Ideme vlakom!

Adott a feladat, egy szombat délutáni felhorgadásból következően vasárnap reggel Vácról családostul Komáromba kell utazni, délután pedig vissza. A trianoni határrendezéseket követően immár majnem száz éve ez más beidegződéseket jelent, mint korábban. A dunai kompátkelések agysorvasztóan piaci árai két valódi lehetőséget hagynak közúton – mivel szerencsére még nem épült híd a Dunakanyarban: kerülni Budapest felé, vagy a letkési Ipoly-hidat használva, a szlovák oldalon eljutni Komáromba.

Mivel az utazás résztvevőiben van némi hajlam az önként vállalt kényelmetlenkedésre – akiben pedig nincsen, annak viszonylag kisebb súlyú a szava – jön a nehezítés: ne koptassuk a gépjármű alkatrészeit, ötszáz méterenkénti autózásokkal ne járuljunk hozzá egy kilogramm sarki jég vízzéválásához, menjünk tehát vonattal!

Az útiterv egyszerű, reggel ráadásul óránként mennek EC-k Vácról Érsekújvár felé, ahol átszállva Ógyallán át Komáromig fogunk vonatozni, északi szomszédunknál is szépen lábrakapó, órás ütemben. A Varsóba közlekedő EC-t választjuk, 9.10-es indulás, menetrend szerint 11.22-es révkomáromi érkezés. Logisztikailag az út három ütemre bomlik: Váctól Szobig az öttagú család minden tagja 90 százalékos kevezményre jogosult, ezeket a jegyeket az állomás felé ballagva mobilnettel az Elvirán keresztül pár perc alatt be lehet szipkázni, a bankkártyaszám a telefonon a jegyzetek között van elmentve, normál esetben ez van a memóriában, csak be kell illeszteni.

Elvira viszont nem ad jegyet Szobtól Párkányig, arra kér, fáradjak a nemzetközi pénztárhoz. Ilyen a vonalon legközelebb a Nyugatiban van nyitva vasárnap, na ne! Ilymódon a rövidtávon eldöntött nemzetközi utazások hétvégén Párkány és Szob között kényszerűen az illegalitásban mozognak, szerencsére jegyvizsgáló nem érkezik, nyugalomban ülünk a jéggéhűtött, üres lengyel kocsiban. A nyugalom abból ered, hogy az út Párkányon túli része már le van zsírozva: az ikvc.slovakrail.sk-portálon már megvannak a jegyek Párkánytól Komáromig.

A szlovák jegyértékesítő portál egyszerűbb, mint az Elvira, az egyes jegytulajdonosok nevét itt is be kell írni, de nem törődik a születési dátumokkal, és regisztráció sem szükséges hozzá: a megvásárolt jegyeket egyszerűen elküldi bármely megadott e-mailcímre, ahonnan png-képformátumban azonnal letölthetőek. Ilymódon a távolból bárki más számára is vásárolhatunk jegyet, feltéve, hogy az illető rendelkezik mobilnettel. Az elvirás bénázás után frissítő a szlovák rendszer szellője, reméljük, egyszer utól fogjuk érni.

Úgyszintén frissítő, hogy Párkányból emeletes City Elephant indul személyvonatként Érsekújvár felé – meglepő ez nekünk akik arra szocializálódtunk, hogy a záhonyi sebesvonat olyan, amilyen, a nyolcvanason pedig a levetett ÖBB-s Schlierenek jelentik a szolgáltatás csúcsát.

Szigor uralkodik az amúgy kulturált vonaton, a jegyvizsgáló hölgy a žiak/student-jegyhez tartozó diákigazolványt elkéri, hosszasan vizslatja. Érsekújváron ötperces átszállás, Révkomárom felé Laminátka rángatja a három átépített, klimatizált Y-kocsiból álló személyvonatot. Az itteni kalauz is beolvassa a png-ket, de ő – gondolván, hogy Párkány és Újvár között már ellenőrizték a jogosultságot, nem firtatja a diákigazolványt. A pálya itt vacak, Bajcs-állomáson ötkilométeres tempóban csorgunk át, Révkomárom viszont kultúrált, tiszta, a szokásosan nagy belmagasságú állomási csarnok, figyelemreméltó freskókkal a falakon: próbálom megfejteni a mondanivalót, valószínűleg az urbánus-népi szembeállásról lehet szó, mert míg az egyik oldalon munkásruhás ifjak egy hajómodellt szemlélnek, vele szemben szólnak a hangszerek és népviseletben ropják a táncot.

Komáromi program elvégezve, gyaloglás oda-vissza megvolt a hídon, az elgázolást kockáztatva, a telefonomba temetkezve veszem meg a visszaúti jegyeket a szlovák szakaszra. Ezúttal hét-nyolc kocsival birkózik a Laminátka. Ugyanaz a jegyvizsgáló jön, de most kukacoskodik: elkéri a diákigazolványt, majd hosszan magyaráz valamit szlovákul, amiből a žiak, azaz a diák érthető, a többi nem, magyarul nem beszél. Egy útitárs ugrik be alkalmi fordítóként, így megvilágosodik a probléma: a magyar diákigazolvány nem jó, szlovák kellene, illetve csak a szlovák diákoknak jár az 50 százalékos kedvezmény. Vegyünk új jegyet! Széttárom a kezemet, euró nincsen nálunk, ő pedig nem fogad el bankkártyát. A rosszindulat azért nem határok nélküli, egy idő után otthagy minket, kérve, hogy Érsekújvártól Párkányig már legyen teljesárú jegye a magyar diáknak.

Érsekújváron viszont megcsököm magamat: ha a finn nyugíjas EU-tag állam polgáraként ez egységes eljárásrend jegyében ingyen utazik Magyarországon vonattal, akkor a magyar diák valószínűleg Szlovákiában is diák. Az egyelőre semmivel sem alátámasztható önfejű viselkedés bejön, Muzsla tájékán jön a kalauz, nagyon jókedvű, csak rápillant a telefonomra és ellustul, int, hogy minden rendben.

Párkányban a szokásos negyedórás várakozás, befut az EC Varsóból. Szobig némi szürkezónás nyomottság a jegyhiány miatt, onnan pedig már rendelkezésre állnak az Elvirán Vácig megvett jegyek, de összegezni azért jut idő:

• Egyrészt, hol vannak már a régi szép idők, amikor a magyar-román határátmenetben a Biharpüspökiben az egész vonat leszállt, hogy megrohamozza a jegypénztárat román belföldi jegyekért! Papír és készpénz érintése nélkül a vonatról organizálhatjuk magunknak a jegyeket minden viszonylatban, kényelmesen legálisan.
• Márészt, fentiek ismeretében nem nagyon érthető egy funkcionálisan már nem is létező határvonal jelentősége a vasúti díjszabásban. Miért nem lehet Vácról, vagy akárhonnan hétvégén, legálisan elutazni egy határon túli állomásra? Belerokkanna a MÁV-Start, ha saját szakállára belföldi jegyet adna ki Párkányig? Belerokkanna bármilyen IT-szakmunkás, ha az Elvirán a belföldi jegyhez hasonló egyszerűséggel lehetne nemzetközi jegyet venni? Belerokkanna...stb.?
• Utól lehetne végre érni az Elvirával az ikvc.slovakrail.sk.-t? Mikor várhatjuk, hogy az Elvira nem csak a linket, hanem magát a jegyet is elküldi nekünk? Ha lehet, nem pdf-ként, hanem képformátumban!
• A vonat állítólag kényelmesebb az autózásnál. Ez így is van, ami az utazásnak azt a részét érinti, hogy ülök a fülkében és lógatom a lábamat. Ha viszont bizonytalanság van a szabályozásban, egy adott előírás így, úgy, és amúgy is értelmezhető, exponenciálisan nő az idegeskedés aránya a közúti őrültekházához képest. Tehát megint csak szavak vannak, duma, amelyet nem követnek tettek. Az ideme valkom egyelőre csak lózung!

És ez még akkor is így van, ha időközben utánanéztem: a szlovák vasút szerint sincsen különbség magyarországi és szlovákiai iskolában tanuló diák között, mindkettőnek ugyanaz a kedvezmény jár.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!