A hozzáférhető ismeretek: könyvsorozat a típusokról

Jelentős és fontos kötetet bocsátott szárnyra Szabó Miklós és az Aposztróf kiadó, még sokkal jelentősebb a vállalkozás, ha a várható folytatást is ideszámítjuk. Mostanság elsősorban napihírek szintjén tájékozódunk (és portálunk révén tájékoztatunk is) a repülés ügyeiről, és bizony a megjelent könyv éppenséggel e sorok íróját is arra késztette, hogy rádöbbenjen: mennyire hiányzik az átfogó, magyar nyelvű ismeretanyag a pillanatnyi események mögül, mennyire fontos egy-egy típus, mindennap emlegetett gép történetének, műszaki tartalmának, az egész iparágban elfoglalt pozíciójának alaposabb megismerése.

Az is eszébe jut az embernek, mennyire sűrűn találkozhat a neten, leginkább a közösségi fórumokon, odavetett, komoly szakmai alapokat nélkülöző, olykor durván egyoldalú, és tudás helyett érzelmektől fűtött megszólalásokra. Amelyeket persze sokfelől ellensúlyozhatnak például a valódi szakmabeliek higgadt röpelemzései, vagy az a nem elhanyagolható lehetőség, hogy aki interneten ítélkezik, utána is nézhetett volna – ugyancsak az interneten – adatoknak, eseményeknek, realitásoknak. Lehetőleg még a sommás bejegyzés előtt.

Nos, mostantól adva van, az alapos ismerethalmaz, ami mindig kéznél lehet, magyarul és gazdagon körítve, bőven illusztrálva, két fontos repülőgéptípus előzményeiről, fejlesztésének történetéről, állomásairól. Mind az A380-as, mind az A350 XWB esetében a szerző nem elégszik meg egy wiki-szerű összefoglalóval: a gépeknek múltjuk, mondhatni saját sztorijuk van. Tulajdonképp a történet magának az Airbusnak a megalakításával indul, az európai gyártó első gépével, az A300-assal. A levezetés azért borzasztóan hasznos, mert bemutatja a tárgyalt típusok evolúcióját, ahogy a mérnöki munka és a piaci igények alakulása végül is meghatározza egy-egy utasszállító gondolatának születését az előző típusok nyomán, a koncepció kialakítását, aztán pedig a fejlesztés és a gyártás mellett az illető gép piaci sikerét vagy kudarcát is.

Bizony ezek a jelentős madarak nem a semmiből pattantak ki a tervezők, a vállalatvezetés agyából: az talán már a nem szakmai közvéleménynek is elég világos, hogy műszakilag mennyire összetett a mai modern repülőgépgyártás egy-egy terméke, de hogy a gazdasági-piaci tényezők, olykor a politika, vagy akár környezeti elemek milyen bonyolult hálózata befolyásolja a gépek születését, kialakítását, azt viszonylag kevesen látják át vagy akarják egyáltalán átlátni. Legalább annyira kell, hogy elgondolkoztasson embereket ez a kötet, hogy a jövőben inkább kérdései legyenek, mint határozott kijelentései valamilyen gépről, típusról, gyártóról, illetve az ebben a rendszerben működő emberekről... Minden sokkal bonyolultabb, mint elsőre hinnék, gondolnák sokan.

És ez adja a kötet másik fő erősségét: gyakorlatilag egyetlen fontos részletet sem hagy magyarázat nélkül. Nemcsak hogy magyarul, magyarul is helytálló szakkifejezésekkel, hanem ezen túlmenően laikusoknak is érthetően tálalva a részleteket. A könyv végén megtaláljuk a manapság sűrűn használt rövidítések jegyzékét is, de rendkívül hasznos például az olyan meghatározó elemek világos kifejtése, mint akár az iparágat meghatározó ETOPS, vagy a konkrét üzemeltetés kulcsszava, a fordulóidő. Portálunknak is döntően fontos valamilyen kapcsolat kiépítése szakma, és kívülálló – de nagyon is érdeklődő – közönség között.

Mert miközben emberek egyre nagyobb tömegei találkoznak ezzel a végtelenül összetett, a kor színvonalát reprezentáló technikai vívmánnyal, a közforgalmi repüléssel, érdekes mód a szakadék mintha inkább tágulna a repülés, és a sokszor a sajtó útján terjedő félreértések, tévhitek befogadására fogékony közönség között. És most nem feltétlenül az olyan agyrémszerű jelenségekre gondolok, mint a kemtrél hívők, fene tudja miért, de láthatóan szaporodó tábora, hanem arra, ahogy emberek sokasága reagál és mond gyors ítéletet egy-egy katasztrófa, baleset kapcsán.

Ugyanakkor hiszem, hogy például akinek fontos, háttér-információkért is sűrűn nyúlhat majd a kötet és persze a következők után, ha meg akarja tudni például, hogyan alakul egy óriásgép legyártásának bonyolult, az Airbus esetében egész Európára kiterjedő folyamata, miből áll egy típus berepülési programja, miért azok a hajtóművek repítik a példányokat, amelyek, miért más az orr-kiképzése a 350-esnek, és miért volt fontos egy-egy típusnak útba ejteni egy-egy állomást a hosszú távú tesztek során (még azt is megtudjuk, hogyan alakultak a 380-as matricái egy-egy turné helyszínén). Vagy, hogy milyen útvonalakra melyik változat inkább alkalmas, mi határozza meg egy gépcsalád egyes tagjainak paramétereit, illetve hogyan alakul a légitársaságok igénye, az új gépek üzemeltetése a különféle felhasználók körében.

Szakmai körökben is kényes kérdés, hogy a két nagy gyártó politikája, koncepciója, üzleti és műszaki elgondolásai miként gyűjtenek táborokat maguk köré, és hogy egy-egy ilyen alapos összefoglaló értékét mennyire javítja tovább, ha sikerül túlemelkednie az Airbus- és Boeing-hívek hadakozásain. A szerző ritkán enged meg szubjektívebb megjegyzéseket, az biztos, hogy két esetben használ erős kifejezéseket valamelyik gyártóval kapcsolatban, e kötetben mindkétszer a Boeing dolgaira utalva: egyszer provokatív reklámhadjáratról, máshol pedig egyfajta arroganciáról beszél. (Hm, portálunk nem egyszer és nem kétszer adott hírt például az Airbus eladási főnöke olyan megszólalásairól, amikor a most távozó John Leahy nem igazán hízelgő jelzőkkel illette a globális repülőmédia előtt az amerikai versenytársat, vagy a maga típusát valamely amerikai versenytárs gyilkosának – Boeing-killer – nevezte, volt olyan hirdetése is az európaiaknak, amely Pinocchio orrát varázsolta a konkurens gép ábrájára, ami megint csak eléggé provokatívnak tűnik.) De talán egy következő kötet, épp egy Boeing-konstrukcióról, a tengeren túliakat kezeli nagyobb rokonszenvvel.

Én mindenesetre nem vennék át szó szerint, legalábbis óvatosabban kezelnék olyan nyilatkozatokat, amelyek az adott típusról kizárólagos felsőfokban fogalmaznak, mint a legmodernebb, leggazdaságosabb, legalacsonyabb fogyasztású, stb. Ezek a szövegek leginkább az átadások vagy megrendelések alkalmából hangzanak el, a megrendelőnek és a gyártónak ez egyaránt alkalom és kényszer is, hogy a maga termékét a legmagasabb polcra tegye, illetve a maga döntését a legjobb választásként indokolja. Maradéktalan igazsága ezeknek a kijelentéseknek nyilván érthetetlenné tenné a másik oldal egyes típusainak ugyancsak elvitathatatlan sikerét. De az ilyen kötet szempontjából az a fontos, hogy ne a gyártók valamelyike, hanem maga a könyv legyen vitathatatlanul hiteles.

Ezek persze apróságok, de például az már feltűnő, ahogy a kötetnek elsősorban az A380-as kapcsán kicsit váratlanul zárul az időrendje. Az világos, hogy a törzsanyagot a szerző 2014–15-ben öntötte formába, de sok részlet szól az ez utáni történésekről, a szerkesztést, ezt is többször említi a szöveg, 2017 szeptemberében zárták le. Nos, nehéz nem hiányolni ennek tudatában azt, hogy az A380-as, illetve jövője körül ekkorra már hatalmas kérdőjelek sorakoztak, és a globális repülő-társadalom az egyik legfontosabb kérdésként kezelte az óriásgép sorsát.

2017 nyarán próbálkozott az Airbus – a jelek szerint hiába – a Plus-programmal fellendíteni a típus iránti keresetet. A kötet említi a Singapore első 380-asának kivonását, de nem említi azt a kérdést, hogyan alakul a helyzet, ha mindössze tíz éves példányok jelennek meg a másodlagos piacon. Az elmúlt években elmaradt megrendelések, illetve a 2017 őszére kulminálódott (majd a valóban később zajlott dubai szalonon tetőpontjára jutott) Emirates-féle konfliktus, a neo-megoldás elutasítása fényében már magának az Airbusnak a háza tájáról is hallatszottak nyilvános vélemények, illetve szivárognak ki most is értesülések arról, hogy az óriásgép programját, a gyártási ütem további csökkentésével, a jelenleg lekötött gépek átadása után, lehet, hogy le is állítják.

Ha teljes képet akarunk a világ legnagyobb utasszállítójáról, akkor abba ez is bele kellene, hogy férjen, tekintve, hogy a globális aviatikai közvélemény már több, mint egy éve foglalkozik intenzíven az óriásgép jövőjével. A hazai közönségnek az iparági trendek és dilemmák megvilágításához ez a történet is hasznos lett volna, komoly elemzés, de legalábbis egy-két bekezdésnyi utalás formájában: ha a program leállása valóban bekövetkezik, furcsán veszi ki magát, mondjuk egy öt évvel későbbi olvasónak, hogy a típus pályafutása a kötetben azzal a Korean-esettel zárul, az elnökhelyettes-asszony mogyorójának és basáskodásának sztorijával, ami egyébként megtörténhetett volna egy más típus fedélzetén is...

Egyébként lehet, hogy a típusokat másképp is lehetett volna kiválogatni: ha már a szélestörzsű világot a két óriás gyártó vetélkedése határozza meg (az orosz–kínai versenytárs még eléggé messze van a megvalósítástól), akkor a konkurens típusok kerülhettek volna egy kötetbe. Mondjuk az A380 a 747-essel: nem hiába becézték a kezdetekben Super Jumbónak az európai gépet, és az is bőven tanulságos, mennyire nem haraptak rá komoly számban a társaságok az utolsó 747-es változatra. Az A350-est pedig talán a 777-essel lehetett volna párosítani, ne adj Isten a 787-essel, ha a technológiai fejlettség hasonló szintjeit nézzük (bár valójában nem egy kategóriáról van szó, de ez a két gép tekinthető a mostani kétfolyosósok legmodernebb típusainak).

Nyilván lehetne még felfedezni apró hiányosságokat vagy fura mozzanatokat; például az A380F elemzésében a létező, de nem annyira taglalt technológiai problémák mellett (a szerkezeti megerősítés, a reptéri cargo-rendszerek kérdése) túlsúlyosnak éreztem, hogy épp itt következett, a FedEx és a UPS lefújt rendelései kapcsán, a politikai tényezők hangsúlyozása. Lehet, hogy már (megint) van igazi „patrióta” kereskedelmi politikát követő kormányzat Washingtonban, de azért azt hiszem, a cégek politikáját – nem beszélve az adott körülményekről, ez esetben a globális kereskedelem visszaeséséről – elsősorban az üzleti perspektívák határozták és határozzák meg most is. Ezt egyébként épp az egyfolyosós Airbusok érthető és nagyszabású térnyerése mutatja az amerikai légitársaságok flottájában. (És a Concorde amerikai megrendelései sem feltétlenül a politikai nyomás kategóriájának estek áldozatul, hanem az olyan rideg számításoknak, miszerint ekkora üzemi költség és ilyen alacsony utasszám mellett lehetséges-e gazdaságosan repültetni a típust. Az Egyesült Államok társaságainak a Boeing SST sem kellett.)

Mindezek mellett ajánlom bátran a túlnyomórészt nagyon is korrekt kötetet a szakmai és a nem szakmai, repülőbarát közönségnek is, tükrözvén a szerző intencióit és hátterét is, hiszen a szerző sem repülőmérnök vagy pilóta. Viszont olyan jeles (időnként portálunkon is megforduló) szakértők-szakírók támogatását bírhatta, mint Moys Péter, Zsaludek Endre és Zsille Péter. Ami pedig a legfontosabb, ami döntő: várjuk a következő köteteket.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!