Komjáthy György: Természetes volt, hogy ha megnövök, csak villamosvezető vagy kalauz lehetek
Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. A mostani az Indóház 2006. februári számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatja a dimag újságosstandján.
* * *
Villamostörténetek tízezer képbenA népszerű rádiós, Komjáthy György otthona akár egy múzeum, mintha a harmincas évekből felejtették volna itt. A polcok üvegei, dobozai egy békebeli fűszerbolt romantikáját idézik. Ám rejtett kincseit a fiókok mélye őrzi: a nagyobb pesti üzletek díszes számolócéduláit és a nagy kedvenceknek, a gyermekkor sárga villamosainak képsorát.
– Zárkózott természete okán gyermekkorában sem lelt örömet a felcseperedő ifjak csínytevésében, így talán társat, barátot keresett a sárga villamosokban?
– Gyermekkorom a második világháború éveire esett, amikor mindenki egy picit zárkózottan, álmainak, vágyainak élt. Nekem – mint akkor sok nyolcadik kerületi ifjúnak – így nem a grundok jelentették a szórakozást. Nagyobb örömet leltem abban, ha magányosan kiállva a Baross utca–József körút sarkára az ott elsuhanó villamosok kavalkádját nézegethettem.
– A villamosok sokfélesége akkor még valóban lenyűgöző látvány lehetett.
– Valóban, hiszen a fővárosnak csak e kereszteződésében több mint egy tucat járműtípus futott keresztül. A naptár akkor a negyvenes évek első harmadát mutatta, és a Széll Kálmán tértől – a mai Moszkva tér (ma már újra Széll Kálmán tér – a szerk.) – a Boráros térig három-négy percenként járó hatoson a Baross kocsiszínhez tartozó 2800-as motor-, 4900-as, illetve 5100-as pótkocsik sokasága mellett már feltűntek a Szépilonáról induló 4400-as pótkocsikat vontató – és nekem, gyereknek akkor hatalmasnak tűnő – 1000-es motorkocsik is. A másik nagykörúti viszonylaton, a Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond, a szerk.) körtérig járó 66-oson viszont a középbejáratú, 3500-as motor-, és a közéjük csatolt 5700-as pótokkal suhanó háromkocsis vonatokat csodáltam.
– A Baross utcán akkor még a halk trolik helyett csilingelő villamosok haladtak végig. Azok nem érdekelték?
| Fél évszázad mikrofonközelben
Komjáthy György pályafutása a komolyzene jegyében vette kezdetét: orgona tanszakos hallgatója volt a Bartók Béla Zeneművészeti Főiskolának, esténként pedig szorgalomból templomokban gregoriánt énekelt. Élete 1958-ban vett fordulatot, amikor a Magyar Rádió technikai rendezője lett. Aztán jött a véletlen. Az ötvenes éveket átszövő foxtrottok, slowfoxok és szvingek stílusát az akkori fiatalok nem érezték magukénak, Elvis Presley és Cliff Richard lett a sztár. Ők a Radio Luxemburg késő esti adását, majd 1959-től a szabad európás Cseke László Tinédzser Partyját keresgélték, hallgatták. A Duna-parti „Fehér Házban” akkor döntöttek: tenni kell valamit. A leckét egy fiatal rádiós kapta. Konzervatív alkata és szerkesztői szabadsága segítette át a kezdeti éveken. A Vasárnapi Koktél, a Csak fiataloknak, a Beat kedvelőinek műsora évtizedeken át a hallgatói index élvonalában foglalt helyet. Több, ma is neves diszkós tőle tanulta a szakmát. A rendszerváltással eljött a nagy pillanat, a két nemes „ellenfél”, Komjáthy és Cseke kezet fogva, műsorvezetői párosként napjainkig népszerű maradt. |
– Jaj, dehogynem, hiszen az igazi járműkavalkád ott volt! A legelőkelőbb a Budára tartó, és pótkocsit is vontató 14-es volt. Nagypapámmal hétvégeken e járattal indultunk kirándulni. A város kőrengetegét a Kálvin téren, az Egyetem utcán, a régi Erzsébet hídon át hagytuk magunk mögött, majd csilingelve haladtunk a Tabán és a Krisztinaváros árnyas fái alatt az Új Szent János-kórházig. Számomra az is nagy élmény volt, amint az ablakokra szerelt ponyvaredőnyök a budai szellőben meglebbentek. Európában a háború már tombolt, ám fővárosunkban még béke honolt. A Népligettől induló 16-oson például 2900-as motorkocsikat láttam, míg a Kőbányáról érkező 26-oson 1800-as motorkocsik közlekedtek. Na és a Hungária körúttól az Eskü térre (Belgrád rakpart, a szerk.) tartó, ős 24-esen e viszonylathoz illően 2100-as motorkocsik vitték az utasokat. Emlékeim szerint később ezt a típust váltották fel a 2400-as pályaszámú villamosok.
– Másik nagy szenvedélye a két háború közötti évek díszes, kézzel írott számolócéduláinak gyűjtése. E hobbi és a sárga villamos között van összefüggés?
– Nem is kevés. A villamosokon akkor is a nagyobb cégek tarka, de ízléses reklámfeliratai virítottak. Így például a 1850-es pályaszámú motorkocsi oldalára a „Szivárvány mos, fest, tisztít” szlogent festették, a 2806-osra pedig a „Kollerich drótkerítés” volt szép betűkkel pingálva – de akadtak tetőhirdetések is: „Sternberg császári és királyi hangszerszállító”, „Fényképezzen Agfa anyagokkal”, vagy „BéBé Etáp erőleveskocka”. Ezek eredetijét kutatva jutottam a számolócédulákhoz, ahol, ha kisebb méretben is, de ugyanezt viszontláttam.
– Úgy tudom, volt egy kedvenc villamosa, a kedvenc reklámjával.
– A 2843-as motorkocsi volt ő, amelynek egyik oldalán egy csodálatosan szép kék színű Fecske cigarettapapír-hirdetés virított. Órákat strázsáltam, hogy ez a villamos elguruljon előttem. Képét azóta is hiába keresem.
– Kisiskolásként nem irigyelte a nagybajuszos vezető bácsikat, a szigorú tekintetű ellenőröket és szürke egyenruhájukban, számozott babmérő sapkájukban a jegyeket lyukasztó és a csengő szíját húzogató kalauzokat?
– Sok városi gyerekhez hasonlóan persze nekem is természetes volt, hogy ha megnövök, csak villamosvezető vagy kalauz lehetek. Otthon kicsiben minden kellékét meg is kaptam, így volt számozott sapkám, kalauztáskám jegykészlettel, lyukasztóval, sőt még eredeti indítósípot is szereztem.
– Véget ért a második világégés, jöttek a békés napok. Önnél miként folytatódtak az események?
– Kamaszkorom éveiben lelkes focirajongó lettem. Egyaránt jártam Fradi-, MTK-, Vasas- és Újpest-meccsekre. Akkor meg a sportújságokat gyűjtöttem. Fejből fújtam kedvenc csapataim összeállítását. Sőt. A Mávag ifi csapatában próbajátékon is részt vettem. A kapusok voltak a kedvenceim: Henni Géza a Fradiból, Solymosi Norbert az MTK-ból, Károlyi Jocó az Újpestből. Persze már akkor is parádézott a kapuban Grosits Gyula mint a Dorog jeles cerberusa.
– A sárga tujákhoz és a számolócédulákhoz hűtlen lett?
– Bár életemnek ezt a korszakát más is lefoglalta, e két dologgal kötött frigyem örök maradt. A hatvanas évek közepétől kezdtem aztán szisztematikusan gyűjteni a hazai villamosokról készült fényképeket, a régmúltat idéző képeslapokat, az egykoron villamoson elhelyezett kicsiny meg nagy reklámplakátokat, és természetesen a különféle színes számolócédulákat.
– Napjainkig tartó munkája igencsak sikeres, és a főváros talán legnagyobb gyűjteményét tudhatja magáénak. Mindez nem kevés fáradságba kerülhetett.
– Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy 13×18-as méretre nagyított fényképeim és levelezőlapjaim száma közel jár a tízezerhez, de számolócéduláim sem maradnak el tőle. Forrásként az MTI-től a használtcikk-piacig, a Petőfi Csarnoktól magángyűjtőkig mindent felkutattam. Gyűjteményem csak a saját örömömet szolgálja, minden kép hátoldalán ott a készítője. És akkor nem említettem a zománc reklámtáblákat, amelyekkel beborítottam a lakásom legeldugottabb zugát is.
– Hogyan csoportosítja ezt a hatalmas gyűjteményt?
– A járműveknél két fontos csoportképző ismérv van. Az egyik a típushoz tartozó jellegkép, a másik az általa befutott utcarészlet. Végezetül talán egy kevéssé ismert hobbimról néhány szót. Lelkes rajongója vagyok a modelleknek, a vásárolt alaptípusokat, mint például a Woom és Vigi, szabad óráimban eredeti jellegrajzok szerint építem tovább. Mindehhez sok-sok időre és türelemre van szükség.
Keller László
Múltidéző sorozatunk korábbi írásai
- Berekhát a motorgarázsnál
- Volt egyszer egy nagy hepaj Tapolcán
- Gyík, light
- DR volt, DB lett – 2. rész: vasúti romantika kétféle nyomtávon
- DR volt, DB lett – 1. rész
- Ütközőbaktól ütközőbakig: a Szalajka-völgytől a Bükk-fennsíkig
- Villamossal Gliwicétől Górniczáig
- És még a színét is eltalálták!
- Kék szalag – a vasúton, Amerikában
- A ronda zöld kígyó nyomában
- Karácsonyi ajándék a vasútnak: kell ennél szebb?
- Egy uradalmi tejcsarnok lassú háttérbe szorulása
- Főpályaudvar Budapesten: végleg lemondtak róla?
- Kezdetben vala a lóvontatás
- Barkács az élethűségért
- Szürke eminenciás: a Muki
- Európa dízelmozdonyainak nagyasszonya
- Amikor Truman zuhant a Déliből az Endresz György térre
- Őrült nagy durranás előtt? Tényleg lesz 200 milliárdból metró Gödöllőig?
- Hétvégi hepaj Finnországban
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 2. rész
- Irány a Balaton! – 2005-ben, 1. rész
- Az utolsó felsővezetékes kisvasút
- Kandó Kálmán egyedülálló alkotása
- Fenn a messzi Északon, mellékvonalon
- Thököly út, hattyúdal
- Vasút a Baltikumban
- Ez is hungarikum ám!
- Lánczos Péter előbb tervezett, utána helyszínelt és nyomozott
- Ha a 201-es váltó mesélni tudna...
- Ármin-akna Lyukóbányán
- A kényelmi vicinális
- Egy óriásira lekicsinyített 902-es Tatra
- D4-es javítás után lett K gép
- Tráktőrök keskeny nyomtávon
- A világ legnagyobb gőzösparadicsoma
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 3. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 2. rész
- Volt egyszer egy Déli... Lesz még egyszer Déli? – 1. rész
- Kubinszky Mihály: Az építészet az élethivatásom, a vasút hobbi
- Épül a Sorsok Háza
- Ünnepelt a legbátrabb város
- Kéregjegy klasszikusok nyomában
- Vasúttörténeti intézmény Szegeden
- Megtérülhet-e egy mellékvonal átfogó felújítása?
- Vaspályával keretbe foglalt tájon
- A Kis Piros – a Rhätische Bahn Svájcban
- A Szuper Törzsfőnök, a Kapitány és a többiek
- Rég volt, igaz volt?
- Mintha mindig itt lettek volna
- Nem úgy van az, mint volt rég
- Amit az Úttörőparlament mentett meg az enyészettől
- Rokonlátogatóban: szoborgőzös 1:35-ben
- A szenvedések vasútja
- Köszöni, jól van azóta is
- Jánkmajtis–Kölcse: a végek kisvasútja
- A tengerparti vasút
- Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
- Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
- Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
- Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
- Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
- Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
- Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
- Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
