Szmolenszki katasztrófa: viták az okokról és a felelősökről az évfordulón is

Sosem érte egyszerre egyetlen állam vezetését sem akkora veszteség, mint 2010. április 10-én, amikor Oroszországban, a szmolenszki – akkor még katonai – repülőtér közvetlen közelében, a pálya előtt, lezuhant, vagyis inkább földnek ütközött a lengyel légierő 001-es jelzésű Tu-154-ese, fedélzetén Lech Kaczynski államfővel és feleségével, jónéhány vezető politikussal, a lengyel hadsereg és a légierő vezérkari főnökével, miniszterekkel, képviselőkkel, más személyiségekkel. A katasztrófát a fedélzeten lévő 96 emberből senki sem élte túl.

Nyilván az áldozatok rangja, de az esemény jellege is hozzájárult az azóta is tartó kemény vitákhoz, vajon merénylet vagy baleset pusztította-e el a gépet. A delegáció tagjai a szovjetek által a második világháború idején elkövetett, és az akkori lengyel hadsereg tisztjei ellen elkövetett katyni vérengzés áldozatairól szóló megemlékezésre utaztak, vagyis az oroszok és a lengyelek közti többévszázados viszály egyik szimbolikusan súlyos incidensének kapcsán szervezték a repülést, amely ismét súlyos incidenssé vált a mai Lengyelország és Oroszország között, az okok és a felelősség kapcsán.

Röviden összefoglalva: az orosz vizsgálat szerint minden a rossz időjárási viszonyok, minimális látás mellett rosszul végrehajtott megközelítésen, a pilótáknak a fedélzeten lévők nyomására vállalt kockázatos döntésein múlott, a lengyel szakmai vizsgálat viszont felvetette a szmolenszki irányítók felelősségét is, sőt, bűnügyi eljárást kezdeményeztek ellenük, mert nem tiltották meg az alkalmatlan időben a leszállási kísérletet. A lengyel politikusok által indított harmadik vizsgálat viszont arra jutott, és ezt Kaczynski ikertestvére, a jelenlegi kormánypárt elnöke, és más, magas rangú lengyel vezetők nem egyszer ki is mondták: terrorakció történt, a gép valójában a levegőben robbant fel.

Portálunk igyekezett nyomon követni az elmúlt tíz év fontosabb eseményeit a katasztrófával kapcsolatban, és amint a gép fekete dobozainak adatai is nyilvánosságra kerültek, illetve megszületett az első jelentés, szakértői elemzést is kértünk. Háy György nyugalmazott kapitány igen részletes értékelésének legfontosabb pontjait most is érdemes visszaidézni.

„A kérdéses repülőtér megközelítésekor egy völgy fölött kell átrepülni, és ha a pilóták nincsenek tisztában a helyi domborzati viszonyokkal, miközben minimális látás mellett repülnek, akkor a földtől mért távolságot jelző rádió-magasságmérő alaposan becsapja őket, a Tu-154-es a kritikus pillanatokban mélyebben repült, mint a leszállópálya szintje. Ilyen rossz időjárási körülmények között csak az ilyen rosszul felszerelt repterekre érvényes előírások szerint lett volna szabad repülni. Vagy meg sem kellett volna kísérelni a leszállást, vagy, ha egy bizonyos magasság alatt még nem látják a pályát, a pilótáknak át kellett volna startolniuk”.

A hang és adatrögzítők adatai alapján megállapítható az is, hogy „a gép személyzete tisztában volt a landolásra alkalmatlan időjárási körülményekkel, noha az egyébként hiányos repülés-felkészülés során nem is kaptak időjárás-jelentést a célreptérről. Viszont ahogy közeledtek Szmolenszkhez, az ottani irányítók egyértelműen olyan látási adatokat mondtak nekik rádión, amelyek nem teszik lehetővé a szabályos megközelítést, sőt, a már a reptéren tartózkodó másik lengyel gép személyzete még rosszabb, alig kétszáz méteres vízszintes látástávolságot jelzett, ötven méteres felhőalappal, minden félreértést kizárva lengyelül”.

A továbbiakban a pilóták ténykedéséről volt szó, közvetlenül a földdel való ütközés előtt. „A személyzetnek száz méter magasan kellett volna megszakítania a megközelítést, ha nem látják a pályát. Nyolcvan méter magasan a másodpilóta ki is mondta: startoljunk át – a kapitány azonban erre nem reagált, mint ahogy a földközelségjelző figyelmeztetésére majd utasítására sem. A magasságot a navigátor diktálta, feltehetően rádió-magasságmérő szerint, ami azért volt kétséges adat, mert völgy fölött repültek, de a barometrikus magasságmérő szerint is már az elfogadható magasság alatt voltak, amikor a másodpilóta átstartolásra való felszólítása elhangzott. Az egyetlen kísérlet a gép felemelésére mindössze négy másodperccel a becsapódás előtt történt, már nagyon-nagyon későn.”

Az orosz fél többször hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a 154-es személyzetén kívül volt még valaki a pilótafülkében, és a magasrangú utasok egyike, talán épp az elnök, legalábbis üzenet formájában kényszert gyakorolt a pilótákra, hogy mindenképp Szmolenszkben szálljanak le, vagyis ne menjenek a javasolt kitérő repterekre, hogy ott várják ki az időjárás javulását. A lengyelek viszont több esetben vádolták az orosz hatóságokat azzal, hogy meghamisították a rögzítők adatait, és a dobozok illetve a roncsok átadását követelik.

A tizedik évfordulón is ez történt, újabb diplomáciai jegyzék formájában, Varsóban pedig, a kijárási korlátozások ellenére, politikusok egy csoportja a miniszterelnökkel az élen közös megemlékezést tartott a tragédiáról. A történtek kapcsán tartott felmérések szerint a megkérdezettek majdnem egyharmada szilárdan hiszi, hogy Lengyelország akkori elnöke és társai gyilkos merénylet áldozatai voltak.

Portálunknak természetesen nem tiszte állást foglalni ebben a történetben, de a szakmai jelentés tényei mindenesetre külső szándékos beavatkozás nélkül is megmagyarázzák a 154-es pusztulását.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!