Arra a kis időre?
A millennium évében, 1896-ban indult meg a forgalom Budapestről (Ferdinánd tér, a mai Lehel tér) Újpesten át Rákospalotáig – azaz a népszerű nevén „Búrvasút” (Budapest–Újpest–Rákospalotai Villamos Közúti Vasút). Érdekes módon először a „B” jelzésű, megyeri vonal nyílt meg, két hónapra rá követte az „A” jelzésű palotai. A váci vasútvonal fölött egyvágányú felüljáró épült a villamosoknak. A közút sorompós átjárón keresztezte a vasutat.
A háborús pusztítások a palotai villamos felüljáróját sem kímélték meg, viszont egyszerű szerkezete miatt hamar újjá is tudták építeni: 1945 májusára már teljes hosszában közlekedett az akkor még 90-es számot viselő villamos. A hatvanas években az erősen megnövekedett forgalom ellátására az egyvágányú villamosfelüljáró és a sorompós közúti átjáró igen szűknek bizonyult. Az észak-pesti közlekedésfejlesztési tervek egy széles, közút és villamos számára egyaránt használható hídban gondolkoztak. 1971 októberének elején meg is szűnt a felüljáró forgalma, Rákospalotát villamossal a sűrített 12-es járaton lehetett elérni, az Árpád úti 55-ös a Víztoronyig járt. Az új felüljáró építése bő három évig tartott: 1974. november 7-én adták át a forgalomnak. Villamos alig több mint tíz évig, 1985. május 31-ig közlekedett rajta, de a síneket csak 2001 augusztusában bontották el.