blog

Púpos, retró Bézé, múzeumvasút a szebb időket is megélt 81-es vonalon.

Utolsó forgalmi napjain azokon a vonalakon tűnik majd fel egy-egy napra, amelyeken egykor évtizedes távlatban meghatározó volt a jelenléte.

Vietnám, Hanoi, Thang Loi Hotel. Hivatalos kiküldetés egy vakcinaüzem felépítéséből kifolyólag.

Az 50-es, 60-as évek Magyarországa. Szegénység mindenfelé. Akinek van egy kis földje, annak könnyebb, mert legalább az élelmiszert megtermeli a családnak. Iparcikkre nem, vagy nagyon kevés futja. Igaz, iparcikk meg alig kapható. Így tehát a rendszer egyensúlyban van. Persze a konszolidálódó szocializmus 1962 után már érezhető javulást hozott, a háztáji gazdálkodás pedig egyenesen a falu modernizációjának motorjává vált.

Ügyes leszállás 35 éve Moszkva szívében egy Cessnával. Hogy Rust oda jutott, az a szovjet légvédelem csődje volt, hogy miképp alakult később az élete, az viszont az ő kudarca.

Érettségi után kerültem a Tungsram Rt. Gépértékesítési Főosztályára. Mint zöldfülű, gyorsan kitanultam sok mindent, elvégeztem a szükséges iskolákat, így elég hamar a fővállalkozási osztálynál találtam magam. Professzionális tudású, több nyelven beszélő emberek vettek körül, akik kívül, belül ismerték az „Izzó” képességét.

Az N19-es nosztalgiavillamos ernyedetlenül közlekedik, ezen a hétvégén gumikerekes társai is csatlakoznak a retrohullámhoz.

A New York-Párizs repülés, 95 éve: hősiesség, rekord – és a modern aviatika előjátéka.

Ezúttal is a tegnap világába, a múlt század nyolcvanas éveibe röpítem kedves olvasóimat. Egy nagyon rövid kis történetet fogok elmesélni meglehetősen hosszú bevezetővel, amely valamikor 1980 forró nyarán játszódott.

Amikor 1990 szeptember elsején elkezdtem dolgozni a Mávtransspednél, az akkori „öregek” azt mondták, hogy a hőskor a „táskás speditőr” időszak volt.

A Szentpétervári Vasútmérnöki Egyetem elvégzése után nem sok időm maradt az öt év gyűrődéseinek kipihenésére. Június végén hazajöttem a család nagy örömére, augusztusban megnősültem, és 1974. szeptember 4.-én megkezdtem vasúti pályafutásomat.

A Zöld Dunakanyar Program keretében újabb nyolcvan fecskebölcsőt kapott a vasúttársaság, aminek közel a felét már felszerelték a Dunakanyar négy megállójában.

A hó élesen ropogott Ilonka cipője alatt, amint kilépett a tanya kiskapuján. Szerette ezt a hangot, olyan tiszta és üde volt, mint maga a frissen esett hó. A decemberi éjszaka csendjében megnyugtatóan hatott. Lépteit szaporította volna, de a göröngyös gyalogút azt nem engedte, így hát óvatosan, de határozottan szedte lábait. Csak a vasútig jussak el – gondolta, ott már a kocsiút határozott vonalvezetése biztonságot kölcsönöz a további haladáshoz.

Szomorú apropóból törtek elő a raaberspedes emlékek...

Hiába volt pocsék az idő, a rajongóknak az ilyesmi nem szegi kedvét.