Egy délután a (vasút)múzeumban
Elmúlt Szentivánéj, a nyári napforduló ünnepe, a legrövidebb éjszakájú nap, és mint minden éven, 2019-ben is megrendezték június 22-én, immár tizenhetedik alkalommal a Múzeumok Éjszakáját. Az idei év fő gondolata, kiemelt tematikája a digitalizáció és az utazás volt. Az országos programsorozathoz most is számtalan intézmény és cég csatlakozott, köztük a MÁV csoport, a GYSEV, a BKV, valamint az Északerdő kisvasútjai, már csak az utazás témájának okán is. A nemzeti vasúttársaság több helyen kínált délutáni és esti programokat, többek között Miskolcon, Szegeden, Szentesen és Budapesten, bepillantást engedve a vasút kevésbé ismert életébe is. A borsodi megyeszékhelyen a fűtőház és a környéke szolgált központi helyszínként, de a Tiszai pályaudvar is tartogatott csemegéket. A szerző ezeken a helyszíneken nézett körül.
A fűtőház szombaton délután kettőkor nyitotta meg kapuit. A vasúttársaság kicsik és nagyok számára is rengeteg látványosságot kínált, az egyes kiállítási helyszínek között kordonok és táblák irányították a látogatókat. A Kinizsi úti főépületbe belépve modellvasúti terepasztal várta az érdeklődőket. Ezt követően az úgynevezett szénparton átvágva, szinte megszámlálhatatlan fenntartásból kivont vagy selejtezett mozdony (Szilik, Csörgők, Dácsiák, Bzmotok) és néhány vasúti kocsi mellett elhaladva lehetett eljutni a miskolci vasút légójához, mely a körfűtőház nyugati végén található. A légoltalmi óvóhelyen körülbelül félórás idegenvezetéssel repítettek vissza a múlt század hatvanas-hetvenes éveinek hidegháborús valóságába.
Néhány lépéssel arrébb, a dízelmozdonyok honául szolgáló körfűtőháznál aztán volt minden, mi szerszámnak ingere: többnyire üzemképtelen, javítás alatt álló Bzmotokba, remot Dácsiákba (478-as sorozat, ex-M47), Szergejbe (628-as sorozat, ex-M62), Csörgőbe (418-as sorozat, ex-M41), Mazsolába (288-as sorozat, ex-M28) lehetett felmászni. Aki még nem látta volna egy dízelmozdony motorját, most bepótolhatta: a járművek mellett kiállították a „szívüket”, vagyis a mozdonyokat éltető dízelerőforrásukat is. Habár így a nyári hőségben már nem nagyon tud elképzelni az ember méteres hófalakat, beizzítottak egy Unimog-alapra épített hómarót, kvázi demonstrálva, hogyan is bontja le a szerkezet télen a nagy hótorlaszokat – igaz, ilyenre az elmúlt években már csak igen ritkán kerül sor. Az egyik Bz-ben mozdonyszimulátort is berendeztek, melyen egy-egy megállónyi távolságon lehetett kipróbálni a vasúti járművek terelgetését. A kicsik nem is nagyon restellték kipróbálni. Lehet, hogy közülük kerülnek majd ki a jövő mozdony- és motorkocsivezetői?
A villanyszín előtt a MÁV Nosztalgia Kft. járműserege vonult fel. 2019-ben sem maradt Nohab nélkül a közönség, idén az M61 020-as hozták el. A kultikus mozdonytípuson kívül elhozták a nemrégiben felújított 209-es Púpost, az egyetlen Nagybobót (A25 016), egy nosztalgia vasúti kocsit, sőt az egykori Mecseki Szénbányákban használt, 1914-es évjáratú, II. pályaszámú villamos mozdonyt is, melyet általában a Vasúttörténeti Parkban szokott lenni kiállítva. A korszakok teljes ellentéteként a többcélú teres IC+-kocsik első, tavaly épített példányát is kipróbálhatták a látogatók. A magánvasúti szektort a miskolci Bobó Kft. képviselte egyetlen Búvárjával (468 001), valamint egyik ipari Bobójával (449-es sorozat, ex-A25).
A villanyszínnél egy forgóvázjavításon áteső Szilit (431-es sorozat, ex-V43) emeltek a magasba, több másik társának, valamint egy ÖBB-tulajdonú Taurusnak (1116-os sorozat), és egy Ganz-Hernyónak (414-es sorozat, ex-BDVmot) a vezetőállásába és gépterébe pedig be is lehetett menni. A két szín között a fordítókorongon lehetett mini-körutazást tenni.
A fűtőház keleti végén több kisebb kiállítást is megtekinthetett a nagyérdemű. Az egyik teremben vasutas egyenruhák, egy másikban amatőr festők művei sorakoztak, a szoborgőzös kocsija pedig vasúti relikviák gyűjteményének adott helyt – a Tiszai pályaudvar pénztárcsarnokában is hasonló, igencsak értékes vasúti magángyűjtemény ereklyéiből álló kiállítást rendeztek be.
A szervezés legnagyobb negatívumaként azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy a fűtőházhoz való kijutás a Tiszai pályaudvarról meglehetősen körülményes és időigényes. Amíg például hat évvel ezelőtt, a 2013-as Múzeumok Éjszakáján óránként többször is fordult az érkező vagy távozó látogatókkal egy Bz-motorkocsi a Tiszai és a fűtőház között, idén a MÁV nem kedveskedett ilyetén szolgáltatással. Ezért aki vonattal érkezett, az vagy veszélyes módon, a vágányok mellett-között gyalogolva, vagy pedig járdán, jókora kerülővel, cirka húsz percet sétálva juthatott el a helyszínre. Ráadásul a pályaudvaron is csak a helyi kiállításról volt plakát, az attól néhány száz méterre zajló fűtőházi programokról semmi sem számolt be. Ennél több kritika azonban nem érheti a ház elejét, sőt: a hat évvel ezelőtti rendezvényen például nem voltak elkerítve szalaggal a helyszínek, pedig így jóval biztonságosabbak és egyértelműbbek a helyszínek közötti útvonalak a látogatók számára – és persze a rendezők számára is, mivel a veszélyes vasúti üzem a szórakozás közben sem állhat le teljesen.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
