Tüntetés és Malév-búcsúztató – egy új társaságért
Végtelenül furcsa hangulatban gyülekeztek malévosok és szimpatizánsok kora délután a Lurdy-ház három bejáratánál, és benne is – nem volt tökéletes a szervezés, de hát egy járatot elindítani kicsit más, mint egy tüntetést. A hangulat pedig különös keveréke volt egy igazi demonstrációnak és egy baráti légkörű vállalati találkozónak: sokan sokaknak örültek, olykor láthatóan rég nem látott kollégák, ismerősök találkoztak – tüntetni. Tényleg itt volt mindenki, irodaiak, az előtéren dolgozók, a hajózók, és a vezérkar is.
A beszélgetések is változatos volt a hangulatuk várakozás közben. Valaki azt magyarázta, hogy „a Malévot módszeresen lerabolták”, máshonnan egy egykori emlékezetes kitelepülés sztoriját hallotta az ember, a harmadik csoport viszont azt latolgatta keserűen, hogy ilyen speciális szakmákkal hol helyezkedhet el valaki.
Volt, aki egyenruhában érkezett, kapitányi vagy első tiszti csíkjaival és tányérsapkában, a lányok főképp a kendőjükkel jelezték a hovatartozásukat, rengetegen öltötték magukra azt a bizonyos ponchoszerű malévos vásznat, amit a helyszínen lehetett kapni, és akadt, aki egyszerűen kitette malévos jelvényét a kabátjára. Az ACE-sok meleg dzsekije jól fogott az erősödő hidegben, sok nyugdíjas persze civilben érkezett, közülük néhány azért bőven kiemelkedett a sokaságból, mint a legendás pilóták egyike, Soma kapitány, Somogyvári József, vagy az egykori terminálfőnök, Petőfalvi Béla.
Igen, a vezérkar is eljött: Berényi János és Limburger Lóránt is ott toporgott a Lurdy malévos bejáratánál a tömegben, a névjegycserék közepette pedig volt néhány nem túl derűs viccelődés arról, kinek meddig érvényes a kártyája. Berényi János röviden válaszolt az iho/repülés kérdéseire is: a Malév most még létezik, de a felszámolás hamarosan megindul, és a felszámolás végére nullára írják a céget. Épp ezért fontos ez a demonstráció, mert ahogy eltűnik a Malév, valóban meg kell indítani egy új nemzeti légitársaság felépítését – mondta az iho/repülésnek a Zrt. elnöke.
Az újrakezdés jegyében beszélt a demonstrációt szervezők egyike, Lévai Péter is, annak a weboldalnak és facebook-csoportnak az egyik elindítója, amely társadalmi üggyé, civil mozgalommá akarja tenni egy következő nemzeti légitársaság megalapítását. Lévai stílszerűen egy jégtelenítő kocsi tetejéről mondta el, hogy eddigi nyilatkozatukra sokezren reagáltak, külföldről is. Jelezte, hogy a kezdeményezők véleménye szerint egy új, sikeres nemzeti légitársaság az ország felemelkedését szolgálja, viszont ezért a jelenlévőknek, a társadalomnak kell tenni, mert nagy megmentő nincs a láthatáron. A kezdeményezők nyilatkozatukban külön szólították fel cselekvésre az üzletembereket és azokat, akik az országgyűlésben ülnek: utóbbiaknak címezve fogalmazott Lévai úgy, hogy: „Ők valamikor azt mondták: merjünk nagyot álmodni. Hát most mi merünk.”
A többezres tömeg rendőri felvezetéssel és zárással indult a Rákóczi (Lágymányosi) híd felé, hogy azután a budai rakparton a Gellért térig vonuljon. Tudósítónkat több demonstráló arra kérte: adjuk át köszönetüket a Kandó-Traxx mozdonyvezetőjének, aki a Rákóczi hídon átmenve végig nyomta a kürtöt és integetett. A Facebookon egyik kommentelőnk is hasonló élményről számolt be: „Pont a Lágymányosi hídon voltatok, amikor szemből jöttem, és együttérzés gyanánt végig dudáltam, és nyomtam a like-ot. Rengetegen visszaintettek, jó érzés volt. Aztán kimentem Ferihegyre gyertyát gyújtani.”
A Gellért térre érve pedig egy a Duna fölött áthúzó kisgépes kötelék (Malév, CentroPlane) és egy Malév-transzparenst húzó minihelikopter váltott ki komoly érzelmeket a repülés iránt elkötelezett résztvevőkből. Sőt, mintha egy lassan és alacsonyan épp ott forduló 747-es cargogép is azzal erősítette volna a tüntetés mondandóját, hogy: repülni muszáj.
