőgépgyárat, míg Washington szerint éppen az EU az, amelyik kedvezményes, piactorzító hatású hitelekkel tömi az Airbust.

A vitában már évek óta küzdenek egymással a különböző szintű küldöttségek, bizottságok, eddig nagyjából értékelhető eredmények nélkül. A felek természetesen az ilyen kereskedelmi vitákban illetékes bírósághoz, a WTO-hoz (azaz a Világkereskedelmi Szervezethez) fordultak, mely korábbi döntéseiben mind az Airbus, mind a Boeing támogatását különböző mértékben és módokon ugyan, de bizonyítottnak látta és a gyakorlat beszüntetésére kötelezte a feleket. Persze mindkét oldal igyekszik kisebbíteni saját, már bizonyítást nyert hibáit és felnagyítani a másikét.

Az amerikai pergőtűz elsősorban az Airbus A380-as és az A350XWB fejlesztési programjaira irányul. Itt az Airbus valóban képtelen volt kereskedelmi forrásokból finanszírozni a fejlesztésekhez szükséges eurómilliárdokat, így igen kedvező kamatozású és futamidejű, állami forrásból származó, elsősorban Franciaországtól és Németországtól kapott hitelekkel oldhatta meg a kérdést. Ezt a WTO már korábbi, 2010. júniusi és 2011. májusi véleményében helytelenítette, rámutatva ennek piac- és versenytorzító hatására. Az EU viszont ezzel együtt csak a hitelkonstrukció finomítására, átalakítására hajlandó, míg az Egyesült Államok szerint a hiteleket vissza kellene fizetni és a további, ilyen bújtatott állami finanszírozást be kell szüntetni. Erre természetesen az EU nem hajlandó, így az amerikai fél 2011 novemberében a megfelelő, az EU elleni kereskedelmi ellenlépésekre kért felhatalmazást a szervezettől, melynek értékét 7-10 milliárd dollárra becsülik.

Az EU szerint viszont a Boeing óriási előnyhöz jut az amerikai Védelmi Minisztérium megrendeléseiből (hiszen az amerikai repülőipari óriás egyben a védelmi ipar egyik legnagyobb szereplője), illetve hozzáfér a NASA kutatási eredményeihez. Így az új repülőgépek, például a 787 Dreamliner tervezésénél, fejlesztésénél olyan adatokhoz, információkhoz juthatott, melyek nagyban segítették a típus kialakítását. Ráadásul az Egyesült Államokban megszokott, hogy az egyes államok jelentős adókedvezményeket nyújtanak a vállalatoknak, ha új üzemet vagy gyártósort építenek – s Washington állam nem is titkoltan ezzel az eszközzel is küzdött a Boeing ott-tartásáért. Erről is részben elmarasztaló, részben az EU álláspontját elfogadó vélemény született 2011 márciusában.

Most, február 29-én született meg a végleges ítélet, mely mindkét félre kötelező érvényű. A pontos szöveg csak március közepén kerül majd a nyilvánosság elé, jelenleg az érintett felek kapták meg az ítéletet és indoklását. A kiszivárgott információk szerint a WTO nem állt egyik álláspont mellé sem (ez az eddigi, mind az EU-t, mind Washingtont részben elmarasztaló nyilatkozatok miatt várható volt), s a feleket arra szólítja fel, hogy 1992-höz hasonlóan ismét a tárgyalóasztal mellett egyezzenek meg a két repülőgépgyártó óriás állami támogatásainak módszereiről, körülményeiről.