Új szállítási folyosó a Perzsa-öböl és a Fekete-tenger között?

Irán tárgyalásokat folytat Georgiával (Grúzia), Örményországgal, Azerbajdzsánnal, Bulgáriával és Görögországgal egy új multimodális korridor létrehozásáról. Egyelőre azonban több a nehezítő körülmény, mint a várható előny.

A Perzsa-öböltől a Fekete-tengerig vezető folyosó vasúti és tengeri szállítási kapcsolatokkal kötné össze a két térséget. A projekt ambiciózus, tekintve az útvonalon található országokat érintő bonyodalmakat.

Az iráni gazdaságdiplomáciai miniszterhelyettes, Mehdi Safari nemrégiben elmondta: már zajlanak a tárgyalások az érintett országok között. Úgy látják, a régió országai és a világ többi része közötti kereskedelmet elősegítő, különböző útvonalakat kínáló fontos közlekedési folyosó már jövő májusban üzemelhet. De mennyire valósítható meg egy ilyen korridor, és miért van szüksége Iránnak egy ilyen új kapura, ha más beruházások is prioritást élvezhetnének a régióban?

A szakember szerint a vasúti árufuvarozás főszerepet fog betölteni a folyosón. Ez az észak–déli irányú vasútvonal az Irán északnyugati részében fekvő Julfa városából fog indulni, majd az azeri exklávén, a Nahicseván Autonóm Köztársaságon keresztül vezet tovább az örmény fővárost, Jerevánt érintve a grúz főváros Tbilisziig. Az új Nahicseván–Jereván vonal kiválthatja a jelenlegi, Jerevántól az iráni–örmény határnál található Megri városáig vezető, ám költségesen és körülményesen használható vasútvonalat. Ez a lépés döntő fontosságú mérföldkő lehet a Perzsa-öböl–Fekete-tenger korridor teljes megvalósításához. Az Irán déli részén, a Perzsa-öböl partján fekvő Bandar-Abbász kikötője központi szerepet tölt be a tengeri szállítás terén.

A projektnek azonban egyelőre több nehézsége látszik, mint amennyi előnyt kínál. Az egyik ilyen, hogy az iráni infrastruktúra meglehetősen elégtelen. A legfőbb probléma az ország északnyugati részén, a  Kaszpi-tenger partján, az azeri határnál fekvő Asztara és az attól délkeletre, szintén a Kaszpi-tenger partjánál található Rast városa közötti vasúti összeköttetés hiánya, így továbbra is jelentős kamionforgalom szükséges az Azerbajdzsán és Irán közötti, közúti-vízi kombinált áruszállításhoz.

Jóllehet Azerbajdzsán, Georgia és Örményország között több vasúti összeköttetés is rendelkezésre áll, ezeknek a vonalaknak viszont jelentős hátrány okoz az Örményország és Azerbajdzsán közötti szürke zóna politikai feszültsége. Ráadásul az Egyesült Államok Iránra kirótt szankciói gyakorlatilag még akkor is lehetetlenné teszik a kapcsolatok fejlesztését, ha minden más tényező ideális lenne.

Egy a Perzsa-öböltől a Fekete-tengerig vezető, teljesen funkcionáló korridor elindítása jelenleg egy megvalósult álomnak hangzik. Egy ilyen összeköttetésben óriási potenciál rejlik, mivel két egymástól távol álló, de nagyon erős gazdasági övezetet kapcsol össze, azzal a lehetőséggel, hogy északi irányban Kelet- és Nyugat-Európa felé, déli irányban pedig India felé terjeszkedhet tovább. A beruházás elősegítheti más regionális projektek, például a Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési Folyosó (INSTC) fejlesztését is, és India is felkerülhet Közép-Ázsia szállítási térképére, európai és oroszországi összeköttetésekkel. A projekt ebben az értelemben ésszerűnek látszik.

Egy kérdés azonban mégis felmerül: miért akarna Irán egy problémás területeken keresztül vezető multimodális korridort létrehozni, ha Törökországon keresztül is elérheti a Fekete-tengert? A válasz meglehetősen bonyolult. Habár Törökország és Irán együttműködik, a két ország között valamilyen szintű érdekellentét áll. Kapcsolatuk az utóbbi időben feszült, mióta a törökök, jóllehet nem hivatalosan, de akadályozzák Iránt abban, hogy vasúton elérjék Európát. A probléma gyökere az Örményország és Azerbajdzsáni közötti ellentét, mely a legfőbb oka a Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési Folyosó stagnálásának is. Irán közel áll ahhoz, hogy Örményországgal együttműködjön, Törökország viszont Azerbajdzsánt támogatja, így Iránnak szüksége van egy kerülő útvonalra. A beruházás legnagyobb akadálya az úgynevezett Nagorno-Karabak konfliktus: a Kaukázus déli részén található, vitatott hovatartozású, 11 ezer 500 négyzetkilométer területű Hegyi-Karabah (más néven Arcah) Köztársaság, mely de facto Örményország, jogilag viszont Azerbajdzsán része. Törökország kulcsfontosságú érdekelt fél a konfliktusokban, ráadásul feljogosítja Azerbajdzsánt arra, hogy legyőzze Örményországot és blokkolja az iráni–örmény határt – számol be a Rail Freight.