Óriás cargók, kis regionálisok: Farnborough, keddi üzletek
A kötések összértéke 12 milliárd dollár körüli, a jelentősége az összegnél is fontosabb. Ami a gyártót illeti: a 777-esekkel kapcsolatban komoly gond volt, hogy a jövőre először repülő 777X-sorozat gyártásának beindulásáig kitartanak-e a 777es megrendelések, vagy lesz egy költséges „lyuk”, amikor a gyártósor le kell, hogy álljon, amíg az új típussal nem indulhat be az összeszerelő sor. Ezért aztán minden 777-es megrendelésnek megvan a maga jelentősége abban, hogy az everetti vonal folyamatosan működhessen. A másik fontos fejlemény, hogy ismét meghosszabbította egy üzlet a 747-esek sokévtizedes élettörténetét, kétségtelen, hogy a karrier vége felé kizárólag az ikonikus Jumbo modernizált F-változatára kap újabb és újabb megrendeléseket, de hát ennek is megvan az érthető magyarázata a gép terhelhetőségének, hatótávolságában, abban, ahogy az orr felől is meg lehet pakolni. Mint ismert, az elmúlt hónapokban Budapesten is nőtt a 747-esre épülő áruszállító járatok száma, mégpedig a Volga-Dnepr csoport egy másik tagja, az AirBridge Cargo révén.
Érdekes mód a második nap másik szenzációja a polgári jetek világának ellentétes pólusa volt: a regionálisok világában történtek nagyértékű és nagy darabszámú rendelések. A főszereplőnek megintcsak van köze az amerikai gyártóóriáshoz, hiszen alakul az Embraer és a Boeing közös vállalata a brazilok regionális gépeinek közös gyártására: nos, talán ez a háttér és segíti már most eladásaiban a brazilokat. Az amerikai Republic Airlines száz gépre adott fix rendelést és további százra jelentett be vásárlási jogot, nos az első két nap Farnborough-ban ez volt példányok mennyisége szerinti legnagyobb üzlet. A rendelés egyelőre E175-ösökre szól, de konvertálható az új, modernizált E2 változatra is. Az Azul és a kuvaiti Wataniya majd a Helvetic és a Mauritania Airlines lekötéseivel együtt egyetlen nap vagy háromszáz gépe kelt el az Embraernek.
Érdemes megjegyezni, hogy a közvetlen versenytársak, a Bombardier Q400-asa és sorozata illetve a az ATR a szalonon még eddig nem kötött üzletet. Megszületett azonban az első Farnborough-ban szentesített szerződés az Airbus legkisebb, igazából regionális keskenytörzsű típusára, az A220-asra. A vásárló érdekesmód egyelőre névtelen, legalább is még nem jelentették be, milyen logo és brand alatt fut majd az az új amerikai légitársaság, amely számára hatvanat kötöttek le. Annyit tudni, hogy a cég alapítója ugyanaz a David Neeleman, aki az Azul alapításában is kulcsszerepet játszott.
Ugyancsak arctalan-névtelen volt a másik, második napi nagy Airbus kötés: a már szokásos „undisclosed” anonimitásba rejtőző vásárló száz a neo-sorozathoz tartozó 320-ast és 321-est kötött le szándéknyilatkozat formájában. És volt még egy ismeretlen vevő, amely nyolcat vásárolna a szélestörzsű A350-esből.
Három lízingcég is vásárolt Boeingokat, a GECAS (a General Electric vállalata) szintén freightereket vett, illetve kötött le, de keskenytörzssű 737-eseket, az Air Lease húsz MAX 8-ast vett, opciókkal együtt hetvenöt példányt, plusz három 787-est is, az Aviation Capital Group további húsz modernizált keskenytörzsű Boeingra tart igényt.
Vagyis bőven termett babér, immár nem is csak a két legnagyobbnak, a szalon második napján is. A megrendelt gépek teljes darabszáma két nap után már opciókkal együtt átlépte az ezres határt, az üzlet a jelek szerint jobban pörög, mint tavaly Párizsban. A teherszállítók meglepően magas aránya pedig azt tükrözi, hogy az egyébként a beszerzésekben nagyonis megfontolt társaságok a jelek szerint bíznak a világgazdaságban, abban, hogy lesz mivel telepakolniuk a gépeiket a következő évtizedekben is.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
