Francia elnöki különgép – külön kritikákkal
A francia Cour des Comptes, a Közkiadások Irodája – a mi Számvevőszékünkhoz hasonló intézmény – súlyosan kifogásolja az eljárást, ahogy a legfelsőbb francia vezetők számára beszerezték és átalakították az A330-ast, amelyen mostanság Sarkozy elnök is utazik – adta hírül a Flight International. A vizsgálat számos más államfőhöz kapcsolódó kiadást is megvizsgált. A beszerzés és az üzembeállítás költségei a gép esetében 282,9 millió euróra rúgtak.
Sarkozy hivatala 2008-ban kezdeményezte az elnöki repülőflotta frissítését. Az addig használt két A319-es egyikét akarták a széles törzsű 330-assal lecserélni, az indok az volt, hogy a keskeny törzsű Airbusoknak a feladathoz nem elég a hatótávolságuk. Ugyancsak ekkor döntöttek két, nagy hatótávolságú Dassault 7X és négy nagy kabinos Falcon 900 megvételéről az addig használt kisebb VIP-jetek lecserélésére.
A történet furcsaságai ott kezdődtek, hogy a francia hadügyminisztérium úgy döntött: biztonsági megfontolásokra hivatkozva mellőzi az amúgy előírt közbeszerzési eljárást, és a számvevői vizsgálat megállapítása szerint innentől már nem volt igazán megfelelően menedzselve, irányítva, végiggondolva a folyamat.
Három vállalattal vette fel a hadügy a kapcsolatot, de sem az Airbus, sem az Air France nem vállalta, hogy a tárca által előírt rövid határidőre megtalálja és megvásárolja a megfelelő repülőgépet. A feladat a Sabena Technics asztalán landolt, a belgák végül az MSN240 lajstromjelű példányt választották, amely az ILFC lízingcég tulajdonában és az Air Caraibes színeiben repült. Ezen a ponton a vizsgálat azt állapította meg, hogy a repülőgépet a Sabena Technics 47,9 millió euróért vette meg, majd 50 millióért adta tovább a francia védelmi tárcának.
A gépet 1998-ban gyártották, addig az időpontig 50 ezer 786 órát repült. Az Air France – ha nem szabnak annyira szűk határidőt a beszerzésre – egy olyan példányt adott volna el, amely csak 15 ezer órát repült, miközben az ára ugyanabban a tartományban alakult volna, valahol 46 és 50 millió euró között. Vagyis hasonló áron beszerezhető lett volna egy 5 évvel fiatalabb és egyharmadnyi óraszámot repült Airbus – a vizsgálat ezt is kifogásolja.
Ráadásul a beszerzési árra bőven rá kellett számolni belső átalakítást, amit ugyancsak a Sabena Technics végzett. Csak a VIP-kabin 76,2 millióba került, vagyis több pénzt költöttek rá, mint magára a gépbeszerzésre. Hogy még költségesebb legyen a dolog, „óvatossági megfontolásokból” lecserélték a gép Pratt & Whitney PW4000-es hajtóműveit.
Uganakkor az elnök úgy döntött, hogy a 319-esek közül mindkettőt el kell adni. Ez sikeresen meg is történt, példányonként 62 millióért keltek el a gépek. Az egyik egy magáncég birtokába került, a másikat a szenegáli kormány vette meg – elnöki különgépnek.
