Mégsem épül meg 2030-ra a Spanyolország és Marokkó közötti vasúti alagút

A jelenleg nyolc és fél milliárd eurós műtárgy eredetileg a két ország, valamint Portugália által közösen rendezendő focivilágbajnokságra nyílt volna meg. Most 2040-nel bezárólag jósolják az átadást.

Egy csaknem 300 ezer euróért (aktuális árfolyam alapján cirka 115 millió forintért) készített megvalósíthatósági tanulmány alapján – melyet a Gibraltári-szoroson át vezető vezetékes kommunikációval foglalkozó, a spanyol kommunikációs minisztérium felügyelete alatt működő Secegsa vállalat kérésére alkotott meg a német Herrenknecht cég – a gigaprojekt valamikor 2035 és 2040 között valósulhat meg reálisan nézve.

Az elemzés hosszú távon műszakilag megvalósíthatónak látja beruházást, megerősítve egy rendkívül összetett, víz alatti vasúti infrastruktúra kiépítésének lehetőségét. A szakértők úgy vélik, a projekt a világ egyik legambiciózusabb mérnöki munkájának számítana.

A tanulmány részletekbe menően elemzi az útvonal legbonyolultabb szakaszait, különös tekintettel az Atlanti-óceánt és a Földközi-tengert elválasztó úgynevezett Kamarinális küszöböt, ahol a geológiai körülmények rendkívüli kihívást jelentenek. Az alagútfúró pajzsok (TBM) előtt ez a legkritikusabb szakasz a komplex rétegzett üledékes kőzet, az úgynevezett flis, valamint a tengerfenék szerkezeti instabilitása okán.

Ezen nehézségek ellenére a Herrenknecht arra a következtetésre jutott, hogy a beruházás megvalósítható a jelenleg rendelkezésre álló mérnöki eszközökkel, ami fontos előrelépés az évtizedekkel korábbi felmérésekhez képest.

A műszaki megvalósíthatóság megerősítése alátámasztja a projekt 2023-as újramelegítését a spanyol kormány által. Habár a megelőző évek, évtizedek során számos előzetes tanulmány készült, és Marokkóval is számos kétoldalú megállapodást kötöttek a spanyolok, viszont a megvalósítás irányába nem történt konkrét előrelépés.

A megvalósíthatósági tanulmányt követően a Secegsa az állami Ineco (Inginería y Economía del Transporte) vállalatot bízta meg az előzetes infrastrukturális tervek frissítésének véglegesítésével. A 2021-ben szignózott megállapodás már több fázison is keresztülment, a végleges dokumentációt 2026 augusztusáig kell beadni. Ez az APP07 jelű frissítés lesz a projekt első teljes frissítése a 2007-es terv óta. Az Ineco feladata a kulcsfontosságú tanulmányok elkészítése, beleértve a felderítő alagút kezdeti tervét, a meglévő elemzések felülvizsgálatát, továbbá az útvonalra, a geológiára, a geotechnikára, a biztonságra, valamint az érintett portálokra és infrastruktúrára vonatkozó adatok frissítését.

A jelenlegi elképzelés alapján az alagút körülbelül 65 kilométer hosszú lenne, ebből cirka negyven kilométer vezetne spanyol területen. A spanyolországi bejáratot Vejer de la Frontera környékére tervezik, ahol a kétvágányú pálya becsatlakozna a spanyol vasúthálózatba, azon belül is a Cádiz–Sevilla vonalba, Algeciras felé pedig egy egyvágányú pályával. Az afrikai oldalon elhelyezkedő másik bejáratot Tanger kikötővárosánál alakítanák ki.

Maga az alagút két különálló csőből állna, egy-egy vágánnyal, melyen személy- és teherforgalom egyaránt zajlana; a két cső között egy összekötő biztonsági szervizalagút is futna. A műtárgy legmélyebb pontja 475 méterrel a talajszint alatt vezetne. Az alagúttal a Spanyolország és Marokkó közötti, légvonalban mért tizennégy kilométeres távolságot cirka harminc perc alatt lehetne leküzdeni.

A munkálatok magukba foglalnák közutak kiépítését is az N-340-as főúthoz, valamint az A-48-as autópályához, összekapcsolva ezzel a vasúthálózatot a regionális közlekedési hálózattal.

A Herrenknecht-tanulmány része a Secegsa és marokkói megfelelője, a SNED (Société Nationale d’Études du Détroit) közös stratégiájának. A partnerek célja, hogy még 2027 előtt kiírják a tendert az első kutatóalagút megépítésére; a lépés elengedhetetlen a geológiai feltételek megerősítéséhez és a kivitelezési megoldások meghatározásához. Ennek érdekében a projekt szakértői tényfeltáró látogatásokat tettek hasonló infrastrukturális beruházásoknál, például a jelenleg építés alatt álló, hosszúság és mélység tekintetében hasonló adottságokkal bíró norvégiai Rogfast-alagútnál. Ezzel egyidejűleg szeizmicitási vizsgálatokat és tengerfenék-elemzéseket is végeznek, többek között az Egyesült Államok Földtani Kutatóintézetének segítségével.

A gigaprojekt becsült összköltsége meghaladja majd a nyolc és fél milliárd eurót (3300 milliárd forintot), amit kizárólag a spanyolok állnak. A hatalmas összeg a kivitelezés összes szakaszát, a kiépítést, valamint a kockázatokra és a vészhelyzetekre fenntartott tartalékot is magában foglalja.

A spanyol hatóságok több finanszírozási lehetőséget vesznek számba, például uniós forrásokat is terveznek bevonni, de további bevételi forrásokkal, például a vasúti pályahasználatból, a logisztikai szolgáltatásokból, vagy az elektromos összeköttetések az optikai kábelek telepítéséből származó díjakkal is számolnak.

Az első tényleges kapavágások szimbolikusan egybeeshetnek a Spanyolország, Portugália és Marokkó által közösen megrendezendő, 2030-as FIFA-futball-világbajnoksággal – melyre eredetileg már az átadást vizionálták –, az első fontos szakaszok viszont leghamarabb 2035 körül készülhetnek el, a teljes átadásra pedig cirka 2040-ig kell majd várni. A világrendezvény házigazdájának kihirdetése ideig-óráig a figyelem középpontjába hozta az alagutat, a megvalósíthatósági tanulmányokból kikalkulálható ütemterv szerint esély sincs az addigi elkészülésre, így csak hosszútávú stratégiai beruházás marad.

Spanyol hírforrások szerint a madridi hatóságok korábban egy, a Gibraltári-szoros felett átívelő híd megépítésének lehetőségét is fontolóra vették, az ötletet viszont elvetették a tenger alatti alagút javára, melyet a költségek, a környezeti hatások és a tengeri hajózás szempontjából is előnyösebbnek ítéltek.

A műtárgy célja, hogy a spanyol és marokkói fővárosok, nevezetesen Madrid és Rabat között közvetlen vasúti összeköttetés jöjjön létre, az északnyugat-afrikai országot az európai vasúthálózatba bekapcsolva, elősegítve az emberek és áruk mobilitását Afrika és Európa között.

A Madridi Építőmérnöki Főiskola szakértői szerint az egyedülálló projekt képes lenne átformálni a két kontinens közötti mobilitást, továbbá példa nélküli gazdasági és társadalmi hatással lenne a régióra. A stratégiai fontosságú elképzelés újraindítását a köz- és uniós források növekedése is támogatja, miután évtizedekig csak korlátozottan álltak rendelkezésre források a tanulmányokhoz – számol be a Railway Pro.

(Nyitóképünkön a gibraltári alagút vázlatterve. Kép forrása: Railway Gazette)