A jenbachi motoros
Elsősorban a nagyobb forgalmú mellékvonalak kiszolgálására fejlesztette ki az osztrák Jenbacher Werke az 5047-es motorkocsicsaládot. A négytengelyes, teljesítménye és engedélyezett sebessége alapján a fővonali forgalomba is illeszthető járművek két fő változatban készültek, elsősorban az ÖBB részére, de néhány európai vasúttársaság is vásárolt néhány példányt ezekből a tetszetős vonalvezetésű járművekből. Szélesebb körű elterjedésének az osztrák járműipar termékeire általában jellemző magas ár volt a gátja, pedig az osztrák gyár megpróbálta több vasút részére is értékesíteni a típust, többek között a kilencvenes évek eleji MÁV-nak is.
A két egyenértékű vezetőállással, egy hajtott és egy futó forgóvázzal rendelkező járművek mozgatásáról a német MTU cég tizenkét hengeres, 419 kilowatt teljesítményű feltöltött dízelmotorja és a Voith hidrodinamikus fékkel is kiegészített hidraulikus hajtóműve gondoskodik. A motorkocsi gyenge pontjai között a relatíve magas fogyasztást és a sok bosszúságot okozó, bonyolult vezérlési rendszert szokás említeni. Ez utóbbi egyfajta átmenet a hagyományos relés és az elektronikus vezérlési rendszerek között, így nem csoda, ha olykor hosszas hibakeresésre készteti a karbantartással foglalkozó szakembereket. A kéttengelyes forgóvázak különlegessége a MEGI rendszerű gumirugókkal megoldott primer és a légrugós szekunder rugózás, amely kiváló futást biztosít a járműveknek. Rossz minőségű pályaszakaszok azonban hosszabb távon igénybe veszik a forgóvázakat, egyik-másik járműnél a keret repedéseire is felfigyeltek a szakemberek.
A motorkocsik alkalmasak a többes vezérlésre is. Az egymás közötti kapcsolatot hagyományos ütköző és csavarkapocs biztosítja, amelynek segítségével hagyományos személykocsikat is továbbíthatnak. Igaz, ez utóbbi, a központi energiaellátást igénylő kocsik elterjedésével már nem alkalmazott funkció, lévén, a motorkocsi nem rendelkezik ezen képességgel. Magyar vonatkozású szál, hogy az egykoron Szombathely és Graz között közlekedő közvetlen személykocsit az út osztrák szakaszán egy darabig ilyen motorkocsi is továbbította.
A hatvankét ülőhelyes, közel negyvenöt tonnás motorkocsi utastere korának minden igényét kielégítette, és még ma is kényelmes, komfortos utazást tesz lehetővé. A járművek hiányosságai közül a magas padlószintet, a kerekes székkel történő utazás lehetőségének – hiányzik az emelő és a megfelelő mellékhelyiség – és a légkondicinolás hiányát kell megemlíteni.
Az 5047 sorozatszámot kapó szóló változatból az 1987 és 1992 között az ÖBB részére száz darab készült, amelyet öt 5147 számon üzembe állított ikeregység egészített ki. Érdekesség, hogy a jenbachi gyár tervezte a típus háromrészes változatát is, ám ez már az osztrák vasutaknak is túlságosan drága volt.
A motorkocsikból az osztrák StLB (Steiermarkische Landesbahnen) is vásárolt két, az ÖBB-kivitellel gyakorlatilag megegyező példányt. Igazi különlegességnek számítanak viszont a német Niebüll szigetén üzemelt NVAG (Nordfriesische Verkehrsbetriebe AG) által vásárolt szóló motorkocsik. A járművekkel rendszeresen továbbítanak egy-két négytengelyes személykocsit, amelyek energiaellátását a vonatba pluszként besorozott aggregátorkocsi szolgáltatja. Sőt a motorkocsihoz egy, a MÁV-Startnál is használatos halberstadti vezérlőkocsit is átalakítottak.
A GYSEV is vásárolt ezekből a járművekből a Fertő-tó vidékén futó, akkor még villamosítatlan vasútvonalak kiszolgálására. Először két szóló és egy iker változat érkezett Sopronba, amelyek a homlokfali viszonylatjelzőben és a hajtóműből hiányzó hidrodinamikus fékben különböznek osztrák társaiktól. A motorkocsik rendszeresen feltűntek a GYSEV osztrák vonalszakaszain, de gyakran az ÖBB saját vonalain is dolgoztak, ÖBB 5047-esekkel párban.
