Volt-nincs vas
Az első képet nézegetve igazából semmi különöset nem láthatunk: egy párás novemberi napon, egy teljesen klasszikus Szili közelít vegyes tehervonatával a Elem–Szerencs utcai átjáróhoz, hogy néhány méterrel odébb kikanyarodjon a Körvasútra. Ám a figyelmesebb szemlélő (pláne ha a kötöttpályás járművekre van kihegyezve a szeme) a kitérő után a vastelepre kanyarodó vágányt követi, egy nem odavaló tárgyat fedezhet fel.
Nosza, nézzük meg közelebbről! Tulajdonképpen akár a vonat ablakából is észrevehettük volna...ekkor már a vasútbarátban beindul a kisördög: milyen jól mutatna a kertben egy ilyen, még ha nem is villamos, „csak” egy pótkocsi. Berendezhetné hobbijának, terepasztalt építhetne benne, asztalkát készítene belé padokkal és meghívhatná oda barátait borozni vagy sörözni.
El is néztünk a vashulladék-telepre már csak kíváncsiságból is, hogy eladó-e és ha igen mennyiért ez a jármű. Kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy a villamos nem eladó, a tulajdonosnak tervei vannak vele, de nem darabolják fel, sőt várnak még hozzá másikat is. Ezzel némileg megnyugodva, arra gondolva, hogy máshol még új életet kezdhet ez vasdarab, távozhattunk.
Az első képet nézve józan paraszti ésszel azt gondolhatná az ember, hogy a kocsit saját lábán tolták be az iparvágányon, de a telepen látható volt, hogy biztos nem így érkezett, noha vágányok megvannak még a telepen belül is, de a nyomvályúkat már feltöltötték betonnal. Az 5940-es kocsi láthatólag nem közvetlenül a forgalomból érkezhetett, az egyik oldalán lévő dekorációból következtetve valamelyik gyorsétkezési láncnál lehetett kiállítva parti-kocsiként a gyerekek örömére.
Talán sokan emlékeznek még a hetvenes évek közepén készült remek ifjúsági filmsoroztra, az Utánam srácok-ra, amelynek az egyik főszereplője is egy öreg tuja volt, amely a diósgyőri vasgyár udvaráról a kohótól megmenekülve egy kertben kelt új életre.
Néhány hét múlva visszatérve a fémtelephez sajnos már nem láthattuk az 5940-es UV-pótkocsit, mégis lángvágók martalékává vált. Kérdésünkre azt felelték, nem jöttek össze a tulajdonos tervei.
Az 5940-es pályaszámú pótkocsit az FVV (Fővárosi Villamosvasút) 1951-ben szerezte be a győri Magyar Vagon- és Gépgyártól. 1970-ben a vágóhídi UV-műhelyben UV szerelvénybe csatolhatóvá alakították át. A kocsi a nyolcvanas évek közepétől Budán szolgált, majd 2007. augusztus 20-án a Szabadság hídon áthaladó utolsó UV szerelvény része volt (a 3816-os és a 3836-os motorkocsik közé csatolva). 2007. november 11-én selejtezték, utána még négy évet létezett.
