Porschéval a repülő és a szuperexpressz ellen

Szó és a kép innen az övék!

Amikor a Discovery Channel megrendelt egy sorozatot az addig csak weben létező Attraktorból, már rengeteg ötletünk volt, és a szervezésük is jól haladt. De hirtelen több téma is meghiúsult különböző okokból, és egyszer csak már meg se volt mind a tíz epizód. Kicsit megszeppenve kezdtünk a hiányzó részen ötletelni, amikor egy régi tervünk került elő, először elég homályosan: versenyezzünk. Ilyesmit már csináltunk, amikor a Balatont kerültük meg egy benzines és egy elektromos autóval, ami egyrészt érdekes és tanulságos volt, másrészt nagyon élveztük a forgatást. Szóval ebből indultunk ki, csak valami nagyobb szabásút akartunk.

A nagyobb szabású nagyobb távolságot és még komolyabb járműveket jelentett. Így jutottunk el a szuperexpresszig és a repülőig. És hogy még érdekesebb legyen, egy autót is be akartunk vonni a versenybe, így a verseny mellett három gépet is be tudunk mutatni egyszerre (hiszen a műsor alapvetően erről szól). És az autótól még életszerűbb is lett a helyzet: ha el kell mennünk például Prágába, mivel induljunk?

De a helyszín nem lehetett Magyarország, hiszen itt nincsenek elég gyors vonatok, és autóval se lehet bármennyivel száguldozni. Logikus volt, hogy a helyszín Németország legyen, ahol az összes feltétel adott. Rajtnak és célnak Münchent és Frankfurtot (a belvárost) jelöltük ki, itt van értelme az összevetésnek, jár vonat és repülő is, a 400 kilométer se túl rövid, se túl hosszú. A Lufthansával és a Deutsche Bahnnal már jó kapcsolatban voltunk, már csak egy gyors autó kellett – Németországban értelemszerű választás volt a Porsche.

Előre nem tudtuk, mennyire lehet bonyolult elkérni egy Porschét, de miután megtaláltuk a megfelelő embereket, a dolog megdöbbentően flottul ment. Néhány email és telefon elég volt a beleegyezésükhöz (elhitték, hogy forgatócsoport vagyunk, és hogy a Discoverynek dolgozunk), de az autó átvétele még szürreálisabb volt. Egyszer csak megjelentünk a stuttgarti gyárkapuban, közöltük, hogy jöttünk a kocsiért, ők meg mondták, hogy oké, itt írjuk alá és itt a kulcs. De nem kértek papírokat, semmilyen azonosítást, igazolást, még azzal se foglalkoztak, hogy átadják az autót, csak menjünk, keressük meg a Carrera 4S-t a több tucat Porsche között a parkolóban, nyomogassuk a riasztót, amelyik villog, az a miénk. A kocsi visszavételekor sem csináltak nagyobb felhajtást, leadtuk a portásnak a kulcsot, és elköszöntünk.

Magát a versenyt valóban lefutottuk, csak az autós részt kellett másnap felvenni (hiszen nem volt harmadik műsorvezetőnk), de ott is az eredeti feltételek mellett dolgoztunk, mintha az autó élőben hajtana a győzelemért.

Első nap én ültem vonatra, Csaba repülőre.

A vonattal hamarabb el lehetett indulni, hiszen a pályaudvar a belvárosban van, és sűrűn jár. A reptérhez először el kell jutni, ráadásul ide a leggyorsabb közlekedési szintén a vonat, először tehát Csabának is a pályaudvarra kellett rohannia.

Az ICE 3-as vonat nemcsak elérhető, de gyors is, akár 300-zal is mehet. Igaz, Németországban is összesen két szakasz van, ahol ennyire felgyorsulhat, de az egyik pont München és Nürnberg között van, ami nekünk útba esett. A 300-as tempóról nem sokat tudok mondani, egyáltalán nem vettem észre, hogy ilyen gyorsak vagyunk, egyedül onnan értesültem, hogy láttam a sebességet mutató műszert, hiszen a vezető mellett álldogáltam (bár a sebességet több helyen jelzik a szerelvényen). Bárki nyilván nem mehet be a fülkéjébe, de mivel ez motorvonat, közvetlenül mögötte már utasok ülnek, csak egy üvegfal választja el őket egymástól – igaz, az üvegfal egy gombnyomásra homályossá válik, ha a vezető nem akarja, hogy az utasok lássák, mi történik előttük.

A repülőn óriási mázlija volt Csabának, mert azok után, hogy a forgatási engedélyt is viszonylag nehéz volt elintézni, mert hiába támogatta a projektet a Lufthansa, a pilóták nem akarták vállalni a rövid interjút, elég meglepő volt, hogy felszállás után egyből a cockpitbe tessékelték őket, hogy ott üljék végig az utat. Végig. Felszállástól leszállásig, ami a pilótafülkéből nézve összehasonlíthatatlanul szórakoztatóbb, mint hátulról, és az is kiderült, hogy amikor a repülő gyors, akkor nagyon gyors: kábé 12 percig haladtak maximális sebességgel, a többi a gyorsításra és a fékezésre ment el, de így sem volt fél óra a konkrét repülés. Kár, hogy a földön taxizgatás, a fel-, és leszállás, a ki-, és becsekkolás meg a városból ki- és bejutás sokat ront a helyzeten, szóval egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy melyik járművel lehet leggyorsabban Münchenből Frankfurtba jutni.

Az autó persze mindhárom jármű közül a leghozzáférhetőbb, azonnal el lehet vele indulni, Németországban még száguldozni is lehet vele, a Porsche csodálatos partner, ráadásul ebben lehet a legjobban érezni a sebességet: volt, hogy közel 300 kilométeres óránkénti sebességgel száguldozott vele Csaba, és az arcára merevedett vigyor alapján egészen más érzés ezt egy 400 lóerős szörny volánjánál átélni, mint egy nyugodtan sikló vonaton. És az autónak persze a hátulütői is nyilvánvalóak: dugóba kerülhet bárhol, bármikor. Igaz, útvonalat is szabadon módosíthat.

Hogy pontosan hogy alakult a verseny, milyen akadályokba ütköztünk, és ki nyert végül, azt megtudhatja, aki megnézi este az epizódot a Discovery Channelen.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!