Villamossal Óbudára
Az 1868-ban megnyílt Fő téri lóvasutat csak bő harminc évvel később, 1898-ban villamosították. Újabb évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a városrész központján túl is lefektessék a síneket. Az akkor már Budapesti Közúti Vaspálya Társaság nevű BKVT a század elején jelentős járműparkbővítésbe kezdett: nyolc különbözõ motor-, illetve pótkocsitípusból csaknem 500 járművet vásároltak, de a kocsiszíni férőhely kevés volt. Az 1900-as évek elején három új kocsiszín épült, köztük 1907-ben az óbudai. Ez a kocsiszín ideális volt az év elején, január 10-én elindult Vörösvári úti, majd az 1913-ban megnyitott Bécsi úti, végig kétvágányú villamosvonalak kiszolgálására. A kor közlekedésszervezési szokásainak megfelelően a várost körbejáró, maratoni viszonylatot, az 1910-ben 7-es számot kapott Óbuda–Lajos utca–Margit híd–Váczi körút–Ferenc József híd–Budai rakpart–Fő tér–Lajos utca–Óbuda körjáratot indították az új végállomásról. Szintén a korabeli rendszernek megfelelően az ellenkező irányba köröző szerelvények 9-es viszonylatszámmal jártak: ez a szám egészen az 1986-os megszüntetésig a rakparti villamosé volt.
A tízes években a 7/9 ellenirányú körforgalom megszűnt, a 7-es a Vörösvári úti végállomástól a Nyugati pályaudvarig, a 9-es a Népligetig, a 11-es a Közvágóhídig járt. 1922-ben alakult meg a fővárosi tulajdonú BSZKRT, a magántársaságok építette, egymást kerülgető villamosviszonylatok útvonalának racionalizálása folyamatosan átrendezte a főváros közlekedési térképét. 1928-ra a Vörösvári úton már csak a 7-es maradt, de a Nagykörúton át a Boráros térig közlekedett. A harmincas években a 72-es jelzésű kocsik a Margit híd budai hídfőjétől indulva kerülték meg Óbudát, a mai 17-es vonalán jutottak el az Óbuda kocsiszín előtti végállomásig, majd a Vörösvári úton át a Fő térig közlekedtek.
Érdekes színfoltja volt Óbuda közlekedésének az 1933-ban elindult, és a háború végéig közlekedett trolibusz, a Bécsi út–Vörösvári út sarkától az óbudai temetőig járó trolik járműtelepe (ezzel az első budapesti troligarázs) Óbuda kocsiszín egy kis, elkülönített része volt.
A második világháború után a 72-es belső végállomását a Margit hídtól a Batthyány térre, az újonnan megépített Kossuth híd budai hídfőjéhez helyezték át, a Batthyány tér és a Zsigmond tér között 72A jelzéssel betétjárat is közlekedett. A belső végállomás végül 1947. november 16-án, a Margit híd átadásakor került vissza régi helyére. A trolibusznak – bár soha többet nem járt Óbudán – még egyszer fontos szerepe volt az itteni közlekedésben. 1949-ben indult újra a troli Budapesten, és Sztálin születésnapja alkalmából az első viszonylat a 70-es számot kapta, a többi tervezett trolivonalnak folytatólagos számozást (71-től) szántak. Emiatt több villamosjáratot át kellett számozni, az óbudai 72-es 11-esként folytatta pályafutását.
1950. november 7-én megnyílt az Árpád (Sztálin) híd. A rajta áthaladó villamosvonal a nagy októberi szocialista forradalom 33. évfordulójának tiszteletére a 33-as számot kapta, és eleinte az új hídon és a Róbert Károly körúton keresztül a Váci útig, majd 1954-tõl a Marx téri végállomásig közlekedett 1800-as, később 3600-as típusú („Stuka”) villamoskocsikkal. A vonal betétjárata, a 33A, idõszakos járatként, a Flórián tér és a Váci úti végállomás között szállított utasokat, szintén szóló motorkocsis üzemmel. Az alapviszonylatra azonban a hetvenes évek elejétõl motor+pót összeállítású szerelvényeket állítottak be. Mivel az óbudai fejvégállomáson ezek a szerelvények nem tudtak megfordulni, a menetirányváltás a kocsiszín területén épült hurokvágányon keresztül történt.
A nyolcvanas évek legelején kezdték meg az Árpád híd szélesítését és ehhez kapcsolódóan a Flórián tér átépítését. 1981. január 17-én megszűnt a Vörösvári út két viszonylata, a Margit hídig közlekedő 11-es és a Marx téri 33-as. A felújított hídon 1984. november 6-án indult el az 1-es, a Bécsi út–Vörösvári út kereszteződésétől első ütemben a Lehel útig közlekedve.
1996. március 31-én Óbuda kocsiszínt bezárták, a villamoskocsikat szétosztották a többi kocsiszín között; a 17-esre kiadott MUV (két vezetőállásos, felújított UV) kocsik Száva, az 1-es Tatrái pedig Angyalföld és Baross állományát gyarapították. A kocsiszín épülete sokáig üresen állt, majd a BKV eladta.
