Airbus-Bombardier paktum: csak ne Kína legyen a partner...

Tovább hullámzik a vita és elemzések sokasága jelenik meg a Bombardier és az Airbus váratlan szövetkezése kapcsán a kanadaiak CSeries-programjának folytatására, az európai gyártó irányításával. A legérdekesebb újdonság talán a Reuters friss oknyomozó anyagában bukkantak elő, és amit egy kanadai kormánytényező úgy foglalt össze: „Bármilyen megoldást, csak ne Kínát!”.

Eszerint tehát a kanadai kormány „terelte” a Bombardier-t az Airbus felé, mert a politikai vezetés el akarta kerülni, hogy a cég kínai befektetőkkel kössön stratégiai megállapodást. Az egyik oldalon az indok természetesen az új utasszállító megmentése, az eladások felpörgetése és a Washingtonnal folytatott kereskedelmi vita megoldása volt. De a másik fontos érv, állítják a hírügynökségnek nyilatkozó, meg nem nevezett kormányzati tényezők, hogy a kínai üzlet következtében a CSeries gyártásának előnyeit, a munkahelyek teremtését nem kanadai, hanem kínai munkaerő élvezte volna. Amúgy, óvatosan fogalmazva, féltették az „intellektuális tulajdont”: magyarán nem lehetett volna garantáltan megőrizni a gépben megtestesülő technológiát, know-how-t.

Annak ellenére késztette az ottawai adminisztráció a Bombardier vezetését az európai gyártó irányába, hogy közben a kanadai-kínai kereskedelmi kapcsolatok erősen fejlődnek, és hogy Kína a legnagyobb felvevőpiaca az új repülőgépeknek, miközben a Bombardier másfél éve nem kapott további megrendelést a CSeries gépeire. A partner a saját százötven személyes gépét fejlesztő Comac lett volna, a két cég között 2015-től zajlottak az együttműködésről tapogatódzó tárgyalások.

Mindeközben az egész légiipar átrendeződését helyezte kilátásba az Airbus elnöke azután, hogy szavai szerint az európai gyártó dobta, filozófiájának megfelelően, „az első követ a pocsolyába”, amikor bejelentette szövetségét a Bombardier-vel a CSeries programjában, illetve tulajdonképp átvette a program irányítását, és új összeszerelő sort állít fel a már meglévő, keskenytörzsű gépeket gyártó alabamai telephelyén.

Thomas Enders a montreali kereskedelmi kamara konferenciáján beszélt, vagyis mondhatni az új stratégiai partner otthonában, és a versenytársat, a Boeingot csak mint „B-Guy”, B-fickó néven emlegette. Szerinte a konkurencia továbbra is „kereskedelmen kívüli”, vagyis jogi eszközöket használ majd a válaszra. Ugyanakkor a szavaiból azt lehet kihallani, hogy nem is csak az eladási piac területén várhatóak a következő hónapokban kemény harcok, hanem egy talán még ennél is fontosabb terepen, a beszállítók körében: mindkét nagy gyártó számára létfontosságú a gépei elkészítéséhez, a részegységek megfelelő mennyiségben és időben való beérkezéshez a partnerek magatartása.

Erre lehet egyfajta válasz a Boeing részéről az együttműködés megerősítése legfontosabb beszállítójával: a Mitsubishi és az amerikai óriás mostani megállapodása ugyan nem a keskenytörzsűek gyártására vonatkozik, hanem a 787-esek Japánban készülő szárnyára, de eléggé világos, milyen jelzésértéke van ebben a meglehetősen kusza helyzetben, hogy a gyártási kapcsolatok stabilak, különösen azon a területen, a szélestörzsűek kategóriájában, amelyben a Boeing egyelőre tartani látszik vezető pozícióját.

Érdekes momentum, hogy a szingapúri miniszterelnök látogatásával egybekötve most írták alá a kétfolyosós gépek osztályában az elmúlt idők egyik legnagyobb üzletét, a Singapore Airlines harminckilenc gépet vásárol, tizenkilencet a Dreamliner legnagyobb, 10-es változatából, és ami még fontosabb, húszat a modernizált 777-9-esből, amelynek első példányát most kezdték építeni, de amelynek eladásai eléggé megtorpantak az elmúlt hónapokban. Nyilván az is összefügg a Boeing–Bombardier (Airbus)-vitával, hogy a Reuters megszellőztette: a rendelés értéke listaárakon 13,8 milliárd dollár, viszont egyes információk szerint a légitársaság valójában csak hat és fél milliárdért jut az utasszállítókhoz.

Ez a kiszivárogtatás nyilván összefügg azzal, hogy a tiltott állami támogatás mellett a Boeing a dömpingárak okán ment neki a Bombardiernek, ami miatt a kanadai gépeket amerikai vevő esetén háromszáz százalékos védővám fenyegeti: a SIA-üzletben az új információ szerint a Boeing gyakorlatilag ötven százalékos engedményt alkalmazott, igaz, a Bombardier a vádak szerint a bekerülési költség egyharmadáért adja el a CSeries példányait.

* * *